Irodalom
Boross Mihály: Csoportkiállítás az Ernszt-múzeumban. Esti Kurir, 1930. március 14.
Kassák Lajos: Műteremlátogatás Márffy Ödönnél. Magyar Nemzet, 1942. április 10.
Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Corvina, Budapest, 1978.
Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.
„A Szamóca utca – idézte fel 1942-es műtermi látogatását Kassák Lajos – a Diósárokból kapaszkodik fel a dombra, s ezen a dombon lakik Márffy Ödön, a festő. Nemcsak az irodalmi színezés tünteti fel mesebelinek ezt a helyet, hanem a valóságban is meseszerű.” A meglátogatott festő el is árulta kollégájának, hogyan jutott ehhez a mesés otthonhoz. „Hosszú idő óta élek ezek között a falak között – mondja –, s az utóbbi években majdnem egyedül. Amerikai szerzemény a ház. Barátaim ott kint eladták a képeimet s itthon téglát vettem a pénzen.” A domboldalon kertek sorakoznak virágzó gyümölcsfákkal, mögöttük házak bújnak meg. A budai hegyvidéki látványt különös színorgia teszi varázslatossá: a zöld lombok között narancssárga ház áll, a lila épület sarkát türkizkék ellenpontozza, az okker falon magenta ablakok világítanak. A szivárvány tiszta fényszínei kavargó kolorista harmóniává keverednek a vásznon. Márffy, az egykori fauve diák, Matisse követője és a Nyolcak alapembere a franciás életöröm-festészetből adott leckét a magyar közönségnek.
„Boldogok, akik teljes szívükből énekelnek, szívük tisztaságában. Örömöt lelni az égben, a fákban, a virágokban. Virág mindenütt van annak, aki meg akarja látni” – így tanította Henri Matisse, az életöröm-festészet öreg francia mestere. Az érett Márffy megtalálta saját útját ehhez az esztétikai hedonizmushoz. Ahogy az Esti Kurir műkritikusa, Boross Mihály megfogalmazta 1930-as kiállítása kapcsán: „Márffy festészete a drámából a szférikus lírába enyhült, s talán azt mondhatjuk, hogy ma a levegőt, a párázó, opálos színek ragyogásában izzó levegőt s e párákon átszűrendő színek sejtelmes varázsát festi. Ez a rózsás, álmodozó ködfátyol formaoldása Márffy Ödön kezén azzal a bravúrral jelentkezik, amely egyrészt visszatérést jelent a természethez, másrészt realizálja mindazt a kísérletet és törekvést, amely az új művészeti szándékok terén Márffyt már régen az elsők közé emelte.”