Eladó Medveczky Jenő - Az igazgató (Vörös nyakkendős férfi monoklival), 1930 körül festménye

Címlap
>>
Medveczky Jenő
>>
Az igazgató (Vörös nyakkendős férfi monoklival), 1930 körül

Medveczky Jenő (1902 - 1969)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Medveczky Jenő képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

80 x 60 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Medveczky

8 125 000 Ft
22 365 EUR / 25 149 USD / 20 731 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: férfi portré Realizmus csokornyakkendő

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Szegi Pál: Medveczky Jenő. Tér és Forma, 1947/1., 16–21.

Devecseri Gábor: Homérosz megszállottja. Látogatás Medveczky Jenőnél. Tükör, 1965/16., 14–15.

O. Jobbágyi Zsuzsa: Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása. Képzőművészeti, Budapest, 1982.

P. Szűcs Julianna: A „római iskola”. Corvina, Budapest, 1987.

Jobbágyi Zsuzsa: Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 2002.

European Realities. Realism Movements of the 1920s and 1930s in Europe. Szerk.: Anja Richter – Florence Thurmes, Hirmer – Kunst Sammlungen Chemnitz, 2025.

A finom realista ecsettel megfestett, elegáns férfi modell magas társadalmi presztízst sugároz: felvont szemöldöke alá csíptetve monokli csillan, ingének ujján arany mandzsettagomb. Vörös nyakkendője meggyűrődik, miközben ujjai között egy meg nem gyújtott cigarettát forgat, komoly tekintettel meredve maga elé. A realisztikus karakterjegyek miatt egyértelmű, hogy valóságos személyről van szó, de az art deco klasszicizmusának mestere, Medveczky Jenő többet akart ábrázolni, egyetemesebb érvényűt: a vezérigazgatót, a minisztert vagy az igazgatótanács elnökét. A nagy hatalmú férfit a maga modern kellékeivel. Nem karikatúraszerűen, ahogy Derkovits Gyula vagy Otto Dix festette meg hájas tokával a nagytőkéseket; Medveczky inkább általánosított, a neoklasszicizmus és a Római Iskola örök ideáljai felé vitte el a realizmust. Hiszen tudományos felkészültségű, nagy műveltségű pictor doctus volt, aki a festészet elméleti oldalát, a képépítés harmóniarendjeit és zenei törvényszerűségeit tanulmányozta. („A kép csak a dilettánsoknak nem matematika” – hangoztatta öregkorában.) Az arckép érlelt, tökéletesen kiegyensúlyozott kompozíciójában minden a helyén van, a háttér zöld sávjának arányától a vörös díszzsebkendő vízszintes vonaláig.

Medveczky 1921-től járt a Képzőművészeti Főiskolára Vaszary János osztályának egyik legígéretesebb tagjaként. Az epreskerti növendékéveiben – az úgynevezett Zseni-magazinban – került szoros barátságba Patkó Károllyal, Pátzay Pállal és Barcsay Jenővel, de nem sokkal később felbukkant a zebegényi Szőnyi-kör közelségében is. A húszas évek közepén készült korai művei a cézanne-i képépítés és a franciás kubizmus szerkezetközpontúságát tükrözik. A reményteli fiatal festő 1927-ben elnyerte a Szinyei Társaság Herczog Lipót-féle párizsi ösztöndíját, így eredetiben is megismerkedhetett az avantgárd izmusok és az art deco esztétikai világával, de olyan múzeumi klasszikusokkal is, mint Ingres vagy Poussin. Kassák Lajos a Nyugat hasábjain már 1928-ban felfigyelt rá: „Talán huszonöt éves sincs ez a fiatalember, s képeit nem a hangos színek, nem az érdekes véletlenszerűségek, hanem az ember belső harmóniája, s a síkra fölrakott színek és formák puritán egyszerűsége és egyensúlyba szerkesztése karakterizálja.” Az évtized végén Medveczky a görögös, klasszicizáló szellemiséget képviselő vásznaival keltett nagy feltűnést a pesti művészeti színtéren. Magától értetődő módon kapta meg a római ösztöndíjat az éppen formálódó Collegium Hungaricumba 1929–1930-ban. Bár csak rövid időt töltött az Örök Városban 1929-ben, rendszeresen kiállított a római iskolásokkal.

Medveczky sosem áhítozott a hivatalos művész státuszára, sikeres „rómais” művészként mégis megtalálták a monumentális templomi falképekre szóló megbízások is az 1930–40-es években. Számos reprezentatív nemzetközi seregszemlén szerepelt a Velencei Biennálétól kezdve a Milánói Triennálén keresztül a párizsi világkiállításig. A második világháború után a „római iskolás” titulus már hátránynak számított, így Medveczky ellenszélben dolgozott 1969-es haláláig antikizáló, idilli hangulatú vásznain. Nem élhette meg azt, hogy az 1980-as években elkezdődött a két világháború közötti realista tendenciák rehabilitálása. Az igazi újrafelfedezéshez 2025-ig kellett várni, ekkor szerepelt az Európai realitások című történeti összefoglaló tárlaton Chemnitzben. A chemnitzi európai kulturális év keretében ugyanis nagyszabású kiállítás született rengeteg nemzetközi múzeumi részvevővel. Spanyolországtól Lettországig, Olaszországtól Finnországig sorakoztak az intézményi kölcsönzők. Az első világháború után, az expresszionizmus trónfosztását követően Európa-szerte divatba jött a realizmus. A különféle megközelítésekre különféle neveket aggattak, hívták új tárgyilagosságnak, mágikus realizmusnak, verizmusnak vagy neoklasszicizmusnak. Ebből a nagy áramlatból Medveczkytől az 1929-es Nővérek (Magyar Nemzeti Galéria) került be a nemzetközi kiállításba a modern női emancipáció szimbólumaként. A most felbukkant portré ennek a múzeumi remekműnek férfi párdarabja.