Eladó Scheiber Hugó - Varietében (Éjszakai mulatóban, Táncosnő zenekarral), 1937 festménye

Címlap
>>
Scheiber Hugó
>>
Varietében (Éjszakai mulatóban, Táncosnő zenekarral), 1937

Scheiber Hugó (1873 - 1950)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Scheiber Hugó képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

67,4 x 47,5 cm
Gouache, pasztell, karton
Jelezve balra lent: 1937 Scheiber H.

8 125 000 Ft
22 365 EUR / 25 149 USD / 20 731 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: Zene zenekar színpad jazz varieté

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

A nagyváros bűvöletében

1932 januárjában az Esti Kurir riportere egy kávéházi márványasztal mellett beszélgetett a hatvanéves Scheiber Hugóval. A festő ekkor már maga mögött tudhatta berlini sikereinek jelentős részét, a Herwarth Walden által rendezett Sturm-kiállításokat, idehaza mégis szerény megélhetésről ábrándozott. Ádám László portréjából a pesti éjszaka jól ismert alakja lép elénk, akit a nap különböző óráiban más és más kávéházban, később a lokálok valamelyikében lehetett megtalálni. „Szervesen hozzátartozik Pesthez, éppen úgy, mint az Opera szfinkszje. […] Aki beszélni akar vele – a kávéházban keresi fel. Pontosan tudják róla, hogy délelőtt, délután vagy este melyik kávéházban található. A Körúton-e, az Andrássy úton, vagy éjszaka a lokálok valamelyikében!” Az ugyanebben az esztendőben készült Éjszakai mulatóban című képen ennek a személyesen megélt világnak, a két világháború közötti mondén Budapestnek a festői sűrítménye jelenik meg: a színpad káprázata, a táncosok lendülete és a zenekar lüktetése egyetlen, szinte az egész képfelületet megmozgató, futurista látomássá olvad össze.

A látvány ritmusa

A most bemutatott kompozíció meredek rálátásban ábrázolt tere már az első pillanatban bevonja a nézőt az előadás sodrásába. Az alsó képrész zenészei fölött a revütáncos élénken megmozgatott alakja tűnik fel. A vörös, zöld és kék mezőkre tördelt környezet, a ferdén futó hangszerformák és a fehér ívek hullámzása folyamatos átjárást teremt a zenészek és a színpad között. Mintha a zenekari árokból kiáradó zene a szemünk előtt öltene testet: a dzsessz szaggatott ritmusa a felső képrészben könnyed, szélesen kibomló mozdulatokká, az egész teret meghódító lebegéssé alakul.

A kompozíció legszembetűnőbb motívuma a táncost körülölelő, ruhafodrokat idéző fehér ecsetvonások rendszere. Ezek a hol keskenyedő, hol legyezőszerűen szétterülő formák szinte önálló életet élnek. Egyszer a test hajlását követik, máskor eltakarják vagy továbbvezetik annak körvonalát, így a mozdulat lendülete túlfut az emberi alak határain. A gyors ecsetvonásokkal megfogalmazott részletformák, a haj, az arc, a keblek, a kezek és lábak foltjai csupán néhány biztos tájékozódási pontot adnak ebben a sodró forgatagban: Scheibert a legkevésbé sem foglalkoztatja az anatómiai részletezés, sokkal inkább a tánc egész teret betöltő energiáját akarta a néző elé tárni.

Lent a hegedűsök és fúvósok zöld, kék és sárga ecsetvonásokkal megformált, maszkszerű arcai és sötét szemfoltjai adják a jelenet groteszk ellenpontját. A hangszerek sárgával és fehérrel kiemelt részei, a karok és a hangszertestek határozott átlói egymást keresztező irányokat rajzolnak a képbe, mintha egy kaleidoszkóp színes üvegdarabkáin szűrődne át a fény: nincs olyan nyugalmas részlet, ahol a tekintet hosszabban megpihenhetne. A vörös háttérbe ékelődő kék és zöld négyszögek ismétlődése tovább fokozza ezt a hatást. A mulató berendezése és szereplői ugyanannak a képi ritmusnak engedelmeskednek, a dzsessz mozgásra ingerlő ütemeit idézik fel.

Festészet a dzsessz ritmusában

„A témát csak eszköznek használtam fel a kompozícióra. Csak a ritmus, a mozdulat és a kontrasztok érdekelnek” – nyilatkozta Scheiber a Tolnai Világlapja 1930. márciusi összeállításában. Az Éjszakai mulatóban című kompozíció szinte tételesen igazolja e rövid ars poeticát. A dzsessz és a festmény stílusának rokonsága a hangsúlyok váratlan áthelyezésében, az ismétlődések és megszakítások váltakozásában, a szögletes és íves formák egymásnak felelő játékában ismerhető fel. Tamás Ernő már 1929-ben a „jazz-festészet” megjelöléssel írta le Scheiber művészetét, a neves kritikus, Ybl Ervin pedig így jellemezte 1931 februárjában mindazt, amit képein látott: „Ezt a művészetet a természetutánzás nevében lehet őrültnek minősíteni, azonban senki sem tagadhatja, hogy szellemes, ötletes, dekoratív és fantasztikus összefoglalása mindannak az éjjeli káprázatnak, amit a modern világváros villogó villanyreklámaival, vakító fénycsodáival, a jazz-band vad ritmusaival szemünkbe és fülünkbe harsog. Szín- és formarapszódiák a lokálok groteszk félvilágából.”

A mozgás egész képfelületre kiterjedő lendülete a futurizmushoz kapcsolja a művet, míg a mondén téma, a revü látványossága, a dekoratív egyszerűsítés és a vonalak eleganciája az art deco világát idézi. Scheiber azonban az eltérő ösztönzéseket saját festői temperamentumán szűri át. A geometrikus tagolást szabad ecsetjárás oldja, a mutatós színpadi jelenetet a zenészek groteszk karaktere teszi elevenné.

Molnos Péter