A Kieselbach Galéria a párizsi absztrakció itthon alig ismert sztárjának, Fiedler Ferencnek (François Fiedler) eddig Magyarországon be nem mutatott korai műveit állítja ki. Nagy méretű, elemi erejű absztrakt képek Miró, Chagall és Giacometti barátjától. Igazi felfedezés az 1950–1960-as évekből.

Fiedler a természeti őserőket is bevonta az alkotás folyamatába. Nem percekben és divatokban gondolkodott, hanem földtörténeti léptékben. A gipszes alapozás geológiai mélységet ad a nehéz vásznaknak. Ezen folyatta szét – vízszintesen tartva – a különféle színű festékeket. Az egymást taszító víz- és olajbázisú festékek mikroszkopikus hajszálerek vibráló takarójával borították be a felszínt. Ezt a gazdag textúrát csiszolta vissza, mint ahogy az erózió gyalulja le a sziklás kiszögelléseket. Az első lépés a föld őselemét, a második a vizet, a harmadik pedig a szelet idézi meg. Ezek az elemi erők alakították Fiedler különös izzású, időtlen vásznainak felszínét az 1960-as években.

A fiatal magyar művészt a szürrealizmus katalán nagymestere, Miró mutatta be a francia modernisták sztárgalériásának, Aimé Maeght-nak, aki felvette galériája művészei közé. Művei bekerültek a Fondation Maeght grandiózus magánmúzeumába, a modernizmus Riviérán álló szentélyébe, Miró, Calder, Giacometti, Christo, Ellsworth Kelly, Joan Mitchell és Antoni Tàpies alkotásai mellé. Fiedler – sztáralűröktől mentes, visszahúzódó művészként – hosszú évtizedekig élvezte a legnagyobb modern sztárok barátságát.