Eladó Perlmutter Izsák - Hazafelé, 1901 festménye

Címlap
>>
Perlmutter Izsák
>>
Hazafelé, 1901

Perlmutter Izsák (1866 - 1932)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Perlmutter Izsák képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

81 x 82 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Perlmutter 1901, Hátoldalon: Unger Emil igazgató úrnak tiszteletem jeléül Perlmutter Izsák 1928 febr. 14., Ernst Múzeum kiállítási címke és BÁV 66-os aukciós cédula

8 125 000 Ft
21 122 EUR / 24 548 USD / 19 447 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: Természet kapcsolat hazafelé

Kategória: Életkép Tájkép

Proveninencia

Egykor Unger Emil tulajdonában,

majd pécsi magángyűjteményben

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Művészet, 1909/4., 211–218.

Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Ernst Múzeum, Budapest, 1921.

Elek Artúr: Perlmutter Izsák. Nyugat, 1921/22., 1695–1697.

A magyar művészettörténetben senki sem érezte át olyan mélységében a holland mezők posztimpresszionizmusra megérett rögeit, mint Permutter Izsák. Azokat a széles, szeles németalföldi tájakat festette, amelyeket a világ Van Gogh tolmácsolásában ismer. „Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget” – írta öccsének Van Gogh. Perlmutter hozzá hasonlóan látta meg a szépséget a széles égbolt alatt elterülő mezőben, ahol egy botjára támaszkodó holland nagyapa sétál az unokájának tűnő fialat lánnyal (a két életkor szimbólumaként), háttal a nézőnek, a metafizikus távlatot kapó horizont előtt. Felettük a tenger felől alacsonyan vonuló felhőtakarón áthatoló napsugarak játszanak, amit a holland festők évszázadokon át csodáltak.

Perlmutter eredetileg abban a Párizsban tanult a 19. század végén, amelyet a szín- és fényábrázolás tartott izgalomban. Ahogy monográfusa, Lázár Béla írta erről az időszakról: „Őt a szétszórt világítás, az atmoszferikus hatások, a változó szín, a tónusokba omló szín érdekelte, maga a szín változása, a színek értéke, viszonylataik és átalakulásuk s ezek megfigyelése. Az ő pozitív lelke, melyben az értelem uralkodott, újból intellektuális élmények után vágyódott, mert tudta, hogy ezek hatnak érzelmeire, s érezte, hogy csakis ezen az úton juthat igazi, becses művészi látományokhoz. Még azt is felösmerte, hol juthat közelebb céljához. Azon a helyen, mely festői tanulmányokra szervezett, atmoszferikus hatásokban gazdag, ahol a művészi tradíciók még nem pusztultak ki: Hollandiában.” 1898-ban Perlmutter Larenbe ment Párizsból, majd Volendamba. Itt bomlott ki korai festészete, itt született a most vizsgált képe is.

Korai korszakát Millet ihlette meg és a hágai iskolához sorolt Jozef Israëls, majd az impresszionisták világát alakította saját szája íze szerint. Életrajza leginkább Rippl-Rónai Józseféhez hasonlítható: ugyanúgy a hosszúra nyúló nyugati pályakezdés után vált itthon népszerű festővé azzal, ahogy a 19. századi végi franciás modernséget átültette a dekoratív, színgazdag enteriőrképek világára. 1904-ben tért haza, megjárta a szolnoki művésztelepet, majd a rákospalotai villasoron talált otthonra. (A festő gazdag pesti zsidó családba született; édesapja műkedvelő festő és bérháztulajdonos volt, tőle vásárolta meg a Kőbányai Sörgyárat Dreher Antal, de az Andrássy út 60. alatti bérpalota is a családé volt.) Perlmutter magányosan dolgozott, nem tartozott csoportokhoz, bár a Szinyei Merse Pál Társaság a tagjává választotta. Művészetét nemcsak a hazai színtér és a műkereskedelem ismerte el, de vett tőle képet a Szépművészeti Múzeum, önarcképét megvásárolta az Uffizi Galéria, egy népies zsánere pedig a római Galleria Nazionale d’Arte Moderna állandó kiállításán látható, a saját népművészetükből inspirálódott századfordulós külföldi művészek társaságában (mint az orosz Arhipov vagy a svéd Zorn). A két világháború között rendszeresen szerepelt az országot reprezentáló nagy csoportos kiállításokon.