Eladó Czóbel Béla - Nyári csendélet festménye

Címlap
>>
Czóbel Béla
>>
Nyári csendélet

Czóbel Béla (1883 - 1976)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Czóbel Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

73 x 53 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Czobel

11 875 000 Ft
33 063 EUR / 38 379 USD / 30 174 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925. Amicus, Budapest, 1925.

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.

Genthon István: Czóbel. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.

Philipp Clarisse: Czóbel. Corvina, Budapest, 1970.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla. Kossuth – Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest–Szentendre, 2009.

Czóbel. Egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely – Bodonyi Emőke, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014.

Barki Gergely: Újragondolt Czóbel 4.0. Ferenczy Múzeum Centrum, Szentendre, 2019.

A zöld volt a fauve-ok varázsszíne. Ez az ártatlan színérték a spektrumról zabolátlanul vad hatást tudott elérni, elég volt, ha a művész egy arcra kente sötét árnyékfoltként. Matisse úgy tanította, hogy a színek erőkként működnek a képeken. „Festményeim – magyarázta egyszer – négy vagy öt színből állnak, amelyek kifejező módon ütköznek egymással. Amikor zöldet használok, az nem füvet jelent. Amikor kéket használok, az nem eget jelent. Az összhangjuk vagy ellentéteik nyitnak meg egy illuzórikus teret a néző elméjében.” A zöldre mázolt székek, padok vagy spaletták mégis ott voltak mindenhol Franciaországban, eltéveszthetetlenül idézve meg a modern festészet szülőhazáját. Czóbel Béla – az egykori „faragatlan fauve” – is egy zöld színű támlás széket állított maga elé műteremében. Mögötte a francia trikolór színeit idéző szőttesek derengenek. Az előteret pedig vattás, álomfelhőként úszó jelenésként tölti meg a kaspóból kinyíló virágcsokor. Pontosan úgy, ahogy első monográfusa, Kállai poétikus jellemzése írta festészetéről: „Befelé nyíló szemmel csüggenek a világ fojtott fényű, színes tükrözésén.”

Tersánszky Józsi Jenő jegyezte fel azt az anekdotát, ahogy a fiatal Czóbel ingerülten pacsmagolta be elegáns öltözékét festékkel Nagybányán, hogy fesztelenül tudjon alkotni. „Nesze neked elegancia! Engem nem zavarsz a munkámban” – kiabálta. Robbanó színkontrasztjai, vastag kontúrjai és szárazon is pasztózus ecsetvonásai nem tűrték a szűkre szabott tereket. Czóbel szabad szellem volt, aki – ha csak tehette – utazgatott szülőhazája és Franciaország között. Ugyanolyan otthonosan érezte magát a szentendrei macskaköves utcácskák nyaralói között, mint Párizs kávézókkal és mulatókkal teli bohém negyedeiben. A francia közeg sok-sok évtizeden át egy Magyarországon élő, de közéjük tartozó fauve mesterként tartotta számon, okkal: Czóbel megőrizte a vadak nyers, expresszív festői energiáit későbbi korszakaiban is. Legjobb képeit rendre lefölözték külföldi galériásai. A most vizsgált izgalmas csendélet is – feltehetően – amerikai galériásának jóvoltából jutott egykori tengerentúli tulajdonosához.