Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Scheiber Hugó (1873 - 1950)

Dzsungelben (Jaguár), 1910-es évek

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Scheiber Hugó képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

94x140 cm
Olaj, vászon
Jelezve lent középen: Scheiber H.

17 220 000 Ft  
44 733 EUR / 48 893 USD / 44 635 CHF

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Témák:  állatábrázolás jaguár dzsungel esőerdő

Kategória:  Tájkép

Reprodukálva: Molnos Péter: Scheiber Hugó. Festészet a jazz ritmusában. Budapest, 2014. 18 o., Molnos Péter: Hugó Scheiber. Painting in the Rhythm of Jazz. Budapest, 2014. 18 o.

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Expresszionista őserdő

A jazz ritmusára járó nagyvárosok dokumentaristájától, Scheiber Hugótól egész váratlan, különleges alkotás. Nagy méretű, feketével alapozott vászon, amin egy buján lüktető, növényekkel teli őserdő bontakozik ki. A koloritot a több évszázados gobelinek ezüstösen aranyló zöldjei határozzák meg. A dús vegetációval körbevéve egy folyón átnyúló görbe ágon nagymacska bújik meg. Meglapul pettyes bundájában és kémleli az alatta elterülő – eksztatikus ecsetvonásokkal megfogalmazott – vízfelületet. Nem kérdéses, hogy a festmény egyértelmű ihletadója a naiv művészet előfutára, a francia Henri Rousseau, akinek leghíresebb művein a dzsungel szőnyegszerű ornamentikájának közepén tűnnek fel a tigrisek. De Scheiber – a mesés hangulatú Rousseau-val szemben – sokkal több titokzatosságot csempészett bele az ősvadon világába. A dekoratív rajzosság helyett pedig a legjobb fajta, tömény expresszionizmussal formálta meg a kép felületét, hihetetlenül változatos, ízes faktúrát teremtve.

Párizsi felfedezés

A párizsi modernek ünnepelt fenegyereke, a fiatal Pablo Picasso 1908-ban véletlenül belebotlott egy eladó Henri Rousseau-festménybe az utcán. A képzetlen, naiv modorban festő nyugdíjas vámtisztviselő egzotikus képi világa teljesen magával ragadta. Rögtön rendezett egy félik komoly, félig humoros bankettet tiszteletére az avantgárd művészek underground fészkében, a legendás Bateau-Lavoir-ban. Bár Rousseau két év múlva meghalt, a nyugati civilizáción túli forrásokat kereső avantgárd művészek nem szűntek meg lelkesedni különc életművéért. 1911-ben a trendiránytűként szolgáló Salon des Indépendants mutatta be munkásságát (retrospektív módon), de ugyanúgy szerepelt a német expresszionisták, a „kék lovasok” első seregszemléjén, a Blaue Reiter első tárlatán 1913-ban. A zajos sikerről a francia eseményeket folyamatosan nyomon követő magyar művészeti közélet is egyből értesült.

Mesék a dzsungelből

1913-ban Pogány Kálmán már hosszú és érzékletes beszámolót írt a „finánc Rousseau” életéről, munkásságáról és a vele szembesülő modern közönségről: „Fejükön cilinderrel, orrlikaikban a boulevardokon le-fel száguldó automobilok benzinszagával, idegszálaikban a modern világvárosi élet zsibbasztó zsongásával érkeztek ide és íme, (…) az egész csak gonosz álom volt, a valóság pedig az, amit maguk előtt látnak, amit egy kedves, romlatlan gyermek (…) bűvölt eléjük: Henri Rousseau. (…) Így jutunk el lassanként, hegyen-völgyön át, az őserdő (…) rengetegébe. Oda, ahol még nincs műveltség, ahol még ember és állat munkától, betegségtől nem gyötörve, a természettel közvetlen kapcsolatban, paradicsomi egyetértésben él egymással. Oda, abba a világba, amelyet mi szegény, agyonkínzott kultúremberek most már csak koragyermekségünk álmaiban merünk magunknak elképzelni és amelyre későbbi éveinkben, mint fantáziánk egykori bohó csapongására, restelkedve gondolunk vissza. (…) Íme egy ember, aki nem szégyenkezik, aki, midőn teremtenie kell, mer egészen szabadon, megalkuvások nélkül teremteni, aki, mikor mesélni akar, tényleg mer mesét mondani.”

Rousseau expresszionistán

A számtalan napilapos és szaksajtó-beli beszámolóval Scheiber Hugónak is találkoznia kellett. Hiszen a magyar újságok azt is megírták, hogy az 1920-as évek derekán már félmillió frankos áron keltek el a Rousseau-képek. Ráadásul Scheiber kiállított ugyanott, ahol a Blaue Reiter bemutatta „vámos Rousseau” festményeit 1913-ban. A Galerie Der Sturm vált az – expresszionizmus és a modern festészet dzsesszritmusára pontosan ráérző – magyar művész fő nemzetközi bázisává az 1920-as években. De Scheibernek nem volt már ekkor szüksége a jó szimatú berlini galériásra, Herwarth Waldenre, hogy megmutassa neki Rousseau művészetét, hiszen az már addigra nemcsak széles körben volt ismert, de számtalan kortárs német festőt is megihletett. Nem meglepő, hogy a magyar művész is – legalább egy kép erejéig – a mágikus realista finánc hatása alá került. A rousseau-i dzsungelt (és a korabeli természettudományos illusztrációkat) átszűrte saját képi világán, expresszív látomássá formálva a fa tetején leselkedő őserdei jaguár képmását.

Scheiber Hugó további alkotásai ajándék ötlet kategóriában

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról! Válassza ki az Önt érdeklő művészeket, stílusokat, témákat és kérje hírlevelünket, amelynek segítségével azonnal értesülhet a frissen beérkező művekről.