Eladó Scheiber Hugó - Tűz, 1922 festménye

Címlap
>>
Scheiber Hugó
>>
Tűz, 1922

Scheiber Hugó (1873 - 1950)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Scheiber Hugó képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

66x97 cm
Olaj, karton
Jelezve jobbra lent: Scheiber H. 1922

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: expresszionizmus Fények formavilág tűz láng vonalvezetés

Kategória: Tájkép

Kiállítva: Scheiber Hugó. Festészet a jazz ritmusában. Kieselbach Galéria, Budapest, 2014. október 31–november 21.

REPRODUKÁLVA

Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2004. 108. kép.

Modern Hungarian Painting 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2004. 108. kép.

Die Moderne in der Ungarischen Malerei 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Berlin, 2008. 108. kép.

Molnos Péter: Scheiber. Festészet a jazz ritmusában. Budapest, 2014. 303.

Molnos, Péter: Scheiber. Painting in the Rhythm of Jazz. Budapest, 2014. 303.

Molnos Péter: Scheiber Hugó. Budapest, 2015.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

A magyar expresszionizmus

Scheiber Hugó Tűz című festménye az elfelejtett, sokáig létében is tagadott magyar expresszionizmus egyik kiemelkedő példája. Ahogy a kétezres évek elején elindult a fauve festészet történetének kutatása, megjelentek az irányzatról szóló első publikációk és kiállítások, úgy napjainkban a magyar kubizmus és az expresszionizmus régóta várt tudományos feldolgozása van soron. Mindkét irányzat esetében már nagyban folyik egy-egy jelentős összefoglaló kiállítás és az azokat kísérő reprezentatív katalógusok előkészítése. A művek ismeretében jól látható, hogy a magyar expresszionizmus bemutatásakor központi szerepet kap majd Scheiber Hugó és életműve, különösen az 1920-as évek elején készült munkák révén. A most bemutatott kompozíció nem csupán ennek a periódusnak, de az első világháborút követő évtized egészének is egyik legizgalmasabb magyar festménye.

A nemzetközi avantgárd legnagyobbjai között

Scheiber művészetének objektív értékelését hosszú évtizedeken keresztül nehezítette az a tagadhatatlan tény, hogy múzeumi rangú, a nemzetközi modernizmus mércéjével mérve is kiemelkedő festményei szinte „feloldódtak” a páratlanul technikás, de „veszélyesen” könnyűkezű festő néhány perc alatt feldobott képeinek tengernyi tömegében. Szerencse, hogy időről-időre felbukkanak az életmű igaz gyöngyszemei, azok a megfellebezhetetlen remekművek, amelyek a rácsodálkozás élményén túl magyarázatul szolgálnak arra is, miért hívta meg Berlinbe, s miért állította ki öt éven át műveit az avangárd pápája, Herwarth Walden, miért állt ki mellette a futurizmus vezére, Marinetti, és miért vásárolta meg alkotásait a modern művészet talán legnagyobb hatású amerikai propagátora, a jeles gyűjtő és világhírű múzeumalapító, Katherine S. Dreier.

Walden és Scheiber

A Tűz című festményt látva érthetővé válik, mi ragadta meg Scheiber művészetében az expresszionizmus legnagyobb hatású nemzetközi propagandistáját, a lap és könyvkiadót fenntartó, valamint a berlini Der Sturm galériát alapító és egyszemélyben vezető Herwarth Waldent.

Scheiber és a legendás berlini galerista hosszú évekig tartó szoros együttműködése annak köszönhető, hogy Walden 1923 végén személyesen is megismerkedett későbbi kedvencével és frissen elkészült alkotásaival, köztük feltehetően a most bemutatott, Tűz című festménnyel is. Az „expresszionizmus pápájának” budapesti utazása közel kilenc évtizeden át feledésbe merült, pedig a korabeli sajtó részletesen beszámolt az eseményről. Az Est november 11-i számában rövid hír tudósított arról, hogy „Herwart Walden berlini esztétikus megérkezett” Budapestre, sőt az olvasók arról is értesülhettek, hogy az illusztris vendég már aznap este fél kilenckor előadást tart a Zeneakadémián az expresszionista irodalomról. Érdemes hosszabban idézni a Ma Este című hetilap szerzőjét, aki alapos beszámolót közölt Walden pesti szerepléséről: Walden „péntek este érkezett meg Budapestre és szombaton, vasárnap és kedden tartotta meg három előadását az expresszionizmusról. (...) Képeket vesz, elad, a Walden-Sammlung, a Sturmkarten, mind az ő alapításai, sokszoros milliomos és zseniális üzleti tehetség, aki jövedelmező forrásokat talált az el nem fogadott művészi irányokban is. (...)”

Ha előadásai nem is hozták meg a várt sikert, Walden nem távozott üres kézzel. Talán a sors különös véletlene, talán tudatos időzítés következménye volt, hogy Scheiber éppen 1923 decemberében mutatott be egy jelentős válogatást Budapest egyik frissen alakult kiállítóhelyén, az Alkotás Művészházban. Bár a katalógusban közölt képcímek nem adnak módot a pontos azonosításra, szinte bizonyos, hogy a bemutatott anyagban az alig egy esztendővel korábban festett Tűz című kompozíció is szerepelt. Walden el volt ragadtatva Scheiber műveitől. A tárlatról beszámoló Genthon István már tényként közölte olvasóival a művész berlini meghívásának hírét, így a megállapodás a magyar festő és Walden között ekkorra már minden bizonnyal megszületett. Sőt, egy 1932-es interjúban Scheiber kerek-perec azt állította, hogy „amikor Herwart Walden, a híres német expresszionista vezér Pesten járt, kivitt magával és én a Sturmnál dolgoztam nyolc évig.”

Titokzatos táj

A Tűz 1922-ben, Scheiber első nagy sikereinek évében készült. A kompozíció témája kicsit sem meglepő: az ekkor már ötvenedik életévében járó festőt évtizedeken át foglalkoztatta a természet és a nagyváros izgalmas ütközőfelülete. Az avantgárd számos festőjéhez hasonlóan kifejezetten érdekelte az ipari tájak látszólag sivár közege, a budapesti parkok csavargóktól benépesített világa, gyakran járt festeni a Városligetbe és a Klauzál térre, vagy éppen a vasúti pályaudvarok kietlenségükben is festői környezetébe. A most vizsgált, szokatlanul modern hangvételű festményen szinte tárgytalan formát ölt a korábban sokkal inkább a natúrához kötött, epikus tartalmakkal is felruházott látvány. Scheiber a legjobb német expresszionistákhoz hasonlóan túllépett a topografikus látvány letapogatható felszínétől, sokkal inkább indulatok és érzések lenyomatát rögzítette szinte absztrakt forma- és színegyüttesével. Bár a kép nézője azonosíthatja a kompozíció alapmotívumait, az útkereszteződéshez érő lovasszekeret, a villanypóznákat, a horizonton magasodó dombokat és a távolban füstölő tüzet, mégis érezzük, hogy mindez csupán közvetítő médium, amely mélyén egy bizonytalan, kavargó hangulat, egy nehezen megfogalmazható, nyugtalanító érzés lapul meg. A kép robbanó erejét nem a verbalizálható téma, hanem az egymásnak feszülő erővonalak játéka, a fanyar színek együttese, és a tapintásra ingerlő, szaftosan feltett ecsetvonások kalligrafikus szépsége adja.

A Tűz titokzatos, izgalmas, idegszálakat izgató festmény, olyan muzeális rangú műalkotás, amely a magyar expresszionizmus történetében Uitz Béla és Nemes Lampérth József legjobb alkotásaival is állja a versenyt.