Irodalom
Elek Artúr: Perlrott Csaba Vilmos. Nyugat, 1923/2., 82–84.
Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.
Kettős arckép. Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos kiállítása. Budapest Galéria, Budapest, 2007.
A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.
Boros Judit: Perlrott Csaba Vilmos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.
Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955) életmű-kiállítása. Szerk.: Basics Beatrix – Dománszky Gabriella, MűvészetMalom, Szentendre, 2015.
„Egy ideig meghatott bámulója voltam ennek a mesternek” – írta Perlrott Csaba Vilmos 1929-es memoárja lapjain Gauguinről. A romlatlan óceániai törzsi művészetet és a posztimpresszionizmust összeházasító francia mester hatása egyértelműen kitapintható a most vizsgált női aktkép formaképzésén és színkezelésén. Perlrott Csaba ahhoz a fiatal festőnemzedékhez tartozott, amely már megengedhette magának, hogy a klasszikus akadémiai stúdiumok helyett modern szellemiségű magániskolákban képezze magát. 1903-ban érkezett Nagybányára, majd 1906 végén jutott el a francia fővárosba, ahol több magániskolában is megfordult a következő időszakban. Több évig töltötte a teleket Párizsban, a nyarakat pedig azon a Nagybányán, ahol lezajlott már az összeütközés a konzervatívabb alapítók és a francia vadak szellemiségétől átitatott fiatal neósok között. Perlrott – értelemszerűen – a neósok táborával tartott, hiszen nemcsak képein jelent meg Matisse egyértelmű hatása, hanem beiratkozott a fauve mester híres szabadiskolájába is. A korábbi generációhoz tartozó Gauguin jelentősége mégis letagadhatatlan kibontakozó munkásságában. 1912-ben a nagy kölni expresszionista nemzetközi kiállításon például egymás mellett szerepelhettek. A sajtóhírek szerint a nagy francia mesterek váltották ki a legnagyobb csodálatot: „A kiállítás legnagyobb szenzációi Van Goghnak százhárom festménye és húsz rajza, Cézanne-nak harminc festménye, Gauguinnek huszonhat festménye és harminc fametszete és Picassónak huszonegy festménye.” A magyar anyagban viszont ott szerepeltek a fiatal magyar modernek, köztük Perlrott Csaba Vilmos is. E most vizsgált nagy méretű alkotást akár Gauguin képei mellé is fel lehetett volna akasztani.