Eladó Boromisza Tibor - Tavaszi virágzás Szentendrén, 1925 festménye

Címlap
>>
Boromisza Tibor
>>
Tavaszi virágzás Szentendrén, 1925

Boromisza Tibor (1880 - 1960)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Boromisza Tibor képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

47 × 67 cm
Olaj, karton
Jelezve jobbra lent: rovásírás

20 000 000 Ft
52 861 EUR / 63 000 USD / 48 245 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: Tavasz virágzás

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Hevesy Iván: Boromisza Tibor. Amicus, Budapest, 1922.

Jurecskó László: Boromisza Tibor. MissionArt Galéria, Miskolc, 1996.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerk.: Török Katalin, Rectus, Szentendre, 2011.

Boromisza Tibor 1880–1960. MűvészetMalom és Kortárs Művészeti Központ, Szentendre, 2012.

Hasonló kvalitású, ismeretlen Boromisza Tibor-képek, mint a Tavaszi virágzás Szentendrén, ritkán kerülnek elő a műkereskedelemben. A japános ukiyo-e metszetek mintájára komponált festményen a virágzó gyümölcsfákat a dús füvű mezőn dolgozó figurák egészítik ki. A Patakmedret tisztító munkások nyári délelőtt című festményhez hasonló a most felbukkant kép szerkesztésmódja, csak míg az előbbin kubisztikusan is értelmezhető, nyers vonások jellemzik a formákat, addig a szentendrei képen hajladoznak az íves, organikus vonalak. A fák törzsét a művészkarton kivillanó barna felülete alapozza, erre kerülnek rá a távol-keleti tusfestmények expresszivitását idéző rajzolatok, kiszögellő ágak és hullámzó fatörzsek. A kép felületét átjárja Boromisza intenzív energiáktól izzó ecsetkezelése, amely mindig ütközteti egymással a különböző irányú mozgásokat: a szürkéskék égből fehér íveket harapnak ki a kerekedő szellők, a lombok élénkzöld stráfozását a virágok bokrai kerekítik le, a domboldal elterülő szőnyegét pedig a vastag fűszálak függőleges lándzsaerdője szúrja át. Mindehhez Boromisza csattanós, a friss tavaszi virágzás erejét idéző színpárosításokat használt, élénken ragyogó, már-már fauve-os színkombinációt hozva létre. De rá jellemző módon – ahogy A Patakmedret tisztító munkások esetében is – a vad paletta és formakezelés mélyén van egy a kubizmusból örökölt, geometrizáló szerkezet is. A most vizsgált képünknél ez a jobbról beeső, pázsitot megvilágító fénypászmák strukturált mintázatában ölt testet.

A festmény – a hátoldalán olvasható autográf felirat szerint – 1925-ben készült Szentendrén. Az életmű legközelebbi festménye az a nagy méretű, Almáskertben című 1924-es kép, amely 2012-es katalógusának címlapján látható. Boromisza Tibor hosszú utat járt be, míg Szentendrére került: a huszártisztből lett modern piktor Nagybányán tanult. Rövid tanulmányutat tett Rómában és Párizsban, majd a fauve-os és posztimpresszionista hatásokat ötvöző fiatal nemzedék, a neósok körében találta meg a hangját. Ahogy első monográfusa, Hevesy Iván írta korai éveiről: „Az 1906–1909 közötti években is felbukkannak egyéb törekvések, de a dekoratív színhatás sosem hiányzik belőlük. […] Tájképek ezek majdnem kivétel nélkül, tulajdonképpen a pleinairizmus rendkívül érdekes és erőteljes felfokozásai, tele ragyogó fényeffektusok és mély árnyékok mozgalmasságával. […] Itt csupán az eleven színfoltocskák tudatos felületi vibrálása az, amely kétségtelenül ezeknek a tájképeknek is határozott dekoratív karaktert ad.”

A konzervatív művésztársak miatt kiszorult a nagybányai művészek köréből, így inkább Budapesten érvényesült. Az első világháborúban teljesített katonai szolgálatot követően a fővárosban kezdett új életet, a margitszigeti Kisszállóban. 1922-ben telepedett le Szentendrén, amely akkor még ismeretlen terület volt a művészek számára. Szokásához híven bejárta az egész környéket, hogy ecsetjével megörökítse a különleges jeleneteket a Szamárhegytől kezdve a Duna-partig, az óvárostól a gyümölcsöskertekig és a megművelt földekig. A fauve-os ívekkel és kubisztikus színsávokkal tarkított tájain mozgalmas figurák jelennek meg, favágók, kapálók, magvetők vagy kaszálók. „Az embert nem látom külön – magyarázta 1923-ban Kárpáti Aurélnak –, elvonatkoztatva a körülötte lévő élettől. Benne érzem a miliőjében s így is adom vissza.”