For sale Boromisza, Tibor - Spring Blossom at Szentendre, 1925 's painting

Starting page
>>
Boromisza, Tibor
>>
Spring Blossom at Szentendre, 1925

Boromisza, Tibor (1880 - 1960)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Boromisza, Tibor painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

47 × 67 cm
Oil on cardboard
Signed lower right: with runes

20 000 000 Ft
52 825 EUR / 62 292 USD / 48 494 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Spring

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Hevesy Iván: Boromisza Tibor. Amicus, Budapest, 1922.

Jurecskó László: Boromisza Tibor. MissionArt Galéria, Miskolc, 1996.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerk.: Török Katalin, Rectus, Szentendre, 2011.

Boromisza Tibor 1880–1960. MűvészetMalom és Kortárs Művészeti Központ, Szentendre, 2012.

Hasonló kvalitású, ismeretlen Boromisza Tibor-képek, mint a Tavaszi virágzás Szentendrén, ritkán kerülnek elő a műkereskedelemben. A japános ukiyo-e metszetek mintájára komponált festményen a virágzó gyümölcsfákat a dús füvű mezőn dolgozó figurák egészítik ki. A Patakmedret tisztító munkások nyári délelőtt című festményhez hasonló a most felbukkant kép szerkesztésmódja, csak míg az előbbin kubisztikusan is értelmezhető, nyers vonások jellemzik a formákat, addig a szentendrei képen hajladoznak az íves, organikus vonalak. A fák törzsét a művészkarton kivillanó barna felülete alapozza, erre kerülnek rá a távol-keleti tusfestmények expresszivitását idéző rajzolatok, kiszögellő ágak és hullámzó fatörzsek. A kép felületét átjárja Boromisza intenzív energiáktól izzó ecsetkezelése, amely mindig ütközteti egymással a különböző irányú mozgásokat: a szürkéskék égből fehér íveket harapnak ki a kerekedő szellők, a lombok élénkzöld stráfozását a virágok bokrai kerekítik le, a domboldal elterülő szőnyegét pedig a vastag fűszálak függőleges lándzsaerdője szúrja át. Mindehhez Boromisza csattanós, a friss tavaszi virágzás erejét idéző színpárosításokat használt, élénken ragyogó, már-már fauve-os színkombinációt hozva létre. De rá jellemző módon – ahogy A Patakmedret tisztító munkások esetében is – a vad paletta és formakezelés mélyén van egy a kubizmusból örökölt, geometrizáló szerkezet is. A most vizsgált képünknél ez a jobbról beeső, pázsitot megvilágító fénypászmák strukturált mintázatában ölt testet.

A festmény – a hátoldalán olvasható autográf felirat szerint – 1925-ben készült Szentendrén. Az életmű legközelebbi festménye az a nagy méretű, Almáskertben című 1924-es kép, amely 2012-es katalógusának címlapján látható. Boromisza Tibor hosszú utat járt be, míg Szentendrére került: a huszártisztből lett modern piktor Nagybányán tanult. Rövid tanulmányutat tett Rómában és Párizsban, majd a fauve-os és posztimpresszionista hatásokat ötvöző fiatal nemzedék, a neósok körében találta meg a hangját. Ahogy első monográfusa, Hevesy Iván írta korai éveiről: „Az 1906–1909 közötti években is felbukkannak egyéb törekvések, de a dekoratív színhatás sosem hiányzik belőlük. […] Tájképek ezek majdnem kivétel nélkül, tulajdonképpen a pleinairizmus rendkívül érdekes és erőteljes felfokozásai, tele ragyogó fényeffektusok és mély árnyékok mozgalmasságával. […] Itt csupán az eleven színfoltocskák tudatos felületi vibrálása az, amely kétségtelenül ezeknek a tájképeknek is határozott dekoratív karaktert ad.”

A konzervatív művésztársak miatt kiszorult a nagybányai művészek köréből, így inkább Budapesten érvényesült. Az első világháborúban teljesített katonai szolgálatot követően a fővárosban kezdett új életet, a margitszigeti Kisszállóban. 1922-ben telepedett le Szentendrén, amely akkor még ismeretlen terület volt a művészek számára. Szokásához híven bejárta az egész környéket, hogy ecsetjével megörökítse a különleges jeleneteket a Szamárhegytől kezdve a Duna-partig, az óvárostól a gyümölcsöskertekig és a megművelt földekig. A fauve-os ívekkel és kubisztikus színsávokkal tarkított tájain mozgalmas figurák jelennek meg, favágók, kapálók, magvetők vagy kaszálók. „Az embert nem látom külön – magyarázta 1923-ban Kárpáti Aurélnak –, elvonatkoztatva a körülötte lévő élettől. Benne érzem a miliőjében s így is adom vissza.”