For sale Márffy, Ödön - The First Snow (Winter Garden), c. 1907 's painting

Starting page
>>
Márffy, Ödön
>>
The First Snow (Winter Garden), c. 1907

Márffy, Ödön (1878 - 1959)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Márffy, Ödön painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

54 × 66,5 cm
Oil on canvas
Signed lower left: Márffy

17 500 000 Ft
45 329 EUR / 52 953 USD / 42 209 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Subject : Landscape

Style: The Eight

Exhibited: Márffy Ödön és Gulácsy Lajos kiállítása, Uránia, Budapest (Feltehetőleg kat.18. Téli tájkép címmel)

Reproduced: Modern magyar festészet 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás, Budapest, 2003, 292. kép Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus, Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006, 175.

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

(z. a.): Márffy–Gulácsy-kiállítás. Magyarország, 1907. március 27.

Pátzay Pál: Márffy Ödön művészete. Paul Gordon, Berlin [1928].

Zolnay László: Márffy. Corvina, Budapest, 1966.

Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Corvina, Budapest, 1978.

Magyar vadak Párizstól Nagybányáig 1906–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szűcs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.

Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön. Kossuth–Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.

„Tökéletes. Én se tudnám jobban megcsinálni” – mondta állítólag a havas képek problémáján gondolkodó Manet, amikor megpillantotta festő barátja, Monet Hó Argenteuil-ben című vásznát (1875, National Gallery, London). Az impresszionisták számára a behavazott tájkép nehéz festői feladványnak számított. Amikor a természetbe kiszabadult művészek felfedezték a színes árnyékokat, a hó egyhangú fehérsége megtelt kéklő, narancs, zöld és sárga tónusokkal. A fiatal Márffy Ödön az impresszionista leckét megtanulva festette meg most vizsgált tájképét. A puha hótakaró a jobbról beeső délutáni napfény reflexeinek engedelmeskedve lényegül át delikát színharmóniává: az előtérben meleg sárgává válik, az árnyékfoltokban hűvös világoskékké (például a téglaépület vetett árnyékánál vagy a balra néző háztetőkön), a szemben álló nagy épület cseréptetején pedig rózsaszínűvé. A japános aszimmetria szellemiségét követve komponált tájat az előtér rajzos félkerítése egészíti ki, a háttérben falusias házak sorakoznak a domb tövében. A helyszín beazonosítása kérdéses, ugyanúgy járhatunk egy monarchiabeli épület előtt, mint egy belga kisvárosban. Az életrajz sem igazít el, hiszen Márffy becsavarogta Párizs és Budapest között fél Európát a kép születésének valószínűsíthető időpontjában.

A fiatal festő tanulmányait – a fővárosi tanács ösztöndíjasaként – 1902-ben kezdte meg a neves párizsi szabadiskolában, a Julian Akadémián. Ezt követően járt a patinás École de Beaux Arts-ra. Már az ott folytatott tanulmányai során felfigyelt az éppen szárnyait bontogató francia fauvizmusra. Bár Henri Matisse-szal személyesen is megismerkedett, par excellence fauve képeket már csak azután festett, hogy hazatért Magyarországra. Elsőként a fiatal Gulácsy Lajos társaságában mutatkozott be Pesten, az Uránia szalonjában 1907-ben. Monográfusa, Rockenbauer Zoltán szerint a most vizsgált kép feltehetően szerepelt ezen a tárlaton. A komoly kritikai érdeklődést kiváltó kiállítás sajtóvisszhangjai közül idézzük a Magyarország újságíróját, akinek soraiból kiolvasható, hogy a franciás színfestészet milyen újszerűen hatott a hazai közönségre: „A legkiáltóbb ellentéte az archaizáló Gulácsynak a hypermodern Márffy Ödön. Márffy a színek embere. Hitvallása, hogy színek teszik a képet, s a festőművésznek első kötelessége ismerni a maga művészetének anyagát, a színt, a fényt, a színeknek s az áradó fénynek egymásra való hatását. Ő is hangulatokat fest, de ezek a hangulatok a színek egymásra hatásából, a színértékek egymással való kombinálásából támadnak. Keresi a kép színbeli karakterét, s a részletezést félredobva az egységes előadás, az egyszerre meglátás nehéz problémáit fejtegeti. Talán legnépszerűbben úgy mutathatnám be a nagyközönségnek, hogy ő az első Rippl-Rónai-tanítvány, noha egészen bizonyos, hogy nem a kiváló magyar mestertől tanult, hanem kinn Párisban szívta magába a modern színlátás és a modern festői előadás igéit.” Rippl-Rónai neve nem véletlenül merült fel a publicista írásában. Bár az előtéri kerítés motívumát megtaláljuk a korabeli nagybányai festőknél is (Tihanyitól Zifferig), Márffy kifinomult színköltészete és szelíd hangot megütő témaválasztása egyértelműen a kaposvári mestert idézi. A havas tájkép franciás karaktere és kvalitása olyan művekhez mérhető, mint Rippl-Rónai ugyanezekben az években készült, zöldes-télies Kaposvári kertem télen (1906, magántulajdon) című kompozíciója.