For sale Scheiber, Hugó - In the Variety Show (Dancer with Orchestra), 1937 's painting

Starting page
>>
Scheiber, Hugó
>>
In the Variety Show (Dancer with Orchestra), 1937

Scheiber, Hugó (1873 - 1950)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Scheiber, Hugó painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

67,4 x 47,5 cm
Gouache, pastel on cardboard
Signed lower left: 1937 Scheiber H.

8 125 000 Ft
22 365 EUR / 25 149 USD / 20 731 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Music

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

A nagyváros bűvöletében

1932 januárjában az Esti Kurir riportere egy kávéházi márványasztal mellett beszélgetett a hatvanéves Scheiber Hugóval. A festő ekkor már maga mögött tudhatta berlini sikereinek jelentős részét, a Herwarth Walden által rendezett Sturm-kiállításokat, idehaza mégis szerény megélhetésről ábrándozott. Ádám László portréjából a pesti éjszaka jól ismert alakja lép elénk, akit a nap különböző óráiban más és más kávéházban, később a lokálok valamelyikében lehetett megtalálni. „Szervesen hozzátartozik Pesthez, éppen úgy, mint az Opera szfinkszje. […] Aki beszélni akar vele – a kávéházban keresi fel. Pontosan tudják róla, hogy délelőtt, délután vagy este melyik kávéházban található. A Körúton-e, az Andrássy úton, vagy éjszaka a lokálok valamelyikében!” Az ugyanebben az esztendőben készült Éjszakai mulatóban című képen ennek a személyesen megélt világnak, a két világháború közötti mondén Budapestnek a festői sűrítménye jelenik meg: a színpad káprázata, a táncosok lendülete és a zenekar lüktetése egyetlen, szinte az egész képfelületet megmozgató, futurista látomássá olvad össze.

A látvány ritmusa

A most bemutatott kompozíció meredek rálátásban ábrázolt tere már az első pillanatban bevonja a nézőt az előadás sodrásába. Az alsó képrész zenészei fölött a revütáncos élénken megmozgatott alakja tűnik fel. A vörös, zöld és kék mezőkre tördelt környezet, a ferdén futó hangszerformák és a fehér ívek hullámzása folyamatos átjárást teremt a zenészek és a színpad között. Mintha a zenekari árokból kiáradó zene a szemünk előtt öltene testet: a dzsessz szaggatott ritmusa a felső képrészben könnyed, szélesen kibomló mozdulatokká, az egész teret meghódító lebegéssé alakul.

A kompozíció legszembetűnőbb motívuma a táncost körülölelő, ruhafodrokat idéző fehér ecsetvonások rendszere. Ezek a hol keskenyedő, hol legyezőszerűen szétterülő formák szinte önálló életet élnek. Egyszer a test hajlását követik, máskor eltakarják vagy továbbvezetik annak körvonalát, így a mozdulat lendülete túlfut az emberi alak határain. A gyors ecsetvonásokkal megfogalmazott részletformák, a haj, az arc, a keblek, a kezek és lábak foltjai csupán néhány biztos tájékozódási pontot adnak ebben a sodró forgatagban: Scheibert a legkevésbé sem foglalkoztatja az anatómiai részletezés, sokkal inkább a tánc egész teret betöltő energiáját akarta a néző elé tárni.

Lent a hegedűsök és fúvósok zöld, kék és sárga ecsetvonásokkal megformált, maszkszerű arcai és sötét szemfoltjai adják a jelenet groteszk ellenpontját. A hangszerek sárgával és fehérrel kiemelt részei, a karok és a hangszertestek határozott átlói egymást keresztező irányokat rajzolnak a képbe, mintha egy kaleidoszkóp színes üvegdarabkáin szűrődne át a fény: nincs olyan nyugalmas részlet, ahol a tekintet hosszabban megpihenhetne. A vörös háttérbe ékelődő kék és zöld négyszögek ismétlődése tovább fokozza ezt a hatást. A mulató berendezése és szereplői ugyanannak a képi ritmusnak engedelmeskednek, a dzsessz mozgásra ingerlő ütemeit idézik fel.

Festészet a dzsessz ritmusában

„A témát csak eszköznek használtam fel a kompozícióra. Csak a ritmus, a mozdulat és a kontrasztok érdekelnek” – nyilatkozta Scheiber a Tolnai Világlapja 1930. márciusi összeállításában. Az Éjszakai mulatóban című kompozíció szinte tételesen igazolja e rövid ars poeticát. A dzsessz és a festmény stílusának rokonsága a hangsúlyok váratlan áthelyezésében, az ismétlődések és megszakítások váltakozásában, a szögletes és íves formák egymásnak felelő játékában ismerhető fel. Tamás Ernő már 1929-ben a „jazz-festészet” megjelöléssel írta le Scheiber művészetét, a neves kritikus, Ybl Ervin pedig így jellemezte 1931 februárjában mindazt, amit képein látott: „Ezt a művészetet a természetutánzás nevében lehet őrültnek minősíteni, azonban senki sem tagadhatja, hogy szellemes, ötletes, dekoratív és fantasztikus összefoglalása mindannak az éjjeli káprázatnak, amit a modern világváros villogó villanyreklámaival, vakító fénycsodáival, a jazz-band vad ritmusaival szemünkbe és fülünkbe harsog. Szín- és formarapszódiák a lokálok groteszk félvilágából.”

A mozgás egész képfelületre kiterjedő lendülete a futurizmushoz kapcsolja a művet, míg a mondén téma, a revü látványossága, a dekoratív egyszerűsítés és a vonalak eleganciája az art deco világát idézi. Scheiber azonban az eltérő ösztönzéseket saját festői temperamentumán szűri át. A geometrikus tagolást szabad ecsetjárás oldja, a mutatós színpadi jelenetet a zenészek groteszk karaktere teszi elevenné.

Molnos Péter