Irodalom
Frank János: Schönberger Armandnál. Élet és Irodalom, 1968/31., 8.
Pogány Ö. Gábor: Schönberger Armand kiállítása a Nemzeti Galériában. Művészet, 1970/5., 47.
András Edit: Schönberger Armand. Corvina, Budapest, 1984.
Anne Ganteführer-Trier: Kubizmus. Taschen–Vince, 2006.
Wittek Zsolt: Schönberger Armand. Orlikon, Budapest, 2008.
Schönberger Armand időskorában, 1968-ban foglalta össze ars poeticáját Frank János kérésére: „a festőnek, ha érzékenyen fogta fel a jelenségeket, rezonálnia kell a világ mozgalmasságára.” Az 1920-as évek érzékeny radarral felfogott mozgalmassága tükröződik a most vizsgált alkotáson. A vibrálóan modern, a kubofuturizmus és az art deco határán egyensúlyozó formavilágban benne rejlik a dzsesszkorszak felfokozott életritmusa, a cikkcakk stílus szögletről szögletre száguldó elevensége, az a korszellem, amelyet – Marinetti nyomán – inkább ír le egy robogó sportkocsi, mint a Szamothrakéi Niké csendes nagysága. A kompozíción egy bubifrizurás nő hosszú ujjú kék ruhában olvas. A körasztalon körben színes művészeti kiadványok, virágcsokor kék vázában, körben szertelen összevisszaságban festmények és feltekercselt papírképek. A bal felső sarokban bekeretezett alkotás, amelynek dinamizmusa a futuristák szellemiségét tükrözi. A vibrálóan eleven főmű komplex szerkesztésmódjával és kicsattanó kolorizmusával kiemelkedik a schönbergeri életműből.
A legmodernebbek között
Schönberger még húszéves sem volt, amikor elkezdte tanulmányait Münchenben a 20. század hajnalán, előbb egy magántanárnál, majd a hagyományos elveket képviselő akadémián. Közben a nyarakat Nagybányát töltötte, ahol megismerkedhetett a friss francia tendenciákkal, a neósoknak – különösen Czóbel Bélának – köszönhetően. 1909-ben eljutott a modern művészet forrongó fővárosába, Párizsba, ahol a reneszánszát élő Cézanne és a sajátos ízű kubizmust képviselő Delaunay gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Nagybányai alapokon nyugvó festészetét fokról fokra járta át a modernista szellemiség. 1915-ben csatlakozott a Kassák Lajos által elindított Tett folyóirat avantgárd köréhez, majd az 1916-ban útjára indított MA-hoz, utána pedig alapítóként vett részt a Nyolcak kereső hagyományát felvállaló, Kmetty Jánost és Nemes Lampérth Józsefet is a sorai között tudó új Hetek festőcsoportban.
A stílusára rátaláló Schönberger nem vonult emigrációba a MA körének többségével, de a legprogresszívebb pesti galériákban állított ki az első világháború után is. Visszahúzódó, az alkotásra koncentráló festőként szűk családjával élt együtt a Margit körúti szerény műteremlakásban, küszködve a művésznyomorral. A hallgatag alkotó – a hasonló stílust képviselő Scheiber Hugóval és Kádár Bélával szemben – sokáig nem jutott külföldi kiállításokhoz, pedig a kubizmusból, expresszionizmusból és art decóból összegyúrt jellegzetes képi világa száz százalékban illeszkedett a nemzetközi modernizmus húszas évekbeli trendjeihez. „A húszas évek elején – emlékezett vissza időskorában – egy évig egyetlen munkámat sem tudtam eladni, pedig akkor festettem azokat a képeimet, melyeknek újszerű szerkesztési rendjét lelkesen méltatta a nemzetközi sajtó.” Bár élete végén már felfedezte a művészettörténet, igazi „virágkorát” csak a rendszerváltás utáni műkereskedelmi érdeklődés hozta el.
Afrikai maszkok hatása
A festményen szereplő lány arca art decós bubifrizura alatt az afrikai famaszkok esztétikai karakterét idézi. Az afrikai szobrászat az avantgárd alkotók körében vált divatossá. A francia gyarmatbirodalom fővárosába, Párizsba áramlottak a 19. század végén, 20. század elején az afrikai faragványok. Mikor az 1903-ban elhunyt Gauguin Tahitiről hazaérkező egzotikus festményeit kiállították az Őszi Szalonon, a fauve-okat megbabonázta a naiv totemek esztétikai modernsége. André Derain vagy Henri Matisse tekintélyes gyűjteményt halmozott fel az afrikai szobrokból, valósággal vadásztak rájuk a párizsi régiségboltokban. A fauves-oknak a totemek csak ihlető műtermi dekorációt jelentettek, a fiatal Picasso volt az első, aki tételesen is beemelte munkásságába ezt a különös, archaikus stílusvilágot. Az 1907-es Avignoni kisasszonyok három női aktjának feje helyére – forradalmi gesztusként – afrikai maszkokat illesztett.
André Salmon műkritikus így számolt be Picasso műterméről: „Minden bútorszegletről furcsa fafigurák vigyorognak rád: az afrikai és polinéziai szobrászat legkülönlegesebb darabjai. Még jóval azelőtt, hogy saját festményeit megmutatná, időt engedélyez arra, hogy megcsodáld primitív műremekeit.” Bár maga Picasso nem erősítette meg az afrikai maszkok hatását (szívesebben emelte ki az archaikus ibériai művészet befolyását), az egzotikus faragványok nagyban befolyásolták az avantgárd alakulását. Mikor a New York-i Modern Művészeti Múzeum alapító igazgatója, Alfred Barr felrajzolta híres diagramját 1936-ban, az izmusok leszármazási ábrájába beleírta a „negro sculpture” kategóriáját is. A most vizsgált főmű alapján nem lehet kérdéses, hogy Schönberger ismerte a párizsi avantgárdra nagy hatást gyakorló afrikai maszkokat.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
