Eladó Perlrott Csaba Vilmos - Műtermi csendélet gyümölcsökkel, 1914 festménye

Címlap
>>
Perlrott Csaba Vilmos
>>
Műtermi csendélet gyümölcsökkel, 1914

Perlrott Csaba Vilmos (1880 - 1955)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Perlrott Csaba Vilmos képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

72 x 84 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Perlrott Csaba V. 1914

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: kék Gyümölcs gyümölcscsendélet asztali csendélet barack fauves

Kategória: Csendélet

Kiállítva: Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880–1955, Ferenczy Múzeum – Művészet Malom, Szentendre, 2015 (kat. 43.).

Reprodukálva:

Modern magyar festészet 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2003, 679. kép.

Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955) életmű kiállítása. Szerk.: Basics Beatrix – Dománszky Gabriella, MűvészetMalom, Szentendre, 2015, 32. kép.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Elek Artúr: Perlrott Csaba Vilmos. Nyugat, 1923/2., 82–84.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Kettős arckép. Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos kiállítása. Budapest Galéria, Budapest, 2007.

A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.

Boros Judit: Perlrott Csaba Vilmos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.

Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955) életmű kiállítása. Szerk.: Basics Beatrix – Dománszky Gabriella, MűvészetMalom, Szentendre, 2015.

Cézanne hírhozója

„Csaba Vilmosnak – kezdte Elek Artúr portréírását Perlrott Csabáról a Nyugat hasábjain – az a históriai szerep jutott újabb művészetünk történetében, hogy ő volt egyik első hírhozója az új művészeti törekvéseknek, melyek Cézanne hatása alatt kezdtek Párisban mozgolódni s melyek azután Gauguin és Van Gogh kísérletein és eredményein fölbátorodva, próbáltak új stílusra találni. Csaba Vilmos Matisse-nak volt tanítványa, de még inkább hatott reá az öreg Cézanne kései művészete.” A most vizsgált nagy méretű csendéleten pontosan látszik az aixi mester hatása. Perlrott Csaba a vastag, virágmintás kárpitot lila reflexeket vető, sötétkék szárnyként akasztotta fel egy masszív hasábra kecskeméti műtermében. A gyűrődő drapéria szélét is belekomponálta a csendéletbe, láttatni engedve az oldalt és felül bekandikáló világoskék háttér színét. Mint egy kék szimfónia nyitánya, úgy zúdul végig a képfelületen a kárpit drámai vonulata – talán épp a festmény készülésekor, 1914-ben kitörő első világháború trombitaszavaként. A perlrottos mélylila kékség közepén a békeidők szeretettel teli barackjai sorakoznak. Egyszerre idézik meg a helyi miliőt, a legendás kecskeméti kajszibarackok révén, miközben legközelebbi rokonai Cézanne göcsörtös provanszál barackjai. Perlrott Csaba az aixi mesterhez hasonlóan terelte egymás mellé a pirosas-narancsszínű gyümölcsöket, a sorakozót egy vastag falú, enyhén megbillentett porcelántállal törve csak meg. Az asztal jobb sarkáról – újabb cézenne-os gesztusként – ropogós fehér kendő omlik alá, egy nagy zöld körtével és két sárgabarackkal rögzítve. Mintha ugyanezeket a gyümölcsöket látnánk a festmény párdarabján, az Műtermi csendéleten (1910-es évek közepe, magántulajdon), csak ott a nyújtózkodó muskátli és a falra akasztott reprodukciók függőleges irányba építik tovább a kompozíciót. A most vizsgált mű szerkezetét viszont az enyhén megdöntött asztallap vízszintes erővonalai határozzák meg. A kép letisztult motívumvilágával a legcézanne-osabb csendélet Perlrott Csaba gazdag életművében. Hibátlanul szerkesztett, muzeális főmű, amely szinte visszhangozza Cézanne Joachim Gasquet-nak mondott szavait a keresetlen egyszerűségről: „Egyszerűség, hogy egyenes legyek. Minden más csak játék, csak légvárak építése.”

Párizstól Kecskemétig

Perlrott Csaba ahhoz a fiatal festőnemzedékhez tartozott, amely már megengedhette magának, hogy a klasszikus akadémiai stúdiumok helyett modern szellemiségű magániskolákban képezze magát. Az életrajzi források ellentmondásait kiküszöbölve a mai művészettörténeti kutatás szerint 1903-ban érkezett Nagybányára, majd 1906 végén jutott el Párizsba, ahol több magániskolában is megfordult a következő időszakban. Több évig töltötte a teleket Párizsban, a nyarakat pedig azon a Nagybányán, ahol lezajlott már az összeütközés a konzervatívabb alapítók és a francia vadak szellemiségétől átitatott fiatal neósok között. Perlrott – értelemszerűen – a neósok táborával tartott. „Párizs forrongó művészete sorsdöntő hatással volt fejlődésemre” – írta önéletrajzi visszaemlékezésében. Fiatalon meghívást kapott a híres amerikai milliomos műgyűjtőhöz, Leo Steinhez, ahol személyesen is megismerkedhetett a korszak legmodernebb törekvéseinek képviselőivel. Matisse, Picasso, Derain és Braque nem csupán műveikkel, de egyéniségükkel, művészi elveikkel is hatottak rá. Közülük egyértelműen Matisse, a fauve festészet vezető mestere befolyásolta leginkább. Ahogy – némiképp túlzó – visszaemlékezéseiben olvasható: „Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julien Académiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát, a rue de Sévresben, egy volt kolostor földszintjén. […] Hivalkodás nélkül elmondhatom, hogy kedvenc tanítványa voltam, sok mindenben támogatott. Azok közé a kegyeltjei közé tartoztam, akiket minden héten meghívott műtermébe, ahol megmagyarázta beállított csendéleteit, s ezek az elméleti oktatások voltak a leghasznosabbak a mi részünkre.” Az elmúlt évek kutatása (lásd Boros Judit tanulmányát a szentendrei életmű-kiállítás katalógusában) tisztázta, hogy Perlrott az 1908-ban megnyitott Matisse-iskola diákja volt. Mikor Perlrott 1907 őszén Nagybányáról visszatért Párizsba, feltehetően látta a Salon d’Automne-ban rendezett, nagy szenzációt keltő, óriási Cézanne-kiállítást, amely az alig egy éve halott aixi mester munkásságát újra a figyelem fókuszába állította. A fiatal magyar festő nem csupán témavilágát követte a gyümölcsöket és dúsan redőzött drapériákat ábrázoló csendéletein, de sokat tanult műveinek kiegyensúlyozott, letisztult szerkezetéből is. Nem véletlenül írta róla találóan Kállai Ernő: „Matisse felé sandítva is Cézanne-ra akadt.” Ezzel az esztétikai útravalóval felvértezve tért haza Magyarországra és ennek szellemében alkotott a kecskeméti művésztelep modern művészei között 1914 késő nyarán. Ekkor születtek a legcézanne-osabb csendéletei, köztük is a most vizsgált, múzeumi kvalitású főműve.