Eladó Bohacsek Ede - Szent Anna (Szent Anna Máriával), 1913 festménye

Címlap
>>
Bohacsek Ede
>>
Szent Anna (Szent Anna Máriával), 1913

Bohacsek Ede (1889 - 1915)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bohacsek Ede képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

60x47 cm
olaj, karton
Jelezve balra lent: Bohacsek 913

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Kiállítva: • Zsűrimentes kiállítás. Művészház, Budapest, 1913. (Kat. 20. Szent Anna (goral üvegkép után) olajfestmény 300 korona) • A MA folyóirat ii. kiállítása. Bohacsek Ede festményeiből és Pátzay Pál szobraiból. MA, Budapest, 1917. (Kat. 30. Szent Anna. Olajfestmény. Magántulajdon) • A Modern magyar festészet legszebb képei. Kieselbach Galéria, Budapest, 2003. november 21–28.

Reprodukálva: • Majoros Valéria: Bohacsek Ede. Budapest, 1999. 65. • Hungarian Modernism 1900–1950. Selection from the Kieselbach Collection. Szerk.: Szücs György. Budapest, 1999. 103. • Modern magyar festészet 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2003. 854. kép. • Modern Hungarian Painting 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2003. 854. kép. • Die Moderne in der ungarischen Malerei 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Berlin, 2008. 854. kép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

A legritkább kincs

A 20. századi magyar művészet történetében sajnos nincs hiány a korán derékba tört, sokat ígérően induló, de fájdalmasan hamar véget érő alkotói pályákban. De még ezek között is döbbenetesnek hatnak azok a számok, amelyek Bohacsek Ede életművét jellemzik: 25 évet élt, a dokumentumok alapján összesen 6 olajfestményéről tudunk, amelyek közül csupán 5 vészelte át az elmúlt egy évszázadot. Tizedannyi festménye maradt meg, mint a gyémánt ritkaságúnak számító Csontváry Kosztka Tivadarnak. Ezért is különösen fontos és páratlanul ritka alkalom, amikor az életmű egyik jelentős darabja szabaddá válik és új gyűjteménybe kerülhet.

A legnagyobbak kedvence

„Rafináltság nélküli, de egzotikus, mint egy ma született Van Gogh” – írta 1917 decemberében Bohacsek Edéről a Nyolcak és a magyar avantgárd egyik legnagyobb hatású népszerűsítője, Bölöni György. Az írás apropóját a MA folyóirat második kiállítása adta, amelyen Pátzay Pál mellett a két évvel korábban elhunyt tragikus sorsú festő munkái is közönség elé kerültek. Bölönit érezhetően szíven találták a legendás, Visegrádi utcai galériában látott képek, köztük a számos korabeli kritikában kiemelt, s egy évvel korábban a Művészház tárlatán is bemutatott Szent Anna. „Különleges valaki ez a festő, társtalan és igen nagy művésznek induló, sőt már nagy művész, akinek munkáihoz már nincs semmi hozzátenni való, csak ámulni lehet felette, hogy van, hogy volt, és itt termelt közöttünk.”

A magyar avantgárd pápája, Kassák Lajos a tárlat katalógusában szintén a legnagyobb elismeréssel írt az alig 25 évet élt művészről: „Festészetének alapja tisztán érzésekben gyökerező és közvetlenül az érzéseken át megnyilatkozó népművészet. Minden helyhez kötődés és etnográfiai sallang nélkül. (…) Bohacsek fejlődésében semmi rokon ízét nem találjuk az ő idejében divatos szecesszionista zsonglőrködésnek. Művészete nem alkalmi produkció, hanem életforma, az egyetlen áthidaló befelé fordult önmagától a nagy formákban és színekben zengő mindenbe.” Kassák a katalógus előszavában a lehetséges előképeket és a stiláris párhuzamokat is felvázolta: „Ha piktúrájának az univerzális művészet felé segítő mestereit keresnénk, színexpressziójában Grecóhoz, romantikájában Bizánchoz, formalátásában pedig az üvegfestő primitívekhez kellene visszamennünk.”

Kassák Lajos egész élete során meggyőződéssel vallotta, hogy Bohacsek művészete a korai magyar avantgárd egyik legnagyobb teljesítménye volt. 1918-ban a MA folyóirat egyik számának borítójára tette a Lévai házak című rajz fényképét, sőt az évek során két képet meg is szerzett az életműből, amelyeket mindvégig magánál őrzött: özvegye ajándékaként kerültek végül a Magyar Nemzeti Galériába és a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe. Az izmusok története című kultikus kötetében egyértelművé tette azt is, hogy a MA körül csoportosuló művészek közül Nemes Lampérth József, Mattis Teutsch János és Uitz Béla mellett Bohacsek Edét tartja a legjelentősebb formátumú alkotónak.

Bölönihez és Kassákhoz hasonlóan a 20. századi magyar műkritika kiemelkedő alakja, Kállai Ernő is Bohacsek művészetének nagy tisztelője volt. Új magyar piktúra című korszakos jelentőségű kötetében a legnagyobbaknak kijáró elismeréssel elemezte művészetét: „Autodidakta volt, kinek művészetében tiszta, népies naivitás és szlávosan odaadó áhítat nyilvánult. (…) Ez a hangulat egyik-másik képén valósággal meseszerű naivitássá tisztul. Ennyi áhítatos odaadásra csak szláv lélek képes. Bohacsek szláv volt, ezért tudott magyar viszonyokhoz képest kivételesen csöndes és szelíd lírikus lenni.”

Egy társtalan életmű

A mai Románia területén született festő 1898-ban költözött Budapestre szüleivel, ahol 1903-tól – Tihanyi Lajos osztálytársaként – az Iparrajziskola óráit látogatta. Két esztendő után az Iparművészeti Iskolába került, kezdetben lakberendező növendékként, majd a szobrász szakosztály hallgatójaként folytatva tanulmányait. A tízes évek elején többször dolgozott a Szepességben, sőt néhány hónapot Münchenben is eltöltött. 1910 novemberében a Művészházban debütált műveivel, ahol haláláig, 1915-ig szinte minden évben közönség elé került néhány alkotása.

Bohacsek művei szinte társtalanok a magyar festészet történetében. Az életmű megmaradt festményei a hazai avantgárd nemzetközi rangú csúcsteljesítményei közé tartoznak. A képek egyediségét és páratlan vizuális erejét az a furcsa paradoxon adja, hogy a népi naivitás, a mesterkéletlen, őszinte festői nyelv és a darabos formálás tökéletes harmóniában egyesül rajtuk a végletekig kimunkált szerkezettel, a redukált téralakítással és a szűk regiszteren megszólaló, precízen kiegyensúlyozott kolorittal. A legszebb Bohacsek-képekhez hasonlóan a Szent Anna is olyan, mint egy gyönyörű népdal: kevés hang, kevés szín, egyszerű ritmus, mégis egy egész univerzum tárul fel általa. S ami a lényeg: a lélek legmélyére hatol. Hevesy Iván így foglalta össze e megdöbbentő erejű képek legjellemzőbb vonását: „Primitívsége csak látszólagos, a legkomplexebb és legszervezettebb rend van kubisztikus képein.”

Párhuzamait kutatva Magyarországon csupán Nemes Lampérth József vagy Bortnyik Sándor korai művei merülnek fel, míg hatását Moholy-Nagy László 1919 körül, még Magyarországon készült tájképein ismerhetjük fel. A világos geometrikus rend, a jellegzetes fény-árnyék kezelés és a zománcosan fénylő színek azt valószínűsítik, hogy a Bauhaus később világhírűvé váló mestere az 1917-es hagyatéki kiállításon alaposan tanulmányozta Bohacsek festményeit, így a most bemutatott alkotást is.

Egy ihlető utazás

„Legkiválóbb alkotása a Szent Anna című kompozíció.” – olvashatjuk a festő haláláról tudósító rövid nekrológban, amit a Népszava 1915. július 31-i száma közölt. A most bemutatott kép valóban az életmű egyik csúcsa, amely tökéletes eszenciája Bohacsek sajátos festői stílusának. A kép ihlető előzményéről szerencsére Kassák Lajos tudósít az 1917-es emlékkiállítás katalógusában. Szavai szerint a fiatal festő „fejlődésének legszebb etapja podvilki tartózkodásának idejére esik. Első idejében még goral üvegfestmény után csinálta a Hétfájdalmú Szűz című rajzát és ugyancsak egy goral képről érezte vászonra Szent Anna olajképét is, de ez már nem másolás – valami nagy kollektív emberi érzésben találkozás az ó-kereszténység szellemi tisztaságával.”

A Kassák által említett „goral képek” kifejezés azokra az üvegikonokra vonatkozik, amelyeket Bohacsek észak-magyarországi utazásai idején, a Kárpátok lejtőin szorványban élő falusi lengyeleknél látott. E sajátos kultúrájú nép és főleg jellegzetes üvegfestészete éppen a most vizsgált festmény születésének idején került az érdeklődés középpontjába. Érdemes idézni e tárgyak első jelentős gyűjtője, Stercula Jenő jablonkai gyógyszerész szavait, aki 1912-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak írt levelében így fogalmazott: „Vidékünkön a goral (lengyel) nép házaiban elvétve találni régi olajfestékkel üvegre festett képeket. Az utóbbi időben ezen képek iránt nagy érdeklődés támadt: külföldi múzeumok megbízottai, idegen etnográfusok vásárolják össze s miután már igen kevés van belőle, úgyszólván alig kapni már. (…) Ezen képek kivétel nélkül szabadkézzel vannak festve többnyire bibliai vagy szentek életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A festés primitív, de felette érdekes és eredeti.”

A Világ című napilap 1913. szeptember 21-én egészoldalas cikket közölt e népcsoportról, kiemelve az általuk készített régi üvegképeket. A szerző, Fabinyi Lili szavai szerint „oly csodálatos báj és naívság beszél a primitíven stilizált vonásokból, hogy lehetetlen meghatottság és gyönyörűség nélkül rájuk nézni. Fő jellegzetességük az erős dekoratív érzék és a sok-sok naív áhitat. Nagyon megérzik rajzuk a bizánci behatás.”

Bohacsek mintaválasztása nem volt példa nélküli: az orosz avantgárd legjelentősebb művészei, Malevics, Tatlin vagy éppen Larionov jelentős részben az orosz népművészet, a pravoszláv hitvilág és az évszázados ikonfestészeti tradíció útján haladva fejleszették ki radikálisan újszerű stílusukat. Ez náluk, elsősorban a neoprimitista Káró Bubi csoport művészeinél, de ugyanígy Bohacseknél, nem korlátozódott pusztán formai rokonságra: a transzcendens tartalmak képi kifejezése, a spiritualitás tárgyi megtestesülése és integrálása a modern életbe legalább ennyire fontos szándék volt. Ebben a tekintetben Bohacsek saját korának egyik legmodernebb szellemiségű magyar művésze volt: elszigetelten, saját útját járva érzett rá arra korszellemre, amely a nemzetközi avantgárd első vonalát is áthatotta.

Molnos Péter