Eladó Ámos Imre - Az élet vize, 1934 festménye

Címlap
>>
Ámos Imre
>>
Az élet vize, 1934

Ámos Imre (1907 - 1944)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Ámos Imre képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

99x69 cm
olaj, vászon
Jelezve balra lent: Ámos I. 1934

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Proveniencia: Egykor Várkonyi Zoltán gyűjteményében

Kiállítva: CLII. csoportkiállítás. Ámos Imre, Remsey Jenő festőművészek és Patai Mihály, Redő Ferenc grafikusok. Ernst Múzeum, 1935 (45. tétel, Tisztaság vize).

Reprodukálva: Petényi Katalin: Ámos Imre. Corvina, Budapest, 1982, 28. színes kép (11-es katalógus szám)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Várkonyi gyűjteményében

Az MTI fotógyűjteménye őrzi Keleti Éva egyik felvételét 1971-ből, amin a színész-rendező legenda, Várkonyi Zoltán feleségével és fiával pózol nappalijukban. A falakon műgyűjteményük féltre őrzött darabjai, köztük – jobb oldalt fent – Ámos Imre egy korai remekműve. A népszerű színházi emberek körül sok esetben épült rangos kollekció, elég itt Pécsi Sándorra vagy Alföldi Róbertre utalnunk. A Kossuth-díjas Várkonyi – a Vígszínház igazgatójaként – a 60-70-es évek egyik legrangosabb kollekcióját állította össze, Ferenczy Károly, Barcsay Jenő, Gulácsy Lajos vagy Kondor Béla remekeivel. A korabeli művészelit egyik legjobban fizetett képviselőjeként lehetősége volt arra, hogy a legjobb műveket vásárolja össze akár Kondortól, akár Barcsaytől. A közismert anekdota szerint még helikoptert is akart magának venni, de ez más sok volt a puritán látszatra ügyelő Kádár-rendszer számára. A festmények területén viszont kiélhette vágyait, mint a most vizsgált – egykori gyűjteményében őrzött – festmény is bizonyítja.

Új tehetség

A fiatal Ámos Imre az 1930-as évek derekán tűnt fel a pesti művészeti kiállítóhelyeken egyéni hangulatú, posztexpresszionizmusból táplálkozó festményeivel. Álmodó asszonyok című munkájáért elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját; „Sokatmondó expresszív képei a kiállítás legnagyobb értékei” – írta róla ekkor Ybl Ervin a Pesti Napló hasábjain. Ámos 1934-ben felvételt nyert a Munkácsy Céh tagjai közé, a következő évben az Ernst Múzeumban rendezett 152. csoportkiállításon már komoly anyaggal szerepelt. Itt került kiállításra 45. szám alatt a Tisztaság vize című műve, amit Ámos monográfusa, Petényi Katalin azonosított a most vizsgált alkotással. (Bár a dátumot 1933-asként oldotta fel.) Petényi katalógusából is tudjuk, hogy a kép egykor Várkonyi Zoltán műgyűjteményének volt az éke – amit ma már az MTI fotója is egyértelművé tesz.

Ámos titkos világa

Az 1935-ös Ernst Múzeumbeli katalógus előszavában Lázár Béla jellemezte érzékenyen Ámos fiatalkori művészetét: „Az álmok országútját járja ez az ifjú messzevágyó. Befelé fordult szemmel néz ennen lelkébe, miközben benne ábrándképek, vágyak és illúziók ébredeznek! Körülötte zúgó élet, keserves nappalok, kínos harcok, testi küzdelmek, évek óta szüntelen, – mit bánja ő? Bánatos emberek rajzanak körülötte álmában és ébrenlétében – a valóságtól idegenekbe el-messze vágyók, őt magát leláncolja a keserves való. Ámult szemmel nézi e csudákat. Minden elhomályosul körülötte. A formák imbolyognak. Ködbe borul a táj. (…) Itt finom színek hullámoznak, kevés szín, több tónus, kevés forma, több sejtelem. A világot átálmodja álomképekké. Akkor aztán tulajdonába veszi a titkos világot, mely csak így az övé, belesüpped álmaiba. Ez a fiatal poéta küzd a világgal, álmaival és ennen lelkével, melyből halaványan fogott tündérképek nőnek ki.”

A hiány lábnyoma

A most vizsgált festmény Ámos korai korszakának egyik emblematikus műve. A pettyező, posztexpresszionista ecsetkezelésből álomszerű jelent bomlik elő: egy kötött kendőbe burkolózó nőalak a lábnyomok után szaglászó kutyájával bandukol a fövenyen. A parton zöld halászkunyhók és egy ladik. A jelenet metaforikus erejét a kitakarás kompozíciós poézise fokozza: a nő arcát nem látjuk, nem a néző szemét keresi, hanem a tenger felé fordul. A házak és a fehér kutya is félig fedésben, a feszesre komponált képtér a hiányt járja körül. A halász távollétét a szinte bőrünkön érezhető hűvös szél súlyosbítja. Ahogy monográfusa, Egri Mária írja: „A víz atavisztikus erővel hat Ámosra, hozzátartozik egy időben-térben másutt létező világ üzenetéhez. (…) A tenger kagylót, halat ad; a víz az élet. Az ember öröktől fogva hozzá tartozik.”

Metaforából prófécia

Ámos Imre belülről fakadó melankóliával átitatott festészetét történelmi súllyal ruházta fel a Holokauszt. Elsuttogott metaforáiból prófétai kinyilatkoztatások váltak, a tengerpart fövenyén járó halászfeleségből özvegyasszony (itt maradt szerelme, Anna Margit), az eltűnt lábnyomát kereső kutyából Giacometti magányosan szaglászó bronz Kutyájának (1951, MoMA) előfutára. Ámos nem sokkal a koncentrációs táborbeli halála előtt, az orosz fronton írt versében így járta körül a tengerparti allegória jelentéssíkjait:

„Hálóba fogtam a múló időt

Én Istenem;

Balga halászok

Bús ivadéka

Mi késztetett hogy arra halásszak

Minek nincs súlya, kezdete vége

S ami hálómba meg nem marad”