Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Bernáth Aurél (1895 - 1982)

Korcsolyapálya (Korcsolyázók a Széna téren), 1935

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bernáth Aurél képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

91x71,5 cm
Pasztell, papír
Jelezve jobbra lent: BA

17 220 000 Ft  
44 594 EUR / 48 380 USD / 44 162 CHF

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Proveniencia: Egykor dr. Weber Miklós gyűjteményében

Kiállítva: Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítása,Budapest, Fränkel Szalon, 1935. november 3-27. (kat. 19. Korcsolyapálya), German, Austrian, Central European Paintings, Sotheby’s, London, 2007. június, (kat. 87. Ice skating in Buda)

Reprodukálva: German, Austrian, Central European Paintings, Sotheby’s, London, 2007. június, (kat. 87. Ice skating in Buda)

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Bernáth Aurél és dr. Pártos Alice az 1927 és 1938 közötti bő évtizedben Magyarország és Szlovákia között ingáztak. Az év nagyobb részében a gyógyfürdőiről híres Pöstyénben tartózkodtak, ahol a festőművész felesége az egyik legnevesebb fürdőkomplexumként ismert Spezial Sanatorium reumatológusaként dolgozott. Csupán a teleket töltötték Budapesten, az első években saját otthon hiányában még bérelt lakásokban. Egyik ilyen lakhelyük a Budai Vár tövében húzódó Vérmező út 6. szám alatt volt, melyet 1933-tól néhány télen át használtak. 1934–1935 telét is itt töltötték, melyet nemcsak írásos bizonyítékok, de Bernáth itt festett képei is tanusítanak. Ezek közé tartozik a Téli délután című olajfestmény és a most aukcióra kerülő remek pasztell, mely az olajkép hátterében is feltűnő Széna téri korcsolyapályát ábrázolja.

            A Bernáth-család ablakából 1935-ben feltáruló látvány, tehát egy korcsolyapálya. Ha jégpálya, akkor a budapestieknek elsőre a Városliget jut eszébe, ahol 1870-ben nyílt meg a társasági élet és az ismerkedés új színtereként gyorsan divattá váló és azóta is töretlen népszerűségnek örvendő intézmény. Több mint fél évszázaddal később, 1926-ban a Pesti Korcsolyázó Egylet régvárt örömére pedig megnyithatta kapuit a gépi hűtésű, tehát a változó hőmérséklettől függetlenül is állandó jégminőséget biztosító Városligeti Műjégpálya. Az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmából született épületek és a pazar természeti környezet, ma is impozáns keretül szolgál a korcsolyázás szerelmeseinek. Budán a Rózsadomb, a Várhegy és a Kis-Sváb-hegy által közrefogott szélmentes völgyben, a városligetihez hasonló méretű jégpálya szintén az 1870-es évek elejétől alakult ki. Itt teljesen eltérő adottságok tették lehetővé a létrejöttét, mivel a török hódoltság következtében elnéptelenedett városrészben, a 19. században agyagbánya létesült. A folyamatosan mélyülő bányagödör helyén idővel bányató keletkezett, mely lehetetlenné tette a további kitermelést, így a területet a budai polgárok kezdték el szabadidős tevékenységekre használni. A mai Széll Kálmán és Széna tereken létrejött bányató, telente korcsolyapályaként üzemelt. Az egykori budai középkori városfalat is magában foglaló névtelen közterület, eleinte a Gödör néven volt ismert. Az 1869-ben alakult Budai Torna Egyesület az 1880-as években vette állandó használatba a területet, ahol nyáron atletizálni és teniszezni lehetett, télen pedig korcsolyázni. S míg az egykori bányagödör nagyobbik részét ma elfoglaló Széll Kálmán tér területe, idővel fontos közlekedési csomóponttá alakult, addig a mellette meghúzódó Széna tér, telente még az 1930-as években is korcsolyapályaként funkcionált. Arra nézve, hogy mennyire közkedvelt lehetett ez a hely, érdekes adalék és bizonyíték, hogy Balogh Rudolf a híres fotográfus a Vasárnapi Ujság 1914. január 18-án megjelent számában, szinte pontosan olyan felvételt közölt a Széna téri korcsolyapályáról, mint amilyen látványt huszonegy évvel később, Bernáth Aurél örökített meg a lakása ablakából. Manapság sajnos már csak egy normál hokipályányi, fedett jégdarab emlékeztet, az egykor méretében és népszerűségében is a városligeti párjával vetekedő jégtóra.

            Érdekes módon a korcsolyapálya nem tartozik a gyakori festői témák közé. A korai magyar modernizmus történetéből a méltatlanul elfeledett Feiks Jenő 1911-ben, Szirt Oszkár pedig 1917-ben festett remek, témába illő képet. Pólya Tibor festői életműve kivételes módon bővelkedik a korcsolyázókat ábrázoló képekben, bár ő inkább a téma kisvárosi és falusi változatait részesítette előnyben. Perlrott Csaba Vilmos az 1930-as évek első felében, tehát Bernáth Auréllal közel egyidőben két remek kompozícióban is megörökített nagybányai korcsolyázókat. Pasztellben viszont csak egyetlen mű mérhető Bernáth 1935-ös, kiváló kvalitású festményéhez, Rippl-Rónai József Kaposi korcsolyázók című alkotása az 1920-as évek első feléből. A Korcsolyapálya szerepelt Bernáth 1935-ös Fränkel Szalonbeli gyűjteményes tárlatán, majd ezt követően több mint hét évtizednyi lappangást követően bukkant fel ismét Londonban.

RUM ATTILA

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!