Eladó Bernáth Aurél - Barna ruhás férfi (Önarckép barna ruhában), 1934 festménye

Címlap
>>
Bernáth Aurél
>>
Barna ruhás férfi (Önarckép barna ruhában), 1934

Bernáth Aurél (1895 - 1982)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bernáth Aurél képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

99x69 cm
Pasztell, papír
Jelezve jobbra lent: BA

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: egykor dr. Radnai Béla, majd a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében

Kiállítva

1935: Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítása, Fränkel Szalon (kat. 12.; Barna ruhás férfi)

1939: Bernáth Aurél kiállítása az 1912–1939. évek műveiből, Budapest, Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (kat. 12.; Férfi barna ruhában)

Feltehetően kiállítva

1935: A Szinyei-Merse Pál Társaság reprezentatív kiállítása, Ernst Múzeum (kat. 108.; Önarckép)

Reprodukálva

Magyar művészet 1900–1950. Radnai-gyűjtemény, Győr. Budapest, Kieselbach, 2005, 264.

A szezon legjobb képei 2009. Budapest, Kieselbach Galéria, 2009, 163, (kat. 68.)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Férfi a páholyban

Finom földszínekkel, okkerek, barnák, lilák és bíborok lágyan hangolt tónusaival megfestett pasztellportré. A melegfényű színözön még a festő fehér ingét is narancsos rózsaszínre hangolja át. Az öltönyös férfi kezeit egy vízszintes felületen nyugtatja maga előtt. Mellette tintorettói vörösökkel megfestett bíbor színházi függöny. Háta mögött egy elfekvő hasábfelületen pár vonallal jelzett, elnagyolt emberfigurák füzére. Lehetne akár egy készülő saját festmény is (mint a Nemzeti Galériában őrzött, 1930-as, híres Sárga kabátos önarcképen), de a függönyt tekintve inkább valószínűsíthető, hogy színházban vagy operában járunk. A művész pedig egy oldalsó páholyban ül, úgy, hogy háta mögött a karzatot díszítő fríz mintázata vehető ki, a környező sárgálló sötét pedig a nézőteret betöltő fojtott villanyvilágítás. Bár Bernáth rendszerint nem egy-egy apró hétköznapi élményből táplálkozott, hanem több, érzelmekkel átitatott emlékképet gyúrt össze festői kompozícióvá. A középpontban itt is a befelé figyelő, a „belső zene” dallamait hallgató férfi emocionális-szimbolikus megfogalmazása áll.

Delikát nagypasztell

Az 1934-es önarcképen a sikeres festő látható. A Berlint, a Sturm körét és az absztrakt kísérleteket 1926-ban otthagyó Bernáth Aurél az 1920-as évek második felében a magyar látványfestészet legkiválóbb tehetségévé, majd a Gresham-kör kulcsfigurájává vált. 1931-es berlini kiállítása kapcsán a kor egyik legbefolyásosabb német művészettörténésze, Julius Meier-Graefe emelte a legnagyobbak közé festészetét: „Magyarország ezzel az egy festővel éppúgy, mint Norvégia egykor Munchhal, azoknak a modern művésznépeknek a sorába nyomul előre, amelyekre ezután nagyon fel kell figyelnünk.” Bernáthot páratlan színkultúrája, érzékeny ecsetkezelése és romantikus álomvilága a „posztnagybányainak” nevezett, két világháború közötti látványfestészet főszereplőjévé avatta. Az 1920-as években talált rá a pasztellkréta delikát festőiségére. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik az olajképekkel azonos rangú, „nagypasztellek” formájában tudta megszólaltatni ezt a technikát.

Önelemzés mesterfokon

A festmény elsőként – születése után egy évvel – Bernáth Fränkel Szalonban rendezett kiállításán volt látható 1935-ben. A művész monográfusának, Rum Attilának a kutatásai szerint két évvel később, 1937-ben vásárolta meg dr. Randai Béla, a Gresham-kör egyik legkiválóbb műgyűjtője, páratlan kollekciója számára. (A korabeli árat is ismerjük: 800 pengő.) Radnai egy másik kiváló Bernáth-önarcképet is magáénak mondhatott, A festő rózsaszín szobában című, 1930-as kompozíciót, amit ma a győri múzeum őriz. Bernáth – a magyar festő között ritka módon – rendszeresen festette meg saját magát. A folyamatos önelemzés és önreflexió eredményeként szinte minden évből ismerünk róla önarcképet. Közel hét évtizednyi, termékeny pályafutása alatt megörökítette magát olajjal, pasztellel, szénnel, tintával és rézkarcoló tűvel is. Tépelődő, intellektuális személyiségének alakulását így képein is nyomon követhetjük – beleértve a most vizsgált, melankolikusan ünnepélyes portrét.

Búcsúzkodás éteri zenéje

Az 1939-ben megrendezett, retrospektív Bernáth-tárlaton is szerepelt a pasztellkép a korábbi Ernst Múzeumból Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézetre átkeresztelt kiállítóhelyen. A művész által válogatott, gyerekkortól az érett periódusig ívelő anyagban nem kapott helyett az avantgárd útkeresés, viszont számos pasztellkép igen, közte a most vizsgált önarckép. A tárlatot ünnepelte a kritika, Kárpáti Aurél az elvágyódás szépségét emelte ki: „Utoljára talán csak Egry József képei előtt éreztem itt ahhoz hasonló tiszta, mély, zavartalan művészi gyönyörűséget, mint most ezen a nevezetes kiállításon. (...) Sokáig nem tudtam, mi az a halk, fátyolos búsongás, amely messziről hallatszó, bánatos melódiaként árad Bernáth Aurél művészetéből. Most, ezen a kiállításon, úgy tetszett: megértettem. Valami alkonyi szépség, az elválás és búcsúzkodás éteri zenéje ez.”