For sale Medveczky, Jenő - The Director (Man in Red Tie with Monocle), c. 1930 's painting

Starting page
>>
Medveczky, Jenő
>>
The Director (Man in Red Tie with Monocle), c. 1930

Medveczky, Jenő (1902 - 1969)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Medveczky, Jenő painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

80 x 60 cm
Oil on canvas
Signed lower right: Medveczky

8 125 000 Ft
22 365 EUR / 25 149 USD / 20 731 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Male Portrait Realism

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Szegi Pál: Medveczky Jenő. Tér és Forma, 1947/1., 16–21.

Devecseri Gábor: Homérosz megszállottja. Látogatás Medveczky Jenőnél. Tükör, 1965/16., 14–15.

O. Jobbágyi Zsuzsa: Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása. Képzőművészeti, Budapest, 1982.

P. Szűcs Julianna: A „római iskola”. Corvina, Budapest, 1987.

Jobbágyi Zsuzsa: Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 2002.

European Realities. Realism Movements of the 1920s and 1930s in Europe. Szerk.: Anja Richter – Florence Thurmes, Hirmer – Kunst Sammlungen Chemnitz, 2025.

A finom realista ecsettel megfestett, elegáns férfi modell magas társadalmi presztízst sugároz: felvont szemöldöke alá csíptetve monokli csillan, ingének ujján arany mandzsettagomb. Vörös nyakkendője meggyűrődik, miközben ujjai között egy meg nem gyújtott cigarettát forgat, komoly tekintettel meredve maga elé. A realisztikus karakterjegyek miatt egyértelmű, hogy valóságos személyről van szó, de az art deco klasszicizmusának mestere, Medveczky Jenő többet akart ábrázolni, egyetemesebb érvényűt: a vezérigazgatót, a minisztert vagy az igazgatótanács elnökét. A nagy hatalmú férfit a maga modern kellékeivel. Nem karikatúraszerűen, ahogy Derkovits Gyula vagy Otto Dix festette meg hájas tokával a nagytőkéseket; Medveczky inkább általánosított, a neoklasszicizmus és a Római Iskola örök ideáljai felé vitte el a realizmust. Hiszen tudományos felkészültségű, nagy műveltségű pictor doctus volt, aki a festészet elméleti oldalát, a képépítés harmóniarendjeit és zenei törvényszerűségeit tanulmányozta. („A kép csak a dilettánsoknak nem matematika” – hangoztatta öregkorában.) Az arckép érlelt, tökéletesen kiegyensúlyozott kompozíciójában minden a helyén van, a háttér zöld sávjának arányától a vörös díszzsebkendő vízszintes vonaláig.

Medveczky 1921-től járt a Képzőművészeti Főiskolára Vaszary János osztályának egyik legígéretesebb tagjaként. Az epreskerti növendékéveiben – az úgynevezett Zseni-magazinban – került szoros barátságba Patkó Károllyal, Pátzay Pállal és Barcsay Jenővel, de nem sokkal később felbukkant a zebegényi Szőnyi-kör közelségében is. A húszas évek közepén készült korai művei a cézanne-i képépítés és a franciás kubizmus szerkezetközpontúságát tükrözik. A reményteli fiatal festő 1927-ben elnyerte a Szinyei Társaság Herczog Lipót-féle párizsi ösztöndíját, így eredetiben is megismerkedhetett az avantgárd izmusok és az art deco esztétikai világával, de olyan múzeumi klasszikusokkal is, mint Ingres vagy Poussin. Kassák Lajos a Nyugat hasábjain már 1928-ban felfigyelt rá: „Talán huszonöt éves sincs ez a fiatalember, s képeit nem a hangos színek, nem az érdekes véletlenszerűségek, hanem az ember belső harmóniája, s a síkra fölrakott színek és formák puritán egyszerűsége és egyensúlyba szerkesztése karakterizálja.” Az évtized végén Medveczky a görögös, klasszicizáló szellemiséget képviselő vásznaival keltett nagy feltűnést a pesti művészeti színtéren. Magától értetődő módon kapta meg a római ösztöndíjat az éppen formálódó Collegium Hungaricumba 1929–1930-ban. Bár csak rövid időt töltött az Örök Városban 1929-ben, rendszeresen kiállított a római iskolásokkal.

Medveczky sosem áhítozott a hivatalos művész státuszára, sikeres „rómais” művészként mégis megtalálták a monumentális templomi falképekre szóló megbízások is az 1930–40-es években. Számos reprezentatív nemzetközi seregszemlén szerepelt a Velencei Biennálétól kezdve a Milánói Triennálén keresztül a párizsi világkiállításig. A második világháború után a „római iskolás” titulus már hátránynak számított, így Medveczky ellenszélben dolgozott 1969-es haláláig antikizáló, idilli hangulatú vásznain. Nem élhette meg azt, hogy az 1980-as években elkezdődött a két világháború közötti realista tendenciák rehabilitálása. Az igazi újrafelfedezéshez 2025-ig kellett várni, ekkor szerepelt az Európai realitások című történeti összefoglaló tárlaton Chemnitzben. A chemnitzi európai kulturális év keretében ugyanis nagyszabású kiállítás született rengeteg nemzetközi múzeumi részvevővel. Spanyolországtól Lettországig, Olaszországtól Finnországig sorakoztak az intézményi kölcsönzők. Az első világháború után, az expresszionizmus trónfosztását követően Európa-szerte divatba jött a realizmus. A különféle megközelítésekre különféle neveket aggattak, hívták új tárgyilagosságnak, mágikus realizmusnak, verizmusnak vagy neoklasszicizmusnak. Ebből a nagy áramlatból Medveczkytől az 1929-es Nővérek (Magyar Nemzeti Galéria) került be a nemzetközi kiállításba a modern női emancipáció szimbólumaként. A most felbukkant portré ennek a múzeumi remekműnek férfi párdarabja.