For sale Vaszkó, Ödön - Engines, 1928 's painting

Starting page
>>
Vaszkó, Ödön
>>
Engines, 1928

Vaszkó, Ödön (1896 - 1945)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Vaszkó, Ödön painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

80 x 100 cm
Oil on canvas
Signed lower left: Vaszkó Ödön 928

8 125 000 Ft
22 365 EUR / 25 149 USD / 20 731 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Traffic view

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Karafiáth Judit: Marinetti, a futurizmus és a franciák. Helikon, 2010/3., 389–397.

Vaszkó Ödön (1896–1945) kiállítás (katalógus). Magángyűjtők Galériája, Budapest, 1999.

Topor Tünde: Lappangó életművek. Vaszkó Ödön és Peitler István művészete. Privart, 2001/1., 28–31.

A modern természetélmény a nagyváros lencséjén keresztül fogalmazódik meg. Az impresszionistákat elbűvölte a fejpályaudvarok üveg-acél katedrálisaiban pöfögő gőzmozdonyok különleges, új látványa. Az avantgárd művészek – például Scheiber Hugó – továbbsétáltak a töltések mellett, hogy a külső kerületekben eléjük táruló újszerű nagyvárosi panorámát örökítsék meg, síneket és gyárakat. Az izmusok képviselői – Marinettitől Kassákig – dicsőítették a technológia mitikus új hősét, az acélmozdonyt („sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk”, írta Kassák Mesteremberek című programadó versében). A két világháború között szárba szökő újabb realista törekvéseket az ipari esztétika simára polírozott tökélye ragadta magával. Az a korai brutalista érzékenység, amely először lelte örömét a nyersbeton felületben, meglátta a szépséget az új tárgyilagosság szenvtelen lencséjén át látott vasúti panorámában is. Vaszkó Ödön – ugyanúgy, mint a svájci Otto Morach vagy a magyar Borbereki Kovács Zoltán – rátalált a sínek, kocsik és füstölő mozdonyok újszerű poézisére.

A Vajdaságban született Vaszkó Ödön rangos életművének helyét az elmúlt évtizedek biztosították be a magyar art deco élmezőnyében. Modern szellemiségű szabadiskolákban és az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, az első világháború tragédiái által meghatározott „elveszett nemzedék” tagjaként. 1921-től állított ki rendszeresen Budapesten. A fiatal modern művészeket tömörítő Új Művészek Egyesületének tagjaként több csoportos hazai és külföldi kiállításon vett részt. A látványos nemzetközi menetelésre (Bécs, Nürnberg, Genova, Milánó) a Velencei Biennálé tette fel a koronát 1932-ben. A német új tárgyilagosságra, az olasz metafizikus festészetre és az amerikai precizionizmusra jól rezonáló, egyéni hangon megszólaló művészete nagy nemzetközi siker előtt állt, de közbeszólt a történelem: fél évszázadig szinte elfelejtették. Csak a rendszerváltás után felfutó műkereskedelem emelte az art decót az érdeklődés középpontjába, ekkor kanonizálódtak a legnagyobbak között olyan festők, mint Kádár Béla, Scheiber Hugó vagy Batthyány Gyula, és ekkor kerültek be az elit mezőnybe olyan korábban elfeledett művészek, mint Vörös Géza vagy Vaszkó Ödön.