Irodalom
Rippl-Rónai József kollektív kiállítása. Merkur-palota, Budapest, 1902.
Rippl Rónai József: Emlékezései. Nyugat, Budapest, 1911.
Petrovics Elek: Rippl-Rónai. Athenaeum, Budapest, 1942.
Genthon István: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1977.
Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Bernáth Mária – Nagy Ildikó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998.
Bernáth Mária: Rippl-Rónai József. Szemimpex, Budapest, 1998.
Szabadi Judit: Rippl-Rónai. Corvina, Budapest, 2000.
Horváth János: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 2013.
Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története. Szerk.: Földi Eszter, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2014.
Gréczi Emőke: A vörös ruhás nő és egy családregény vége. Artmagazin, 2015/2., 44–50.
Az előtérben ágaskodó fatörzsek mögött egy villany világította épület látható. A fák rácsozatán át messziről szemléljük a házat, mint egy misztikus kastélyt. Mindhárom szinten égnek a villanyok, fényárba öltöztetve a fehér épületet. A tetők felett a faágak arabeszkjén áttűnő sötétkék égbolt terül el, alul lángoló vörös őszi lombok. Mintha a nagyurak fényes estélyt adnának a mesebeli kastélyban. Rippl-Rónai József a pasztell franciás misztériumával varázsolta el az épületet. A fin de siècle-re, a századfordulóra jellemző szimbolista rejtelmességet valamelyest eloszlatják az életrajzi adatok. Tudjuk, hogy a pasztellfestmény az Andrássy grófok tőketerebesi kastélyát ábrázolja. A helyszín nem volt ismeretlen Rippl-Rónai József párizsi mestere, Munkácsy Mihály számára sem. Ugyanis a birtok ura, a „szép akasztott”, idősebb Andrássy Gyula vendégül látta őt Tőketerebesen. A híres műgyűjtő fia, Andrássy Tivadar pedig tanítványát, az itthon még teljesen ismeretlen Rippl-Rónait kérte fel pesti palotájának és tiszadobi kastélyának dekorálására. A formálódó baráti viszonynak köszönhetően a Franciaországban dolgozó művész meglátogatta a „disztingvált ízlésű nagyurat” terebesi kastélyában is. Ennek páratlan dokumentuma ez az éjszakai kép.
A most vizsgált alkotás a franciás századfordulós noktürn műfaj egyik legszebb, legtüzesebb magyarországi darabja Rippl-Rónai életművéből. A téma azonosításában az segített, hogy ismert egy párdarabja, amely a Művészet hasábjain 1903-ban színes reprodukcióként is megjelent. A lap adatai szerint a folyóirat megvásárolta, ami mögött minden bizonnyal Rippl-Rónai nagy támogatója, Lyka Károly főszerkesztő állt. A festő századfordulós kiállítási katalógusaiból ismerünk az éjjeli terebesi kastélyt ábrázoló műveket. A kastély ura, Andrássy Tivadar pár évvel korábban, 1896-ban ismerte meg a fiatal művészt. Vásárolt tőle képeket és portrét is festetett magáról, majd nagyszabású iparművészeti megbízással látta el. (Felesége, a világraszóló szépség, Zichy Eleonóra a modellje a Vörös ruhás nő című ikonikus falikárpitnak.) Rippl-Rónai a palota ebédlőjébe tervezett egy három elemből álló üvegablakot is, amelyen hasonló módon a fák között, de egy rózsakerten túl látható a terebesi kastély. „A művésznek – írta az életmű kutatója, Horváth János – az volt a szándéka, hogy a grófékat a nyaralójukra, a tőketerebesi kastély kertjére emlékeztesse Budapesten.” A nagy méretű üvegablakok megsemmisültek a Tanácsköztársaság pusztítása alatt, de az érzékeny szépségű éjszakai pasztellkép szerencsésen megőrződött.