For sale Karlovszky, Bertalan - Portraits of Bertalan Karlovszky and His Wife, 1931 's painting

Starting page
>>
Karlovszky, Bertalan
>>
Portraits of Bertalan Karlovszky and His Wife, 1931

Karlovszky, Bertalan (1858 - 1938)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Karlovszky, Bertalan painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

1. 52,5 × 41, 2. 46,5 × 35,5 cm
Oil on board
1. Signed lower left: Karlovszky Bertalan 1931, 2. Signed lower right: Karlovszky B. On the reverse: Winter exhibition label of Műcsarnok

6 765 000 Ft
17 218 EUR / 18 494 USD / 16 859 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Portrait Self-portrait

Subject : Portrait

Provenance: Formerly part of the artists heritage

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

A Műcsarnok téli kiállításán. Művészet, 1909/1., 46–50.

CRONIQUEUR [Lyka Károly]: Karlovszky Bertalan. Művészet, 1913/7, 247–255.

Vécsey Miklós: Száz értékes magyar. Hungária, Budapest, 1931.

Ismerjük a Munkácsy-tanítvány Karlovszky Bertalannak az idős Sean Conneryt idéző arisztokratikus arcvonásait. A most vizsgált önarcképén, mint egy flamand főúr Frans Hals portréin, úgy függeszti acélszürke szemeit a nézőre. Fekete köpönyege felett 17. századi fehér körgallért visel, bal szemén az angol lordok kedvenc kiegészítője, egy zsinór nélküli monoklilencse. Jól ápolt szakállát és előkelő kiállását Vécsey Miklós is megörökítette a most vizsgált festménnyel egy időben keletkezett portréírásában: „Ha látja az ember pompás, töretlen fizikumát, amely olyan, mint az egyenes tölgy, ha nézi finom ezüstös kultúrfejét, szépen gondozott francia szakállát, fiatalosan csillogó, rajongó szemeit, el sem hiszi, hogy Karlovszky Bertalan hetvenhárom esztendős és több mint félszázad óta festi a szebbnél szebb képeket. Portréi nemcsak a Szépművészeti Múzeumban hirdetik ennek a nagy művésznek a géniuszát, elvitték az ő képeit Páris szalonjaiba, a Loire-menti kastélyokba, New Yorkba, Chicagóba, Németországba, a magyar mágnások várkastélyaiba.”

Olyan képek fűződnek Karlovszky nevéhez, mint az 1889-es Karosszékben ülő nő, a skót kockás szoknyát hordó, profilba beállított előkelő hölgy háromnegyedes portréja. A festményt a szecessziót megelőlegező tapétarajzolata és kifinomult részletrealizmusa bármilyen nyugati múzeum ikonikus 19. századi alkotásává avatná. Mára Karlovszky mégis a kevéssé ismert mesterek közé tartozik. A virtuóz festő életrajzát – modern monográfiák híján – korabeli tanulmányok adataiból lehet csak összeállítani. A jó családba született munkácsi fiú az 1870-es évek derekán a budapesti kadétiskolába kezdte karrierjét, de önmaga szórakoztatására készített rajzaival egyből nagy sikert ért el. Pyrker őrnagy – akinek megfestette arcképét – eltanácsolta a hadapródot a katonai pályáról. Karlovszky így átiratkozott a Mintarajziskolába, majd elment Münchenbe tanulni Benczúrhoz, utána pedig Párizsba, ahol Munkácsy Mihály mellett képezte magát.

Munkácsy nem azért hívta magához Münchenből a fiatal Karlovszkyt, mert ugyanabban a városban születtek, hanem mert egészen elbűvölte a tehetséges növendék kifejezésmódja. (Tőle rendelt csendélete sokáig díszítette palotája falát.) Másfél év alatt Karlovszky tökéletesen elsajátította a nagy mester stílusát, így saját lábára állt Párizsban, az amerikai gyűjtők nagy örömére. Hagyta, hogy művészetét teljesen átjárja a franciás kultúra. Nem véletlenül írta képei stílusáról Lyka Károly a Művészet hasábjain: „Nincs ráírva röviden, hogy készült Párisban s mégis, aki a művész effajta dolgait nézi, párisi jegyet érez rajtuk. Egyrészt az előadásuk vall erre. Valami finom charme ömlik rajtuk végig. Másrészt, ahogy egy-egy alakot a festő megfigyel, beállít, vagy amint a régebbi kritika mondta: jellemez, ahogy felénk fordul egy-egy arc – magukban az alakokban és mozdulataikban sok oly vonás van, hogy a néző bizonyos párisi otthonosságot olvas le róluk.”

Karlovszky sokáig csak hajszálfinom illusztrációival volt jelen a hazai művészeti életben, festményei mind külföldi műgyűjteményekbe kerültek, Párizsba, Amerikába, Londonba vagy akár Berlinbe. Miután a századfordulón hazaköltözött, a Műcsarnok körének ünnepelt festőjévé vált, komoly művészeti pozíciókkal és múzeumi vásárlásokkal. Kegyetlenül őszinte, már-már hiperrealista ecsetje a hazai elit legrangosabb tagjait örökítette meg József főhercegtől gróf Andrássy Gyuláig, Klotild főhercegnőtől Horthy Miklósig. (A kormányzó számos alkalommal ült modellt a festő műtermében.) „Nekem az a felfogásom – vallotta meg öreg korában Vécseynek –, hogy a portretistának nem szépen kell festenie, hanem bele kell vinnie művébe a modell karakterét. Nekem talán van egy bizonyos tehetségem ahhoz, hogy meglátom a lelkét, a hibáit, a jellemét is annak, akit festek, és amit én meglátok, azt beleviszem a munkámba.” Ez a lényeglátó naturalizmus vezette most vizsgált önarcképének megfestésénél is, de közben nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a klasszikus nagymesterek (Rembrandt, Frans Hals stb.) kosztümjeibe helyezze magát.

A saját magáról készített időskori kosztümös önarcképet egy 17. századi flamand kereteket idéző ráma veszi körbe. A tömör fából készült, a hazai műkereskedelemben kuriózumnak számító faragott remeket a modern hatás kedvéért Karlovszky nem aranyoztatta le. Ugyanilyen barokkos ráma díszíti az önarckép „párdarabját”, az ugyanabból a magángyűjteményből előkerült női arcképet. Feltehetően egy „hűségportréról” van szó: Karlovszky francia feleségének arcmásáról. A festő a hölgyet a rá jellemző, jellegzetesen virtuóz, rajzos stílusával jelenítette meg (még a tollrajzos kontúrok is feltűnnek rajta egy-két helyen), de Karlovszky érezhetően ellágyultan, a 18. századi angol arisztokrata portrék modorában nyúlt modelljéhez. Félig fedetlen vállát és arcát pasztellesen érzékeny tónusokkal modellálta. Rubens festett ilyen érzékien eleven női portrékat, flamand fejfedőt viselő feleségéről, Helena Fourment-ről. A fatáblára készült historizáló képpár Karlovszky utolérhetetlenül virtuóz portréművészetének csúcsát képviseli.