Eladó Aba-Novák Vilmos - Vak muzsikusok (Róma), 1932 festménye

Címlap
>>
Aba-Novák Vilmos
>>
Vak muzsikusok (Róma), 1932

Aba-Novák Vilmos (1894 - 1941)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Aba-Novák Vilmos képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

92,5 × 112 cm
Olaj, falemez
Jeleve jobbra lent: Aba-Novák 32, A hátoldalon kézzel írt műtárgycímke, olasz nyelvű címketöredék és a Nemzeti Szalon etikettje.

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kiállítva:

Aba Novák Vilmos (1894—1941) emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, Budapest, 1942 (kat. 23.).

Aba-Novák emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962 (kat. 101.).

Érték, művészet, mecenatúra, Kogart, Budapest, 2008.

Aba-Novák, a „barbár zseni”. Modem, Debrecen, 2008 (kat. 117.).

Az élet villanásai: Aba-Novák Vilmos, Ernest Zmeták Művészeti Galéria, Érsekújvár, 2014.

Reprodukálva:

Aba-Novák. Huszonnégy kép. Kner Izidor, Gyoma, 1932, 14. kép.

Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962, oldalszám nélkül.

B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina, Budapest, 1971, VII. színes tábla.

Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 972. kép.

Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság, Budapest, 2006, 178. kép.

Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni”. Modem–Népszabadság, Debrecen–Budapest, 2008, 95. kép.

Szép Szó (Népszava melléklet), 2008. október 25., 4.

Bizzer István: Aba-Novák Vilmos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009, 42. kép.

Az élet villanásai: Aba-Novák Vilmos. Ernest Zmeták Művészeti Galéria, Érsekújvár, 2014, 20.

Szabad Föld, 2019. október 25., 38.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kirschenheuter Ferenc: Vakok között olaszföldön. Magyar Gyógypedagógia, 1909/8., 259–269.

Aba-Novák. Huszonnégy kép. Kner Izidor, Gyoma, 1932.

Aba Novák Vilmos (1894–1941) emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, Budapest, 1942.

Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina, Budapest, 1971.

Végvári Lajos opponensi véleménye. Művészettörténeti Értesítő, 1971/3., 236–238.

Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság, Budapest, 2006.

Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni”. Modem–Népszabadság, Debrecen–Budapest, 2008.

Bizzer István: Aba-Novák Vilmos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.

Itália bűvöletében

Filmszerű jelenet a Római Iskola fiatal sztárja, Aba-Novák ecsetje alól. Két fekete napszemüveges, öltönyös-mellényes férfi kanalazza levesét a nézővel szembefordulva. Közöttük fehér abroszos asztal borosüvegekkel, körben egy konyha vagy trattoria kellékei. A két férfi kezében megáll a kanál, a barna kutya szimatoló kíváncsisággal tekint fel rájuk, míg a macskák szeme világít a sötétben. A fiatal Aba-Novák széles elkenésekkel és lendületes ecsetvonásokkal dolgozott, érezhetően kiélvezve a kifejezés teremtette szabadságot. A kép tele van festői sziporkákkal: a lazúrosan elkent szürke csík selyemmellényként csillan, a kutya szőrős fejét szálkás barna-fekete foltok teremtik meg, az ultramarinkék kecskelábú pad játékosan mozdul el saját geometrikus árnyékához képest (szinte érezni a billegését), a kanalak pereme a fehér alapozásig visszakarcolva lebeg, a rövid kravátli tökéletes illúzióját pedig egy absztrakt árnyékfolt és egy odalehelt lila ecsettörlés kettőse teremti meg. Miközben Aba-Novák elmerül az oldott, líra látványfestészet varázslatában, a szem gyönyörködtetésében, főszereplői olyan vak olasz muzsikusok, akik tekintetét fekete napszemüveg fedi. Mint egy klasszikus allegórián, az összes érzékszerv játékba lép (de valamilyen módon akadályoztatva), a minestronét szaglászó kutyától kezdve a láthatatlan hangszereken, a nyitott szájak felé tartó levesen és a formákat letapogató plasztikus ecsetformákon át a fekete szemüvegekig és a sötétben felcsillanó macskaszemekig.

Aba-Novák első albumában, a Kner Izidornál kiadott 1932-es válogatáskötetben már szerepelt a frissen elkészült, most vizsgált festmény. A könyvben – az előszó tanúsága szerint – kizárólag az 1932-ben a szolnoki művésztelepen készült alkotások kaptak helyet. Ez az az időszak, amikor a Rómából hazaérkezett Aba-Novák művészete kiteljesedett. Pár évvel korábban, 1929-ben a mindenható főkurátor, Gerevich Tibor hívására utazott ki az örök városba mint a fiatal ösztöndíjas csapat legmarkánsabb festőtehetsége. A Collegium Hungaricum patinás palotájában dolgozott, magába szívva a klasszikus itáliai művészet szellemiségét, de megismerkedve a kortárs neoklasszicista olasz festők törekvéseivel is. Valódi ihletért a hétköznapi valósághoz fordult, első nagy lélegzetvételű munkái a római kiskocsmák világába vezettek, a borivó olaszok, a karakteres mulatozók, a „mérges Giovannik” társaságába. Az otthonról hozott súlyos, expresszív ecsetkezelése feloldódott, Patkó Károly barátja nyomán ő is rátalált a tempera sima, a quattrocento táblaképekével rokonítható felületképzésére. A felszabadító erejű umbriai és dél-itáliai utazás után forrt ki virtuóz, légies ecsetkezelése és az elkent elemekből építkező kompozíciós metódusa. Ezzel a fegyvertárral tért haza, hogy a cirkuszok artistáin és az alföldi parasztfigurákon tegye próbára új stílusát, társítva egymással elbeszélőkedvét és virtuóz festőiségét. „Kizárólagos festőiséggel azért nem foglalkozom, mert nemcsak szemem van, hanem ember is vagyok” – vallotta. A szolnoki művésztelepen született műveken váltogatták egymást az alföldi zsánerek, a vándorcirkuszos artisták és az itáliai emlékek. A Vak muzsikusok az utóbbiak táborába tartozik: bár a kék szék vagy a kecskelábú asztal akár egy szolnoki lacikonyhában is feltűnhetne, az olaszos karakterű muzsikusok itáliai ihletről tanúskodnak.

A festmény szerepelt a fiatalon elhunyt Aba-Novák emlékkiállításán a Nemzeti Szalonban 1942-ben, majd a nagy Nemzeti galériás seregszemlén 1962-ben. Supka Magdolna monográfiájában – kiemelt módon – a színes képtáblák között kapott helyet. A művészettörténész így elemezte a festményen kibontakozó pszichikai hatást: „Látásunk visszapattan a két fekete szemüvegről – mi nem tudunk közeledni tekintetükhöz, ellenben ők ketten tudnak rólunk, kihegyezett arcuk figyelme ránk tapad (érzékszerveikkel átjárnak), hallgatásukkal felmérnek bennünket. Benső világukhoz két látó élőlény tartozik: a kutya és a macska, ezeknek beszédes némasága egytestvér az ő látó világtalanságukkal. A festmény szerkezete is valamiképp négyük kapcsolatát jellemzi: az egymás mellett ülés vízszintesét átmetszi a kutyától a macskáig vezető átló, az egymásra utaltság, az összeszokottság békéjét pedig a kutya-macska ellentét feszültsége.” Végvári Lajos éppen ezzel a korai olaszos képpel is illusztrálta, hogy – szemben a monográfus, Supka Magdolna kandidátusi értekezésében foglaltakkal – Aba-Novákra milyen nagy hatást gyakorolt az avantgárd: „Aba-Novák művészi fejlődése során az expresszionizmus, a kubizmus és a futurizmus problémáival is szembenézett. Lehetetlen észre nem venni ezt a magatartását a különböző cirkuszos képek, az 1931-ben keletkezett Árvíz, továbbá a Vak muzsikusok, valamint a Térzene 1929 c. alkotásain.” Az ikonikus Vak muzsikusok azóta is állandó szereplője minden fontos Aba-Novák-könyvnek és -kiállításnak.

Vak muzsikusok panteonja

Aba-Novák sötétített szemüveges zenészei tipikus itáliai élményből táplálkoztak. Kirschenheuter Ferenc még az első világháború előtt megírta tapasztalatait arról, miért olyan népszerűek Olaszországban a vak zenészek: „Nápolyban s mint később tapasztaltuk, egész Olaszországban a zenekarok szervezésének s így az intézetek zenei oktatásának is megvan az alapja. Alapja pedig az olasz nép zeneszeretete. Az olasz közönség a zenét önmagáért szereti, nem mint a mienk, amely a mulatozás eszközének tartja. […] Ezért van meg minden kis olasz városkának a maga külön városi zenekara, mely esténkint tereken vagy nyilvános nagy helyiségekben, galériákban ingyen szórakoztatja a közönséget. […] Az olasznak magasabb esztétikai alapon álló zeneélvezését nem zavarja a muzsikusok vaksága, habár szánalmat is érez irántuk; épp úgy nem vár hajlongásokat meg kacsintgatásokat sem a zenészétől. Ezért lehetséges, hogy az olasz vakok zenekarai a leglátogatottabb helyeken óriási közönség előtt játszanak.”

A vak zenész toposza hosszú évezredek óta öröklődik civilizációról civilizációra. Már III. Ramszesz sírkamrájának a falain is vak hárfások szerepeltek, ahogy a hagyomány szerint Homérosz sem látott, akárcsak számos kelta bárd, a középkori Japán „lantos papjai” vagy a muszlim háremek zenészei és a kínai udvar muzsikusai. Csak kiváló hallására hagyatkozhatott az itáliai trecento ünnepelt orgonista énekese, Francesco Landini, a 18. századi brit orgonista zeneszerző, John Stanley, de időskorában már Bach és Handel is. A 20. századból is sorolhatjuk a vak zenészek nevét (akik dolgát megkönnyítette a kifejlesztett Braille-kotta), a soulkirály Ray Charlestól napjaink fekete sztárjáig, Stevie Wonderig vagy a vak tenorig, Andrea Bocelliig. A vak zenészek toposza megjelent Georges de La Tour 17. századi festménysorozatán ugyanúgy, mint a virtuóz John Singer Sargent 1912-es kompozícióján. Aba-Novák ikonikus festménye nemcsak a Római Iskola egyik főműve, de ennek a gazdag kultúrtörténeti hagyományfolyamnak is a legszebb magyar képviselője.