Eladó Paizs-Goebel Jenő - Festő és modell (Vénusz), 1923 festménye

Címlap
>>
Paizs-Goebel Jenő
>>
Festő és modell (Vénusz), 1923

Paizs-Goebel Jenő (1896 - 1944)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Paizs-Goebel Jenő képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

94,5 x 145 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Goebel J. 923

42 500 000 Ft
118 332 EUR / 137 358 USD / 107 991 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kiállítva:

Tavaszi tárlat, a KÉVE XV. kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1924 (feltehetőleg kat. 262.).

Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola kiállítása a művészifjúság munkáiból. Régi Műcsarnok, Budapest, 1924.

Árkádia tájain. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001 (kat. 70.).

Kis és nagy remekművek 1921–1972. A szentendrei képzőművészet évszázada II. MűvészetMalom, Szentendre, 2001 (kat. 016.).

Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szentendrei Képtár, Szentendre, 2005 (kat. 8.).

Reprodukálva:

Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. Szerk.: Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001, 131.

Kis és nagy remekművek 1921–1972. A szentendrei képzőművészet évszázada II. Bev.: Bodonyi Emőke, MűvészetMalom, Szentendre, 2001, 016. kép.

Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 194. kép.

Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szerk.: Schenk Lea, Szentendrei Képtár, Szentendre, 2005, 42.

Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete. Gondolat, Budapest, 2009, 113.

Róma–Budapest, 1800–1948. Képzőművészeti kapcsolatok a két város között. Virág Judit Galéria, Budapest, 2024, 171.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Haulisch Lenke: Paizs Goebel Jenő. Corvina, Budapest, 1968.

Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. Szerk.: Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001, 70.

Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete. Gondolat, Budapest, 2009.

A reneszánsz nyomában

Még a reneszánsz nagy krónikása, Vasari is megvallotta, hogy nem tudja megfejteni Giorgione képeinek rejtélyes allegóriáit. A fiatalon elhunyt velencei festő a decens itáliai tájba helyezett, talányos női akttal, az Alvó Vénusszal (1510 körül, Gemäldegalerie, Drezda) sokáig élő iskolát teremtett. Négyszáz évvel később a komoly tekintetű, de ifjú festő, Paizs Goebel Jenő is újrafogalmazta a témát. Képén saját maga is részt vesz: gyümölcskosarat kínál a szobrászi megformáltságú női modellnek az erős napsütésben. A fénykezelés, a színharmóniák és az ikonográfiai hagyomány is a klasszikusokhoz köti a különleges kompozíciót. Paizs Goebelre is hatott a két világháború közötti neoklasszicista korszellem, amely szembement a század eleji izmusok forradalmi természetével. A leglátványosabb váltást az ezerarcú Picasso produkálta, aki az 1920-as években a kubizmusból Ingres klasszicista aktjainak hűvös monumentalizmusához tért meg. A messze hangzó jelszót egy másik párizsi művész, Jean Cocteau fogalmazta meg, aki 1926-os Le Rappel a l’ordre című esszékötetében kiadta a parancsot: „vissza a rendhez”! A felszólítás egész Európában követőkre talált, összecsengve az első világháború után általánossá váló rendvággyal. Ugyanez a korszellem szülte a magyar Szőnyi-kör árkádiai festészetét, a francia art decót, az itáliai pittura metafisicát és a németes Neue Sachlichkeitet, majd ez vezetett el az 1930-as évek újklasszicista művészetéhez vagy akár a magyar Római Iskolához.

Paizs Goebel Jenőt a Szentendréhez kötődő, szürreális húrokon játszó magyar „álomfestészet” egyik legkiválóbb figurájaként ismerjük, egy rosszul halló, barkót viselő különcként, a két világháború közti művészet filmbe illő alakjaként, aki régi nemesi család sarjaként választotta a bohém életet. A metafizikus festészettel rokonítható, 1930-as évekbeli képei előtt előbb a Szőnyi István-féle neoklasszicizmus hívéül szegődött, majd egy még csábítóbb múzsa csavarta el a fejét: Párizs. Az 1924-es francia útja előtti esztendőben készült a most vizsgált mű, amely a korszak jellegzetes főműveként szerepelt a neoklasszicizmus 2001-es nagy felfedező kiállításán, az Árkádia tájain című tárlaton. A kiállításhoz megjelent katalógusban Zwickl András, a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa kötötte össze Paizs Goebelt Szőnyi klasszikus nyelvezetével: „A húszas években sokaknál találkozunk az Árkádia tematikával, de ezen belül Szőnyiék neoklasszicizmusa képviseli a legkarakteresebb vonulatot, amelynek hatása alól a pár évvel fiatalabb generáció tagjai sem vonhatták ki magukat. A jelentősebb Szőnyi-követők közül Paizs Goebel Jenő az évtized elején egy aktkompozíciójával hívta fel magára a figyelmet (Festő és modell, 1923), amely egyértelműen Szőnyiék inspirációjáról tanúskodik.” Egyértelmű, hogy korabeli Szőnyi-kompozíciók és reneszánsz Vénuszok alkotják Paizs Goebel képének legközelebbi rokonságát.

Művész és modellje

A festő monográfusa, Verba Andrea részletesen leírta a fiatalkori főmű születésének kontextusát: „Főiskolai tanulmányainak előrehaladtával Paizs Goebelt láthatólag egyre inkább foglalkoztatta a klasszikus festői hagyományba illeszkedő, monumentális kompozíció megfogalmazása. Ekkor készítette el azt a Festő és modell kettősét ábrázoló tusrajzát is, amelynek nagyméretű festményváltozatát a következő évben nagy sikerrel mutatta be a Műcsarnokban. A mezítelen modell, illetve a sötét, zárt ruházatot viselő művész alakját megjelenítő, reneszánsz mintát követő Festő és modell című alkotás nagy valószínűséggel azzal az 1924-es műcsarnokbeli kiállításon szereplő Vénusz című festménnyel azonosítható, amely méltán vívta ki »a főiskola növendékeinek nagyrabecsülését«. A kompozíció […] a küzdelmekkel teli művészsorsot és a látnoki szerepet büszkén vállaló fiatal művészgeneráció reményteli ambícióit tükrözi. A művész képmása mindkét esetben a festő saját szerepéről alkotott belső ideálképet jeleníti meg.”

Verba részletesen elemzi a kompozíción látható figurákat is: „A festmény előterében fekvő modell és a háttér fának támaszkodó női aktja két, egymástól határozottan elkülönült világot tár elénk. E két világ határán jelenik meg a művész gyümölcsöstálat tartó alakja. Szerepe szerint kissé meghajolva, szinte adoráló tartással fordul a vele mit sem törődő, távolba tekintő modell felé. […] A kompozíció legközelebbi párhuzamait a Szőnyi-körhöz tartozó művészek, elsősorban maga Szőnyi István, Korb Erzsébet, valamint Varga Nándor Lajos művei között fedezhetjük fel. […] Paizs Goebel képének hátterében külön figyelmet érdemel a fának támaszkodó, oldalra tekintő nőalak, amelynek párhuzama Szőnyi két nagy hatású, a korszakot meghatározó kompozícióján is felbukkan. […] A festő háta mögött megjelenő nőalak, úgy tűnik, mindkét művész esetében az alkotó belső világához tartozik, múzsaként a művészi inspiráció forrását, jungi értelemben a lélek női pólusát, az animát képviselik.” A múzeuális főmű nemcsak a Paizs Goebel-i életműnek, de a korszaknak is kimagasló alkotása.