For sale Paizs-Goebel, Jenő - Artist and Model (Venus), 1923 's painting

Starting page
>>
Paizs-Goebel, Jenő
>>
Artist and Model (Venus), 1923

Paizs-Goebel, Jenő (1896 - 1944)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Paizs-Goebel, Jenő painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

94,5 x 145 cm
Oil on canvas
Signed lower right: Goebel J. 923

42 500 000 Ft
118 332 EUR / 137 358 USD / 107 991 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Exhibited:

Tavaszi tárlat, a KÉVE XV. kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1924 (feltehetőleg kat. 262.).

Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola kiállítása a művészifjúság munkáiból. Régi Műcsarnok, Budapest, 1924.

Árkádia tájain. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001 (kat. 70.).

Kis és nagy remekművek 1921–1972. A szentendrei képzőművészet évszázada II. MűvészetMalom, Szentendre, 2001 (kat. 016.).

Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szentendrei Képtár, Szentendre, 2005 (kat. 8.).

Reproduced:

Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. Szerk.: Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001, 131.

Kis és nagy remekművek 1921–1972. A szentendrei képzőművészet évszázada II. Bev.: Bodonyi Emőke, MűvészetMalom, Szentendre, 2001, 016. kép.

Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 194. kép.

Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szerk.: Schenk Lea, Szentendrei Képtár, Szentendre, 2005, 42.

Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete. Gondolat, Budapest, 2009, 113.

Róma–Budapest, 1800–1948. Képzőművészeti kapcsolatok a két város között. Virág Judit Galéria, Budapest, 2024, 171.

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Haulisch Lenke: Paizs Goebel Jenő. Corvina, Budapest, 1968.

Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. Szerk.: Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001, 70.

Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete. Gondolat, Budapest, 2009.

A reneszánsz nyomában

Még a reneszánsz nagy krónikása, Vasari is megvallotta, hogy nem tudja megfejteni Giorgione képeinek rejtélyes allegóriáit. A fiatalon elhunyt velencei festő a decens itáliai tájba helyezett, talányos női akttal, az Alvó Vénusszal (1510 körül, Gemäldegalerie, Drezda) sokáig élő iskolát teremtett. Négyszáz évvel később a komoly tekintetű, de ifjú festő, Paizs Goebel Jenő is újrafogalmazta a témát. Képén saját maga is részt vesz: gyümölcskosarat kínál a szobrászi megformáltságú női modellnek az erős napsütésben. A fénykezelés, a színharmóniák és az ikonográfiai hagyomány is a klasszikusokhoz köti a különleges kompozíciót. Paizs Goebelre is hatott a két világháború közötti neoklasszicista korszellem, amely szembement a század eleji izmusok forradalmi természetével. A leglátványosabb váltást az ezerarcú Picasso produkálta, aki az 1920-as években a kubizmusból Ingres klasszicista aktjainak hűvös monumentalizmusához tért meg. A messze hangzó jelszót egy másik párizsi művész, Jean Cocteau fogalmazta meg, aki 1926-os Le Rappel a l’ordre című esszékötetében kiadta a parancsot: „vissza a rendhez”! A felszólítás egész Európában követőkre talált, összecsengve az első világháború után általánossá váló rendvággyal. Ugyanez a korszellem szülte a magyar Szőnyi-kör árkádiai festészetét, a francia art decót, az itáliai pittura metafisicát és a németes Neue Sachlichkeitet, majd ez vezetett el az 1930-as évek újklasszicista művészetéhez vagy akár a magyar Római Iskolához.

Paizs Goebel Jenőt a Szentendréhez kötődő, szürreális húrokon játszó magyar „álomfestészet” egyik legkiválóbb figurájaként ismerjük, egy rosszul halló, barkót viselő különcként, a két világháború közti művészet filmbe illő alakjaként, aki régi nemesi család sarjaként választotta a bohém életet. A metafizikus festészettel rokonítható, 1930-as évekbeli képei előtt előbb a Szőnyi István-féle neoklasszicizmus hívéül szegődött, majd egy még csábítóbb múzsa csavarta el a fejét: Párizs. Az 1924-es francia útja előtti esztendőben készült a most vizsgált mű, amely a korszak jellegzetes főműveként szerepelt a neoklasszicizmus 2001-es nagy felfedező kiállításán, az Árkádia tájain című tárlaton. A kiállításhoz megjelent katalógusban Zwickl András, a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa kötötte össze Paizs Goebelt Szőnyi klasszikus nyelvezetével: „A húszas években sokaknál találkozunk az Árkádia tematikával, de ezen belül Szőnyiék neoklasszicizmusa képviseli a legkarakteresebb vonulatot, amelynek hatása alól a pár évvel fiatalabb generáció tagjai sem vonhatták ki magukat. A jelentősebb Szőnyi-követők közül Paizs Goebel Jenő az évtized elején egy aktkompozíciójával hívta fel magára a figyelmet (Festő és modell, 1923), amely egyértelműen Szőnyiék inspirációjáról tanúskodik.” Egyértelmű, hogy korabeli Szőnyi-kompozíciók és reneszánsz Vénuszok alkotják Paizs Goebel képének legközelebbi rokonságát.

Művész és modellje

A festő monográfusa, Verba Andrea részletesen leírta a fiatalkori főmű születésének kontextusát: „Főiskolai tanulmányainak előrehaladtával Paizs Goebelt láthatólag egyre inkább foglalkoztatta a klasszikus festői hagyományba illeszkedő, monumentális kompozíció megfogalmazása. Ekkor készítette el azt a Festő és modell kettősét ábrázoló tusrajzát is, amelynek nagyméretű festményváltozatát a következő évben nagy sikerrel mutatta be a Műcsarnokban. A mezítelen modell, illetve a sötét, zárt ruházatot viselő művész alakját megjelenítő, reneszánsz mintát követő Festő és modell című alkotás nagy valószínűséggel azzal az 1924-es műcsarnokbeli kiállításon szereplő Vénusz című festménnyel azonosítható, amely méltán vívta ki »a főiskola növendékeinek nagyrabecsülését«. A kompozíció […] a küzdelmekkel teli művészsorsot és a látnoki szerepet büszkén vállaló fiatal művészgeneráció reményteli ambícióit tükrözi. A művész képmása mindkét esetben a festő saját szerepéről alkotott belső ideálképet jeleníti meg.”

Verba részletesen elemzi a kompozíción látható figurákat is: „A festmény előterében fekvő modell és a háttér fának támaszkodó női aktja két, egymástól határozottan elkülönült világot tár elénk. E két világ határán jelenik meg a művész gyümölcsöstálat tartó alakja. Szerepe szerint kissé meghajolva, szinte adoráló tartással fordul a vele mit sem törődő, távolba tekintő modell felé. […] A kompozíció legközelebbi párhuzamait a Szőnyi-körhöz tartozó művészek, elsősorban maga Szőnyi István, Korb Erzsébet, valamint Varga Nándor Lajos művei között fedezhetjük fel. […] Paizs Goebel képének hátterében külön figyelmet érdemel a fának támaszkodó, oldalra tekintő nőalak, amelynek párhuzama Szőnyi két nagy hatású, a korszakot meghatározó kompozícióján is felbukkan. […] A festő háta mögött megjelenő nőalak, úgy tűnik, mindkét művész esetében az alkotó belső világához tartozik, múzsaként a művészi inspiráció forrását, jungi értelemben a lélek női pólusát, az animát képviselik.” A múzeuális főmű nemcsak a Paizs Goebel-i életműnek, de a korszaknak is kimagasló alkotása.