For sale Prinner, Anton - Inner Space (L'église), 1940s 's painting

Starting page
>>
Prinner, Anton
>>
Inner Space (L'église), 1940s

Prinner, Anton (1902 - 1983)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Prinner, Anton painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

100 x 81 cm
Oil on canvas
Unsigned

4 750 000 Ft
13 225 EUR / 15 352 USD / 12 070 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Cserba Júlia: Kettős figura Anton Prinner (1902–1983). Új Művészet, 1997/10–11., 63–65.

Paksi Endre Lehel: Anton Prinner retrospektív az Ernst Múzeumban. Balkon, 2007/5., 38–39.

Román József: Anton Prinner. Élet és Irodalom, 2007/19., 29.

Hajdu István: Oltár és kocsmapult. Anton Prinner kiállítása. Magyar Narancs, 2007/20.

Különös sztár Párizsból

„A szakrális hely természete pedig mindig arról ismerhető fel, hogy a föld valamely darabja a szellemnek alkalmas élettársa-e, alkalmas földdarab-e ahhoz, hogy ott a szellemi erők megnyilatkozzanak” – írta Hamvas Béla a Scientia sacra oldalain. A festményen egy ilyen mitikus, bár konstruktív szerkezeti rajzba öltöztetett szentély jelenik meg. Mintha kéklő kristályokon vagy üveglapokon néznénk át: egy perspektivikusan rövidülő képzeletbeli templomtér rajzolódik ki a néző szeme előtt. Felül kereszt, középen egy távoli kápolna és egy rejtélyes háromszög-konstrukció. Úgy nézünk át az épületen, mintha egy szellemképes sci-fi térben állnánk. Alul pedig távoli planéta látképeként vonul a kicsúcsosodásokkal tarkított horizont. Különleges, okkult-misztikus hangulat járja át a szokatlan festményt. Alkotója, Anton Prinner, a magyar születésű párizsi művész nagyobb hírnévnek örvend határainkon túl, mint itthon, bár 2007-ben az Ernst Múzeum retrospektív kiállítást rendezett neki. Geometrikus absztrakt képe (A szem vagy a cél, 1932) mégsem budapesti múzeumfalon, hanem a bécsi Belvedere állandó kiállításán látható. Ízig-vérig párizsi figura volt: Pablo Picasso a barátjának tartotta, André Bretonnal együtt ült a kávézókban, Robert Capa pedig a fürdőjében hívta elő fotóit.

Anton Prinner 1927 legvégén hagyta el Magyarországot, hogy gyökerek és korlátok nélkül teremthesse újjá saját magát a művészet fővárosában. Prinner Anna néven született szabadelvű pesti művészcsaládban, a festészet alapjait pedig az éppen megreformált Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulától és Vaszary János tanulta meg. Párizsba költözése után barátjával, Szenes Árpáddal a montmartre-i mulatókat járták sorra, a karikatúrákért kapott pénzből próbálva biztosítani túlélésüket. Művészetét a harmincas években az orosz konstruktivizmus kerítette hatalmába, fából és rézből épített, ma már múzeumokban őrzött geometrikus képtáblák tanúskodnak erről. Avantgárd kompozícióival nagy sikereket ért el, de Prinner hátat fordított a hírnévnek. Bár 1937-től a figurális ábrázolás felé fordult, nem az ekkor formálódó szürrealizmushoz csatlakozott, hanem saját művészeti nyelvet teremtett a keleti kultúrák, az okkult miszticizmus és az archaikus szobrászi nyelv összegyúrásával. Készített festményt, szobrot, kerámiát, objektet, de kidolgozott egy saját sokszorosított grafikai eljárást is, a papyrogravure-t. A német megszállás alatt szürreális-misztikus tusképeket rajzolt, a háború után a híres Vallaurisban kerámiázott, majd Roquefort les Pins-be templomi dekorációt gyártott. Igazi bekategorizálhatatlan, párizsi különc volt a Montparnasse-ról.

Spirituális út

Prinner a párizsi színtéren is nagy különcnek számított bolondos személyiségével, gnosztikus-misztikus orientációjával és kinézetével. Férfiöltözéke, pipája, akarattal elmélyített hangja olyan bonyolult nemiséget jelzett, amelyet legjobban az 1937-es Bikaasszony című szobrában tárt fel. (Hasonló utat járt be fél évszázaddal később El Kazovszkij is.) Paksi Endre Lehel innen vezette le a misztika iránti fogékonyságát. Ahogy a Balkonban megjelent tanulmányában írta: „a világgal szembeni kétely, az az ösztökélő erő, amely gondolatait a látható (és ez esetben csalfa) dolgok rejtett magyarázata után űzi, hajszolja. Az egyiptomi halottaskönyv (Régi egyiptomiak halottaskönyve, 1947, 1966 rézmetszet) vagy a tarot (Ezoterikus tarot tányérkészlet, 1952, terrakotta) felé fordulása így nem az unatkozó sznob okkult egzotikumot habzsoló magatartásának sajátja, hanem a világ képletén, egy végre megnyugtató válasz megismerésén munkálkodó, össztudásban hívő tudós-misztikus művészé.”

Pinner úgy tartotta, „bolondnak látszani, ez a Bölcsek titka”. Esztétikai világa – spirituális érdeklődésétől vezérelve – ingázott a geometrikus absztrakció és az ősi, archaikus plasztikák között. „Ha az életművet valóban szövetnek tekintjük, akkor láncfonala a gnózisból, gnosztikából, teozófiából, antropozófiából, ezotériából, hermetizmusból, mágiából sodródott, és végül a szálat szektás szigorú, aszketikus katolicizmus keményítette meg; a vetülék pedig nemi szerepváltásból, exhibicionizmusból, extravaganciából, bátorságból, önreflexióból, szarkazmusból, s ahogy maga fogalmazta meg, »inexisztencializmusból« keletkezett. A mintázat és a színek harmóniája végül szabadságból és tehetségből kerekedett ki” – adott pontos látleletet Prinner életéről és művészetéről Hajdu István. A művész maga inkább gondolkodott paradoxonokban. Ezt jegyezte fel egy helyen füzetébe: „Azt mondják, a művész ismerje meg önmagát. Én minden lehetőt megteszek, hogy ismeretlen maradjak önmagam számára. Ez jóval gazdagabb és jóval nehezebb. Én nem létezem, nem vagyok önmagam. Én minden, egész világ vagyok.”