Eladó Prinner, Anton - Belső tér (L’église), 1940-es évek festménye

Címlap
>>
Prinner, Anton
>>
Belső tér (L’église), 1940-es évek

Prinner, Anton (1902 - 1983)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Prinner, Anton képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

100 x 81 cm
Olaj, vászon
Jelzés nélkül

4 750 000 Ft
13 225 EUR / 15 352 USD / 12 070 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Cserba Júlia: Kettős figura Anton Prinner (1902–1983). Új Művészet, 1997/10–11., 63–65.

Paksi Endre Lehel: Anton Prinner retrospektív az Ernst Múzeumban. Balkon, 2007/5., 38–39.

Román József: Anton Prinner. Élet és Irodalom, 2007/19., 29.

Hajdu István: Oltár és kocsmapult. Anton Prinner kiállítása. Magyar Narancs, 2007/20.

Különös sztár Párizsból

„A szakrális hely természete pedig mindig arról ismerhető fel, hogy a föld valamely darabja a szellemnek alkalmas élettársa-e, alkalmas földdarab-e ahhoz, hogy ott a szellemi erők megnyilatkozzanak” – írta Hamvas Béla a Scientia sacra oldalain. A festményen egy ilyen mitikus, bár konstruktív szerkezeti rajzba öltöztetett szentély jelenik meg. Mintha kéklő kristályokon vagy üveglapokon néznénk át: egy perspektivikusan rövidülő képzeletbeli templomtér rajzolódik ki a néző szeme előtt. Felül kereszt, középen egy távoli kápolna és egy rejtélyes háromszög-konstrukció. Úgy nézünk át az épületen, mintha egy szellemképes sci-fi térben állnánk. Alul pedig távoli planéta látképeként vonul a kicsúcsosodásokkal tarkított horizont. Különleges, okkult-misztikus hangulat járja át a szokatlan festményt. Alkotója, Anton Prinner, a magyar születésű párizsi művész nagyobb hírnévnek örvend határainkon túl, mint itthon, bár 2007-ben az Ernst Múzeum retrospektív kiállítást rendezett neki. Geometrikus absztrakt képe (A szem vagy a cél, 1932) mégsem budapesti múzeumfalon, hanem a bécsi Belvedere állandó kiállításán látható. Ízig-vérig párizsi figura volt: Pablo Picasso a barátjának tartotta, André Bretonnal együtt ült a kávézókban, Robert Capa pedig a fürdőjében hívta elő fotóit.

Anton Prinner 1927 legvégén hagyta el Magyarországot, hogy gyökerek és korlátok nélkül teremthesse újjá saját magát a művészet fővárosában. Prinner Anna néven született szabadelvű pesti művészcsaládban, a festészet alapjait pedig az éppen megreformált Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulától és Vaszary János tanulta meg. Párizsba költözése után barátjával, Szenes Árpáddal a montmartre-i mulatókat járták sorra, a karikatúrákért kapott pénzből próbálva biztosítani túlélésüket. Művészetét a harmincas években az orosz konstruktivizmus kerítette hatalmába, fából és rézből épített, ma már múzeumokban őrzött geometrikus képtáblák tanúskodnak erről. Avantgárd kompozícióival nagy sikereket ért el, de Prinner hátat fordított a hírnévnek. Bár 1937-től a figurális ábrázolás felé fordult, nem az ekkor formálódó szürrealizmushoz csatlakozott, hanem saját művészeti nyelvet teremtett a keleti kultúrák, az okkult miszticizmus és az archaikus szobrászi nyelv összegyúrásával. Készített festményt, szobrot, kerámiát, objektet, de kidolgozott egy saját sokszorosított grafikai eljárást is, a papyrogravure-t. A német megszállás alatt szürreális-misztikus tusképeket rajzolt, a háború után a híres Vallaurisban kerámiázott, majd Roquefort les Pins-be templomi dekorációt gyártott. Igazi bekategorizálhatatlan, párizsi különc volt a Montparnasse-ról.

Spirituális út

Prinner a párizsi színtéren is nagy különcnek számított bolondos személyiségével, gnosztikus-misztikus orientációjával és kinézetével. Férfiöltözéke, pipája, akarattal elmélyített hangja olyan bonyolult nemiséget jelzett, amelyet legjobban az 1937-es Bikaasszony című szobrában tárt fel. (Hasonló utat járt be fél évszázaddal később El Kazovszkij is.) Paksi Endre Lehel innen vezette le a misztika iránti fogékonyságát. Ahogy a Balkonban megjelent tanulmányában írta: „a világgal szembeni kétely, az az ösztökélő erő, amely gondolatait a látható (és ez esetben csalfa) dolgok rejtett magyarázata után űzi, hajszolja. Az egyiptomi halottaskönyv (Régi egyiptomiak halottaskönyve, 1947, 1966 rézmetszet) vagy a tarot (Ezoterikus tarot tányérkészlet, 1952, terrakotta) felé fordulása így nem az unatkozó sznob okkult egzotikumot habzsoló magatartásának sajátja, hanem a világ képletén, egy végre megnyugtató válasz megismerésén munkálkodó, össztudásban hívő tudós-misztikus művészé.”

Pinner úgy tartotta, „bolondnak látszani, ez a Bölcsek titka”. Esztétikai világa – spirituális érdeklődésétől vezérelve – ingázott a geometrikus absztrakció és az ősi, archaikus plasztikák között. „Ha az életművet valóban szövetnek tekintjük, akkor láncfonala a gnózisból, gnosztikából, teozófiából, antropozófiából, ezotériából, hermetizmusból, mágiából sodródott, és végül a szálat szektás szigorú, aszketikus katolicizmus keményítette meg; a vetülék pedig nemi szerepváltásból, exhibicionizmusból, extravaganciából, bátorságból, önreflexióból, szarkazmusból, s ahogy maga fogalmazta meg, »inexisztencializmusból« keletkezett. A mintázat és a színek harmóniája végül szabadságból és tehetségből kerekedett ki” – adott pontos látleletet Prinner életéről és művészetéről Hajdu István. A művész maga inkább gondolkodott paradoxonokban. Ezt jegyezte fel egy helyen füzetébe: „Azt mondják, a művész ismerje meg önmagát. Én minden lehetőt megteszek, hogy ismeretlen maradjak önmagam számára. Ez jóval gazdagabb és jóval nehezebb. Én nem létezem, nem vagyok önmagam. Én minden, egész világ vagyok.”