Irodalom
Patkó Károly festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1932.
CXLVII. A Munkácsy-céh V. sorsolással egybekötött reprezentatív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1934.
Patkó Károly emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, Budapest, 1941.
Sümegi György: A képzőművészet somogyi földjén. Útközben, 1984/1.
- Szűcs Julianna: A „római iskola”. Corvina, Budapest, 1987.
Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. Szerk.: Zwickl András, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001.
Kevés klasszikusabb festészeti téma akad a művészet történetében, mint a tükör előtt szépítkező akt. Tiziano vagy Rubens ugyanúgy élvezettel merült el a magát csinosító, természetes szépségében fürdőző női test meztelen bájaiban, eljátszva a több nézőpont adta lehetőségekkel. A haját fésülő női akt a 20. századi modern művészek számára is örök ihletőforrás maradt, bár Picasso és Matisse inkább elhagyta a tükör motívumát. A fiatal Patkó Károly úgy nyúlt ehhez a témához, hogy megőrizte az elöről-hátulról való ábrázolás kettősségét. A meztelen női akt a műteremben áll. Hosszú haját fésüli elmélyülten. Előtte egy nagy zöldeskék drapériával letakart szekrény tetején aranyrámás tükör, amelyben magát nézi. A beeső műtermi fény aranyló reflexekkel vonja be hátát, míg tükörképére árnyék vetül.
A budapesti születésű Patkó középiskolai tanulmányait a pesti főreáliskolában végezte, de már ötödikesként is – kivételes képességről téve tanúbizonyságot – rajzórákat adott. Az első világháború alatt, 1914 és 1920 között járta ki a Képzőművészeti Főiskolát, közben megfordult Nagybányán, de teljesítette a katonai szolgálatot is. A Szőnyi István nevével fémjelzett újklasszicista fiatalok társaságával együtt lépett színre a háborút követően. A Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal 1923-ban eljuthatott Itáliába, ahol tanulmányozta festészetének eredendő forrását, a múzeumi remekműveket. Ide tért vissza 1929–31 között, amikor elnyerte a Római Akadémia ösztöndíját.
A most vizsgált festmény még a római iskolás évek előtt készült, akkor, amikor Patkó a Szőnyi-kör árkádiai festészetének modern klasszicizmusa lázában égett. Fiatal barátait ugyanúgy megihlette a téma, Aba-Novák amazonként festette meg feleségét, ahogy egy szolgálólány fésüli hosszú barna fonatait (Fésülködés, 1925, magántulajdon), Nagy Etát pedig haját igazító hátaktként (Eta fésülködik, 1924 körül, lappang), míg Szőnyi egy karcsú műtermi aktot örökített meg, amint a feje tetejére tornyozza tincseit (Fésülködő nő, 1921, lappang). Patkó vaskosan, festői pászmákban traktálta a sűrű olajfestéket az érzéki női figurán. A korai főműre lecsaptak az Aba-Novák-kör legjobb szemű értői, az igali testvérpár, Baumgartner Sándor és Oszkár. Baumgartner Sándor mindig a legmagasabb színvonalat képviselő műveket tartotta csak meg magának, főművei voltak ugyanúgy Aba-Nováktól, mint Patkó Károlytól. A kevés forrás közül idézzük Sümegi György emlékeit, aki gyerekként sokszor megfordult az igali házban, a „képtárban”: „Ott már a bejáratot Aba-Novák Vilmos szobra vigyázza, s belül a sok kép: mind-mind szemkápráztató és elbűvölő […]. Akkor még nem tudtam persze, hogy egy 20. századi – Csokonaitól is megjövendölt – képzőművészeti Helikonban járok, ahol a 20-as évek közepétől nyaranta rendre megfordultak és dolgoztak többek között Aba-Novák Vilmos, Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Patkó Károly, Mattioni Eszter, Varga Nándor Lajos. Többször volt a művészetszerető Baumgartner testvérek vendége Illyés Gyula és sokat időzött náluk Szabó Lőrinc, aki a Tücsökzene több darabját az igali csendben fogalmazta meg.” Patkó Tükör előtt fésülködő aktja ennek a páratlan kollekciónak volt ritka gyöngyszeme, olyan legendás főművek mellett, mint Aba-Novák Vurtslija (1930, magántulajdon) vagy Vaszary János Korzója (1934, magántulajdon).