Eladó Vaszary János - Siófoki kikötő vitorlásokkal, 1925 körül festménye

Címlap
>>
Vaszary János
>>
Siófoki kikötő vitorlásokkal, 1925 körül

Vaszary János (1867 - 1939)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Vaszary János képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

31 × 45,5 cm
Olaj, vászon
Hátoldalon a művész özvegyének hitelesítő autográf felirata

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Korábban Hazai Ödön tulajdonában (1961).

Kiállítva: Vaszary János emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1961 (kat. 133.)., Vaszary magángyűjteményekben. Virág Judit Galéria, Budapest, 2015. március 28. – április 25. (kat. szám nélkül).

Reproduced: Van, aki marad. Ziffer Sándor (1880. május 3., Eger – 1962. szeptember 8., Nagybánya) festőművész kiállítása. Szent István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2019, 23.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

1905-ös levelében a fiatal Vaszary János beszámolt balatoni utazásáról mennyasszonyának: „Vasárnap kirándultunk Batthyány Lajos ő ex. [őexcellenciája] és Gyula grófokkal Aligára és délután Siófokra. Aligán ebédeltünk, Siófokon vacsoráztunk. Nagyon kedvesek, s az idő nagyon kellemesen telt el. Ma hétfőn utazom délután haza. […] Siófokon az öreg Zichy Jenő gróffal együtt vacsoráztunk. Azt hiszem, szombaton jövök Szántóra. Addig azonban okvetlenül értesítem még.” Az előkelő arisztokrata körökben forgó festőt erős szálak kötötték a Balatonhoz, hiszen hercegprímás nagybátyja, az unokaöcs pályakezdését mecénásként támogató Vaszary Kolos nyaralópalotája épp Balatonfüreden állt. De később, befutott mesterként is szívesen visszatért a magyar tenger partjára.

Most vizsgált festményén az érett Vaszary jellegzetes, „fehér alapos” korszakához illő, könnyed ecsetkezeléssel jelenítette meg a siófoki kikötőt. A háttérben az öblöt szegélyező fák sötét lombkoronasora rajzol izgalmas sziluettet a világoskék égre, középen piros toronysüveges ikerhotel, előtte gőzösök. A közeli földsávon karcsú fák sorakoznak, körülöttük móló és magánvitorlások. A már az 1920-as években is forgalmas siófoki kikötőt Vaszary meghitt, csendes pillanatában örökítette meg, a zöldek és kékek széles színskáláját mozgatva meg, élénk piros kontrasztokkal ellensúlyozva.

Siófok, a fürdőváros

Siófok a 19. század második felében vált pezsgő fürdővárossá. 1863-ban készült el a Sió zsilipjének korszerűsítése, ami lehetővé tette, hogy „komoly” hajók is (a Kisfaludy gőzös) kikössenek itt, valamint elkészült a nagy vasútállomás. Mivel Füredre Pestről – és Pesten át messzebbről – Siófokon át vezetett az út, gyorsan megszaporodtak a vendéglátásra alkalmas fogadók. Pár évvel később már olyan reprezentatív vendég tette tiszteletét a növekvő városkában, mint Erzsébet királyné. Hamarosan felparcellázták a vasút és a part közötti területet, és megépült az első emeletes villa, Dorninger Vilmos, a Délivasút mérnöke jóvoltából. Az első fecskét villák sora követte a fürdőtelep főutcájaként kiépült Batthyány utca déli oldalán. Ahogy Gréczi Emőke írta a fürdőváros fejlődéséről: „Hogy az első építtetők festőművészek voltak, annak két oka van: Mészöly Géza itt készült tájképeinél nagyobb vonzerőt csak az ambiciózus üzletember, Glatz Henrik személye jelentett, aki első körben Oszkár fia művésztársai számára tette kecsegtetővé a műteremként is szolgáló (a Balaton, tehát észak felé tekintő) villák építésének lehetőségét. Glatz először a Wörthi-tó felé átutazóban járt itt, de ez a kis kitérő is meggyőzte arról, hogy komolyan fontolóra vegye egy modern fürdőtelep kialakítását. Legközelebb már Dorninger vendégeként időzött itt öt gyerekével, és elindult a megvalósítás. 1891-ben megalapította a Siófok Balatonfürdő Rt.-t számos tőkés és birtokos bevonásával, Batthyány Géza gróf elnökletével. Bérbe vették ötven évre a fürdőjogot a káptalantól Zamárdi és Balatonvilágos között, a part menti szakaszt pedig megvásárolták tőle, hogy nekiállhassanak a feltöltésnek” (Gréczi Emőke: A siófoki Fürdőtelep hat élete, MúzeumCafé 73.). 1892-ben már számos akadémikus mester emelt villát Siófokon Than Mórtól kezdve Aggházy Gyuláig, de gyakran időzött itt maga Zichy Mihály és rokonsága is. A rangos vendégek sorát más előkelőségek, egyházi főrendek, mérnökök, üzletemberek egészítették ki.

Ekkoriban épült az a saroktornyos, emeletes ikerhotel a kikötőben, amelynek piros toronycsúcsai Vaszary képén is láthatók. A vízparti szálláshelyet előbb Rákóczi panzióként, majd Palace és Astoria penzióként ismerték a nyaralók; az épület – példásan felújítva – ma a BAHART székházaként működik.

A fürdőtelepet fővárosi előkelőségek jelenlétében 1893-ban nyitották meg, a vendégek közül többen, például neves orvosprofesszorok, hamarosan ugyancsak villatulajdonosként térhettek vissza Siófokra. A Sión túli Újhelyen néhány perc sétával megközelíthető lóversenyteret alakítottak ki, ami még tovább emelte a nyaralóhely elitnek szóló exkluzivitását. A parkbeli egykori színházba Blaha Lujza és Fedák Sári nevére tódultak a nézők, de épült kaszinó és gyógyfürdő is.

Vaszary a Balatonon

Vaszary Jánost, a kaposvári születésű festőművészt joggal tartják a francia és az olasz Riviéra hű megörökítőjének. Festői munkásságának azonban ugyanúgy részét képezi a magyar tenger is, bár kétségtelen, hogy tavi képein sokszor visszaköszönnek tengerparti inspirációi. A Münchent, Párizst, Rómát megjárt, saját korában ismert és elismert alkotónak az 1920–30-as években készített képein központi szerepet kapott a trianoni békediktátumot követően felvirágzó Balaton. Rendszeresen örökítette meg a fürdőéletet és a tájat, a siófoki sétánytól kezdve a hullámok felett egymás kergető felhőkön át egészen a fürdőző nőkig és a dolgozó halászokig.

1926-ban a tihanyi Biológiai Intézettől megkapta élete legnagyobb felkérését, amely szintén a tóhoz kötődött. A tó élővilágának megörökítésére – Víz alatti világ címmel – nyert el megbízást. Több művet, vázlatot is készített ebből az alkalomból. Vaszary teljesítette a felkérést: a monumentális pannón megelevenedett a tó élővilága, halai, növényzete. A különleges, nagy méretű – azóta elveszett – falkép miatt Vaszary sokszor megfordult a Balatonon az 1920-as évek során is.

A Balaton vonzásában

A magyar művészek – a 19. századi szórványos tájfestészeti előképek után – a 20. század legelején fedezték fel maguknak a virágzó fürdőkultúrájú Balatont. Ezekben az években a hazai festők korábban soha nem látott érdeklődéssel fordultak a magyar tenger felé. Bár már 1904-ben megalakult a Balaton Szövetség, amely célul tűzte ki a magyar tenger és fürdői népszerűsítését, a parti élet fejlesztését és „Balaton-kultusz” megteremtését, az 1920-as évek elejéig csak néhány művészünk festette programszerű rendszerességgel ezt a fenséges tájat. 1922-ben azonban a Balatoni Társaság kezdeményezésére a Nemzeti Szalonban megrendezték az „Első Balatoni Kiállítás” című tárlatot, amelyet aztán, rendszerint kétévente, újabb tematikus bemutatók követtek. A mecénások, állami szervek és egyesületek sorra alapították azokat a művészeti díjakat, amelyeket balatoni tárgyú képekkel és szobrokkal lehetett elnyerni. Minden bizonnyal ennek is köszönhető az a felfokozott érdeklődés, amelyről a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, a kiváló gyűjtő és művészeti író, Petrovics Elek a következő szavakkal emlékezett meg 1938-ban a Színházi Élet hasábjain: „Balaton! Nem hiszem, hogy lenne víz, hegy, vagy akármiféle természeti alakulat a föld színén, amelynek nevét olyan szeretettel mondaná ki a magyar ajak, és olyan szívesen hallaná a magyar fül, mint a Balaton nevét. Édes zene hangzik belőle, kedves képek és emlékek rajzanak hallatára. […] A háború óta különösen felvirradt a Balaton kultusza. Modern festőinket jobban izgatják a víz, a levegő és az ég tüneményei, mint valaha.”

Az 1924 novemberében megrendezett „Második Balatoni Kiállításon” Vaszary öt festménnyel vett részt, amelyek közül néhányat már az év elején is láthatott a közönség a művész egyéni tárlatán az Ernst Múzeumban. Az utóbbiról beszámoló 8 Órai Újság műkritikusa megjegyezte, hogy Vaszary számára a Balaton hozta meg koloritjának feltűnő kivilágosodását, „legalábbis ezt bizonyítják balatoni tájképei, melyek mai kiállításának legszebb darabjai”. A 108 bemutatott alkotásból 11 festmény ábrázolta a magyar tengert és a partokat övező tájat, ami jól mutatja, hogy az 1920-as évek elején Vaszary számára ez a vidék jelentette az első számú inspirációs forrást egyre színesedő, egyre látványosabbá váló tájfestészetében.

Ismert Vaszarynak egy olyan magántulajdonban őrzött kréta-ceruza rajza, amely a most vizsgált kiérlelt kompozícióhoz szolgált vázlatként. A papírmű rögzítette a friss látvány impresszióját (még a levelek színét is feljegyezte egy helyen) és a kép pontos helyszínét, a siófoki kikötőt. A most bemutatott festmény ennek a témának kidolgozott, olajjal festett, érett megvalósulása, a sikerei csúcsán álló mester balatoni remeke.