Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Vaszary János (1867 - 1939)

Siófoki kikötő vitorlásokkal, 1925 körül

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Vaszary János képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

31 × 45,5 cm
Olaj, vászon
Hátoldalon a művész özvegyének hitelesítő autográf felirata

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Proveniencia: Korábban Hazai Ödön tulajdonában (1961).

Kiállítva: Vaszary János emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1961 (kat. 133.)., Vaszary magángyűjteményekben. Virág Judit Galéria, Budapest, 2015. március 28. – április 25. (kat. szám nélkül).

Reproduced: Van, aki marad. Ziffer Sándor (1880. május 3., Eger – 1962. szeptember 8., Nagybánya) festőművész kiállítása. Szent István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2019, 23.

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

1905-ös levelében a fiatal Vaszary János beszámolt balatoni utazásáról mennyasszonyának: „Vasárnap kirándultunk Batthyány Lajos ő ex. [őexcellenciája] és Gyula grófokkal Aligára és délután Siófokra. Aligán ebédeltünk, Siófokon vacsoráztunk. Nagyon kedvesek, s az idő nagyon kellemesen telt el. Ma hétfőn utazom délután haza. […] Siófokon az öreg Zichy Jenő gróffal együtt vacsoráztunk. Azt hiszem, szombaton jövök Szántóra. Addig azonban okvetlenül értesítem még.” Az előkelő arisztokrata körökben forgó festőt erős szálak kötötték a Balatonhoz, hiszen hercegprímás nagybátyja, az unokaöcs pályakezdését mecénásként támogató Vaszary Kolos nyaralópalotája épp Balatonfüreden állt. De később, befutott mesterként is szívesen visszatért a magyar tenger partjára.

Most vizsgált festményén az érett Vaszary jellegzetes, „fehér alapos” korszakához illő, könnyed ecsetkezeléssel jelenítette meg a siófoki kikötőt. A háttérben az öblöt szegélyező fák sötét lombkoronasora rajzol izgalmas sziluettet a világoskék égre, középen piros toronysüveges ikerhotel, előtte gőzösök. A közeli földsávon karcsú fák sorakoznak, körülöttük móló és magánvitorlások. A már az 1920-as években is forgalmas siófoki kikötőt Vaszary meghitt, csendes pillanatában örökítette meg, a zöldek és kékek széles színskáláját mozgatva meg, élénk piros kontrasztokkal ellensúlyozva.

Siófok, a fürdőváros

Siófok a 19. század második felében vált pezsgő fürdővárossá. 1863-ban készült el a Sió zsilipjének korszerűsítése, ami lehetővé tette, hogy „komoly” hajók is (a Kisfaludy gőzös) kikössenek itt, valamint elkészült a nagy vasútállomás. Mivel Füredre Pestről – és Pesten át messzebbről – Siófokon át vezetett az út, gyorsan megszaporodtak a vendéglátásra alkalmas fogadók. Pár évvel később már olyan reprezentatív vendég tette tiszteletét a növekvő városkában, mint Erzsébet királyné. Hamarosan felparcellázták a vasút és a part közötti területet, és megépült az első emeletes villa, Dorninger Vilmos, a Délivasút mérnöke jóvoltából. Az első fecskét villák sora követte a fürdőtelep főutcájaként kiépült Batthyány utca déli oldalán. Ahogy Gréczi Emőke írta a fürdőváros fejlődéséről: „Hogy az első építtetők festőművészek voltak, annak két oka van: Mészöly Géza itt készült tájképeinél nagyobb vonzerőt csak az ambiciózus üzletember, Glatz Henrik személye jelentett, aki első körben Oszkár fia művésztársai számára tette kecsegtetővé a műteremként is szolgáló (a Balaton, tehát észak felé tekintő) villák építésének lehetőségét. Glatz először a Wörthi-tó felé átutazóban járt itt, de ez a kis kitérő is meggyőzte arról, hogy komolyan fontolóra vegye egy modern fürdőtelep kialakítását. Legközelebb már Dorninger vendégeként időzött itt öt gyerekével, és elindult a megvalósítás. 1891-ben megalapította a Siófok Balatonfürdő Rt.-t számos tőkés és birtokos bevonásával, Batthyány Géza gróf elnökletével. Bérbe vették ötven évre a fürdőjogot a káptalantól Zamárdi és Balatonvilágos között, a part menti szakaszt pedig megvásárolták tőle, hogy nekiállhassanak a feltöltésnek” (Gréczi Emőke: A siófoki Fürdőtelep hat élete, MúzeumCafé 73.). 1892-ben már számos akadémikus mester emelt villát Siófokon Than Mórtól kezdve Aggházy Gyuláig, de gyakran időzött itt maga Zichy Mihály és rokonsága is. A rangos vendégek sorát más előkelőségek, egyházi főrendek, mérnökök, üzletemberek egészítették ki.

Ekkoriban épült az a saroktornyos, emeletes ikerhotel a kikötőben, amelynek piros toronycsúcsai Vaszary képén is láthatók. A vízparti szálláshelyet előbb Rákóczi panzióként, majd Palace és Astoria penzióként ismerték a nyaralók; az épület – példásan felújítva – ma a BAHART székházaként működik.

A fürdőtelepet fővárosi előkelőségek jelenlétében 1893-ban nyitották meg, a vendégek közül többen, például neves orvosprofesszorok, hamarosan ugyancsak villatulajdonosként térhettek vissza Siófokra. A Sión túli Újhelyen néhány perc sétával megközelíthető lóversenyteret alakítottak ki, ami még tovább emelte a nyaralóhely elitnek szóló exkluzivitását. A parkbeli egykori színházba Blaha Lujza és Fedák Sári nevére tódultak a nézők, de épült kaszinó és gyógyfürdő is.

Vaszary a Balatonon

Vaszary Jánost, a kaposvári születésű festőművészt joggal tartják a francia és az olasz Riviéra hű megörökítőjének. Festői munkásságának azonban ugyanúgy részét képezi a magyar tenger is, bár kétségtelen, hogy tavi képein sokszor visszaköszönnek tengerparti inspirációi. A Münchent, Párizst, Rómát megjárt, saját korában ismert és elismert alkotónak az 1920–30-as években készített képein központi szerepet kapott a trianoni békediktátumot követően felvirágzó Balaton. Rendszeresen örökítette meg a fürdőéletet és a tájat, a siófoki sétánytól kezdve a hullámok felett egymás kergető felhőkön át egészen a fürdőző nőkig és a dolgozó halászokig.

1926-ban a tihanyi Biológiai Intézettől megkapta élete legnagyobb felkérését, amely szintén a tóhoz kötődött. A tó élővilágának megörökítésére – Víz alatti világ címmel – nyert el megbízást. Több művet, vázlatot is készített ebből az alkalomból. Vaszary teljesítette a felkérést: a monumentális pannón megelevenedett a tó élővilága, halai, növényzete. A különleges, nagy méretű – azóta elveszett – falkép miatt Vaszary sokszor megfordult a Balatonon az 1920-as évek során is.

A Balaton vonzásában

A magyar művészek – a 19. századi szórványos tájfestészeti előképek után – a 20. század legelején fedezték fel maguknak a virágzó fürdőkultúrájú Balatont. Ezekben az években a hazai festők korábban soha nem látott érdeklődéssel fordultak a magyar tenger felé. Bár már 1904-ben megalakult a Balaton Szövetség, amely célul tűzte ki a magyar tenger és fürdői népszerűsítését, a parti élet fejlesztését és „Balaton-kultusz” megteremtését, az 1920-as évek elejéig csak néhány művészünk festette programszerű rendszerességgel ezt a fenséges tájat. 1922-ben azonban a Balatoni Társaság kezdeményezésére a Nemzeti Szalonban megrendezték az „Első Balatoni Kiállítás” című tárlatot, amelyet aztán, rendszerint kétévente, újabb tematikus bemutatók követtek. A mecénások, állami szervek és egyesületek sorra alapították azokat a művészeti díjakat, amelyeket balatoni tárgyú képekkel és szobrokkal lehetett elnyerni. Minden bizonnyal ennek is köszönhető az a felfokozott érdeklődés, amelyről a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, a kiváló gyűjtő és művészeti író, Petrovics Elek a következő szavakkal emlékezett meg 1938-ban a Színházi Élet hasábjain: „Balaton! Nem hiszem, hogy lenne víz, hegy, vagy akármiféle természeti alakulat a föld színén, amelynek nevét olyan szeretettel mondaná ki a magyar ajak, és olyan szívesen hallaná a magyar fül, mint a Balaton nevét. Édes zene hangzik belőle, kedves képek és emlékek rajzanak hallatára. […] A háború óta különösen felvirradt a Balaton kultusza. Modern festőinket jobban izgatják a víz, a levegő és az ég tüneményei, mint valaha.”

Az 1924 novemberében megrendezett „Második Balatoni Kiállításon” Vaszary öt festménnyel vett részt, amelyek közül néhányat már az év elején is láthatott a közönség a művész egyéni tárlatán az Ernst Múzeumban. Az utóbbiról beszámoló 8 Órai Újság műkritikusa megjegyezte, hogy Vaszary számára a Balaton hozta meg koloritjának feltűnő kivilágosodását, „legalábbis ezt bizonyítják balatoni tájképei, melyek mai kiállításának legszebb darabjai”. A 108 bemutatott alkotásból 11 festmény ábrázolta a magyar tengert és a partokat övező tájat, ami jól mutatja, hogy az 1920-as évek elején Vaszary számára ez a vidék jelentette az első számú inspirációs forrást egyre színesedő, egyre látványosabbá váló tájfestészetében.

Ismert Vaszarynak egy olyan magántulajdonban őrzött kréta-ceruza rajza, amely a most vizsgált kiérlelt kompozícióhoz szolgált vázlatként. A papírmű rögzítette a friss látvány impresszióját (még a levelek színét is feljegyezte egy helyen) és a kép pontos helyszínét, a siófoki kikötőt. A most bemutatott festmény ennek a témának kidolgozott, olajjal festett, érett megvalósulása, a sikerei csúcsán álló mester balatoni remeke.

 

Vaszary János további alkotásai ajándék ötlet kategóriában

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!