Eladó Vaszary János - Balaton vitorlásokkal, 1924 körül festménye

Címlap
>>
Vaszary János
>>
Balaton vitorlásokkal, 1924 körül

Vaszary János (1867 - 1939)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Vaszary János képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

37x46 cm
Olaj, fa
Jelezve balra fent: Vaszary J., A kép hátoldalán: a Magyar Nemzeti Galéria bírálati vignettája, valamint az egykor tulajdonos Egri László gyűjtői cédulája

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: Balaton Vitorlás égbolt balatoni hangulat balaton part

Kategória: Tájkép

Proveniencia: Egykor Egri László gyűjteményében

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Egy új korszak nyitánya

A Vitorlások a Balatonon című festmény Vaszary János fordultokban gazdag pályájának 1920 körül kibontakozó, átmeneti periódusába tartozik. Az indulás évei után született, szecessziós karakterű alkotások, majd a századfordulót követően a posztimpresszionizmus széles stiláris áramába illeszthető képek után – a tízes évek közepétől – expresszív vonások tűntek fel művészetében. A korábbi időszak lágyan, dallamosan hajló ecsetvonásait felváltják a zaklatottabb művészi attitűdöt sejtető, darabosabb gesztusok: a töredezett kontúrokkal határolt, szinte homogén foltokból felépített formákat egymást metsző, szilánkszerűen „suhintott” vonalak tagolják. Eltűnnek a finom tónusátmenetek, a felület letapogatása, a látvány mechanikus visszaadása helyett az alapvető festői eszközök, a vonal, a szín és a forma kerül a középpontba.

A húszas évek elejére Vaszary palettája kivilágosodott és a hajdani pasztózus festékkezelést szinte japános könnyedséggel, lehelet vékonyan megoldott faktúra váltotta fel. A fekete helyett a fehér alapozás, s a látszólagos hanyagsággal odavetett, szinte modellálatlan foltok felragyogó színkavalkádja adja meg e művek sajátos karakterét.

A most vizsgált festmény a húszas évek folyamán kibontakozó fehér alapos korszak korai darabjai közé tartozik. Legközelebbi párhuzama az egykor Fruchter Lajos kollekcióját gazdagító Bataloni tájkép: a két mű komponálási sémája, koloritja és ecsetkezelése egyaránt közeli rokonságot mutat. A kékkel meghúzott rajzos részletek laza hálójában a hígított olajfestékkel, lazúrosan felvitt kék és zöld foltok alól átdereng az alap fehérsége, miközben a heves ecsetjárás lappangó ornamentikája a puszta látvány helyett a megfestés módját, a mű tisztán festői erényeit emeli a néző figyelmének középpontjába. Külön blikkfang, ahogy Vaszary – híres festménye, Az assisi Szent Ferenc-templom megoldásához hasonlóan – a kép előterébe egy élesen felragyogó, a kompozíció mélységi dimenzióját hangsúlyozó piros foltot illesztett, amelyet két apró ecsetvonással, az árbóc tetején lebegő zászlón és a vitorlásban ülő figura ruháján újra felvillantott.

A Balaton vonzásában

Miként az olasz vagy dél-francia tengerpartok mondén üdülőhelyei, úgy a Balaton vidéke is kitüntetett szerepet játszott Vaszary festészetében. De míg a távolabbi utazások élményeit, a mediterrán vidék ragyogását feldolgozó szípompás vásznak döntő többsége a húszas évek végét követő egy évtizedben született, addig a magyar tenger és természeti szépségekben bővelkedő környezete korábban, a századfordulót követő negyed évszázadban jelent meg képein. Az 1900-as évek elején szinte évente megfestette a tó felhőkkel tarkított látványát vagy a parton sétáló alakokat, míg az első világháború után figyelme inkább balatoni vitorlásélet felé fordult.

Ezekben az években a magyar festők korábban soha nem látott érdeklődéssel fordultak a magyar tenger felé. Bár már 1904-ben megalakult a Balaton Szövetség, amely célul tűzte ki a magyar tenger és fürdőinek népszerűsítését, a parti élet fejlesztését és „Balaton-kultusz” megteremtését, a húszas évek elejéig csak néhány művészünk festette programszerű rendszerességgel ezt a fenséges tájat. 1922-ben azonban a Balatoni Társaság kezdeményezésére a Nemzeti Szalonban megrendezték az Első Balatoni Kiállítást, amelyet aztán általában kétévente újabb tematikus bemutatók követtek. A mecénások, állami szervek és egyesületek sorra alapították azokat a művészeti díjakat, amelyeket balatoni tárgyú képekkel és szobrokkal lehetett elnyerni. Minden bizonnyal ennek is köszönhető az a felfokozott érdeklődés, amelyről a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, a kiváló gyűjtő és művészeti író, Petrovics Eelek a következő szavakkal emlékezett meg 1938-ban a Színházi Élet hasábjain: „Balaton! Nem hiszem, hogy lenne víz, hegy, vagy akármiféle természeti alakulat a föld színén, amelynek nevét olyan szeretettel mondaná ki a magyar ajak, és olyan szívesen hallaná a magyar fül, mint a Balaton nevét. Édes zene hangzik belőle, kedves képek és emlékek rajzanak hallatára. (…) A háború óta különösen felvirradt a Balaton kultusza. Modern festőinket jobban izgatják a víz, a levegő és az ég tüneményei, mint valaha. Vajon az-e az oka ennek, hogy sokan telepednek le nyáron a Balaton és a Duna mellé, vagy pedig megfordítva, azért vonulnak-e a festők a vizekhez, hogy módjukban legyen tanulmányozni a fény és a levegő problémáit, bajos lenne megmondani. Bizonyos csak az, hogy talán sehol Európában nem festik olyan szenvedélyesen ezeket a jelenségeket, mint nálunk.”

Az 1924 novemberében megrendezett Második Balatoni Kiállításon Vaszary öt festménnyel vet részt, amelyekből a közönség már az év elején is láthatott néhányat a művész egyéni tárlatán az Ernst Múzeumban. Az utóbbiról beszámoló 8 órai újság műkritikusa megjegyezte, hogy Vaszary számára a Balaton hozta meg koloritjának feltűnő kivilágosodását, „legalábbis ezt bizonyítják balatoni tájképei, melyek mai kiállításának legszebb darabjai”. A 108 bemutatott alkotásból 11 festmény ábrázolta a magyar tengert és a partokat övező tájat, ami jól mutatja, hogy a húszas évek elején Vaszary számára ez a vidék jelentette az elsőszámú inspirációs forrást egyre színesedő, egyre látványosabbá váló tájfestészetében.