Eladó Vaszary János - Kelet és Nyugat, 1927 festménye

Címlap
>>
Vaszary János
>>
Kelet és Nyugat, 1927

Vaszary János (1867 - 1939)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Vaszary János képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

45,5 × 55 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Vaszary, A hátoldalon felirat: Vaszary János 1927-ben festett ezen Kelet-Nyugat festménye az Athenaeum kiadásában 1941-ben megjelent Vaszary album 67. oldalán reprodukáltatott. Révész István

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Egykor Révész István tulajdonában.

Kiállítva: Vaszary. Az ismeretlen ismerős. Magyar Nemzeti Galéria, 2023.

Reprodukálva:

Petrovics Elek – Kárpáti Aurél: Vaszary. Athenaeum, Budapest, 1941–1942, 51.,

Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Veszprémi Nóra, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007, 88. (18. kép).

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Vaszary János naplója. Pesti Napló, 1939. május 7.

Petrovics Elek – Kárpáti Aurél: Vaszary. Athenaeum, Budapest, 1941–1942.

Haulisch Lenke: Vaszary (1867–1939). Képzőművészeti Alap, Budapest, 1960.

László Gyula: Vaszary János emlékezete (1867–1938). Művészet, 1967/12., 15.

Haulisch Lenke: Vaszary János. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1978.

Rum Attila: Vaszary János. Bumbum, Budapest, 2005.

Plesznivy Edit: Vaszary János. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.

Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Veszprémi Nóra, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.

Szellemtörténeti összegzés Nyugat és Kelet kettősségéről. Vaszary János egyik legismertebb, legemblematikusabb főműve. A nemrég felbukkant alkotás nem véletlenül volt a Magyar Nemzeti Galéria Vaszary-kiállításának központi képe.

Megkerült lappangó mű

Mikor 2022–2023 fordulóján megrendezték a Magyar Nemzeti Galériában a „Vaszary. Az ismeretlen ismerős” című kiállítást a raktár mélyéről előkerült, ismeretlen művekkel, akkor a kurátorok a most felbukkant, magántulajdonban őrzött képet akasztották a fő helyre. A Kelet-Nyugat nem véletlen „homályosította el” a múzeumi raktárak új felfedezéseit: ez Vaszary egyik legfontosabb, 1920-as évekbeli kulcstémája, amelyről számos forrás beszámolt. A Petrovics–Kárpáti-féle monográfia 1941-es reprodukciói között bukkant fel először (1927-es dátummal). A Szépművészeti Múzeum igazgatója, Petrovics Elek, valamint az író-kritikus Kárpáti Aurél úttörő könyvében a legkiválóbb Vaszary-festményeket válogatta össze. Az egész oldalas reprodukciók között szerepelt a most vizsgált mű. Népszerű litografált változatai mind a mai napig közkézen forognak, vagyis a nagyon kevés, sokszorosított grafikán is megjelentetett ikonikus Vaszary-mű egyike.

Vaszary és a jin-jang

Vaszary festői és tartalmi párokra építette fel a kompozíciót: Kelet–Nyugat, fekete–fehér, férfi–nő, szent–profán, tradicionális–modern, szobor–ember, mozdulatlan–mozgó, meditáló–kacér, lazúros festett – vastagon traktált. Sajátos jin-jang konstellációt teremtett azzal, hogy a kacér nő az ujjaival belenyúl a klasszikus mudra kéztartással meditáló szobor mozdulatába, a bal oldalon viszont visszatér egy fekete sávval a Buddha sötét árnya. A meztelen nő csábos ékszereket visel, zöld és kék ékköves gyűrűt, fülében függő, ajkain piros rúzs, zöld szeme körül szempillái feketére festve, haját a húszas évekre jellemző kendő fedi. Olyan art deco femme fatale, amilyenek sztárként táncoltak a korabeli párizsi orfeumokban.

A szoborférfi befelé figyel, a meztelen nő – szépsége és vonzereje tudatában – tudomást sem vesz a körülötte zajló világról. Kiegészítik egymást, de mintha más síkon élnének és léteznének, nem alakul ki közöttük valódi kapcsolódás. Akár idézhetnék Rudyard Kipling A Kelet és a Nyugat balladája című 1889-es versének híres első sorát: „A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat, s a kettő soha nem találkozik.” Vaszaryt mégis a kibékíthetetlen ellentétek emblematikusan tömör festői párosítása foglalkoztatta.

Varázslatos kelet

A Magyar Nemzeti Galéria kurátora Vaszary első, 1927-es kimonográfiájának szerzőjét, Bálint Jenőt idézte a Kelet és Nyugat kapcsán: „Érzésvilága szinte magnetikus erővel a keleti miszticizmus varázslata felé húzza újabban; annak ideológiája izgatja képzeletét, inspirálja festői elmélyülésre, őt, a nyugat kultúráján neveltét, aki ennek a kultúrának minden ízével, narkotikumával teljesen betelt…” Vaszary festészete elsősorban a francia modernizmusból táplálkozott, és oda tért vissza 1925-ös nagy utazása alkalmával is, amikor megmerítkezett az art deco Párizs modern világában, a bevilágított utcák és az orfeumok látványos birodalmában. E kulisszák közül léptek elő az 1920–30-as években festett aktjai, amelyek a nagyvárosi táncosnők érzéki szépségét jelenítették meg. Vaszary pásztázó tekintete megakadt minden izgalmas, újszerű, eredeti látványon, így az art deco korszakában felerősödő ázsiai elemeken is. A keleti Buddha-szobor és a meztelen nyugati táncosnő társítása az 1920-as évek közepén még meghökkentően újszerű párosításnak bizonyult. De ez a kombináció hamarosan meghódította a popkultúrát is. A mai Bartók Béla (akkor Horthy Miklós) úti híres Sanghay bárban a görlök hatalmas Buddha-szobrok előtt táncoltak a 30-as évek végén, Greta Garbóval elkészült a Mata Hari (1931), majd itthon leforgatták Karády Katalin főszereplésével a hastáncos kémnős Machitát (1943) és a Szeleczky Zitával a Sziámi macskát (1942). Ahogy Gergely Mariann írta 2007-es Vaszary-katalógusában: „A Kelet egzotikuma főleg a divat és a szórakozás világában hódított. Vonzóvá vált minden, ami eltért a nyugati mintáktól, és új színt hozott a monoton hétköznapokba. Afrika dús vegetációja, a forró ritmusra táncoló lányok, Egyiptom és Mezopotámia mesés kincsei elbűvölték az embereket, Josephine Baker néger revüje tomboló sikert aratott, és a fekete dzsessz lázba hozta a nyugati világot. A lokálok és mulatók színpadai távoli tájakra röpítették a közönséget, az egzotikum minden válfaja fogadtatásra talált.”

A távol-keleti gondolkodás megjelent a 20. századi magyar szellemtörténet horizontján is. Mednyánszky báró buddhista lemondással rótta az élet rögös útját, Boromisza Tibor ugyanezt már turanista keletre fordulással élte meg. Közben a legnagyobb orientalista, Baktay Ervin körül komoly szellemi kör alakult ki (beleértve Amrita Sher-Gilt), és az indiai modern kultúra sztárfigurája, Rabindranáth Tagore is tett látogatást Magyarországon. Vaszaryt intenzíven foglalkoztatta a buddhizmus szellemi és tárgyi világa. Már az 1910 körüli rajzain és vázlatain megjelentek a Buddha- és Siva-szobrok. Az első világháború utáni, 20-as évekbeli képein többször is felbukkan a buddhizmus motívumvilága. Fekete alapos, expresszív korszakában több csendéletet festett kis méretű Buddha-szobor és a buddhista szerzetes, a „bonc” figurájával. A fehér alapos, az art deco által megihletett nagy korszakában már a Buddha-szobor és a női akt párosítása is felbukkan. Ennek a témakörnek a csúcspontja a Kelet és Nyugat, de ide sorolható a félmeztelen art deco szépség álmát vigyázó kék Buddha-figura is a Magyar Nemzeti Galériában őrzött alkotáson.

Kelet-nyugati szintézis

Magyar nemesi család sarjaként Vaszary számára a keleti gondolkodás egyszersmind nemzetkarakterológiai kötődést is képviselt. László Gyula érzékeny leírásában a Kelet és Nyugat Vaszary fekete és fehér alapos korszakának összekapcsolására tett kísérlet: „A komor, fekete Buddha átmenti a fekete alap hangulatát, a magát kínáló bajadér erotikája pedig a »patyolat korszak« visszhangja. Buddha feketéjén belül finom tónusértékek mozognak, míg a Nyugatot jelképező orfeumi pillangó testének rózsaszínjét tiszta vonalak írják körül: ez a kép nyílt kísérlet festői korszakainak egymásba vetítésére.” Sőt a programkép a vaszaryánus esztétikát is magába foglalja: „Kelet és Nyugat találkozása pedig Vaszary tanítása szerint a magyar művészet tartalma is lenne.” László pontosan írta körül a párizsias indíttatású, mégis itthon kivirágzó Vaszary ars poeticáját. Saját naplójában a művész ezt az aforizmát jegyezte fel: „A Nyugat: csupa aktivitás, tevékenység; a Kelet: lemondás, belenyugvás, passzivitás.” A „fausti”, tevékeny nyugati ember és a buddhista lemondás civilizációs kettőssége alapvető metaforaként élt benne a korban. Vaszary ezt a kettőst bővítette ki sokkal szélesebb gondolatkörré – belefoglalva a fekete–fehér vagy a férfi–nő párosát – kivételesen érzékeny art deco kompozíciót teremtve. A festmény felbukkanása igazi művészettörténeti szenzáció, Vaszary régóta lappangó nagy art deco motívumának megkerülése.