Irodalom
Hajó Sándor: Darvas Lili. Színházi Élet, 1922/23., 1–2.
Molnár Ferenc: Égi és földi szerelem. Dráma 5 felvonásban. Rippl-Rónai József öt kőnyomatú képmellékletével. Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1922.
Citoyen: Az írás, színművészet és festészet hármas remeke. Molnár Ferenc színműve: az „Égi és földi szerelem” ötszáz számozott példányos amatőr kiadása. Színházi Élet, 1923/13., 52–53.
Magyar színművészeti lexikon I. Szerk.: Schöpflin Aladár, Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929.
Rippl-Rónai József emlékkiállítás. Ernst Múzeum, Budapest, 1937.
Bernáth Aurél újabb képeinek és Rippl-Rónai József válogatott műveinek kiállítása. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete, Budapest, 1942.
A színészcsillag
Darvas Lili úgy él a mai nézők emlékezetében, ahogy visszatért az Egyesült Államokból Makk Károly legendás Szerelem című mozifilmjében 1971-ben. A díjnyertes játékfilmben úgy jelenik meg az idős színésznő, mint Darvas Iván anyja, aki a menyét játszó Törőcsik Marival várja vissza „Amerikából” a fiát. A szívszorító, visszaemlékezésekkel tűzdelt történetben Darvas Lili, az egykori igéző fiatal tragika, hosszú hálóingben és fekete fejkendőben fekszik az ágyban. Vékony arca és formás orra alapján mégis fel lehet ismerni azt a művésznőt, akit Rippl-Rónai József fél évszázaddal korábbi pasztellképén ábrázolt. Rippl-Rónai, a kor modernista festőfejedelme nagy művész kortársait (főként a Nyugat köréből) rendre megörökítette. Hamvas pasztellkrétája franciás érzékenységének köszönhető, hogy nemcsak fekete-fehér fotókról ismerjük a korszak neves íróit. A szépasszony modellekért szintén rajongó idős Rippl-Rónai az előkelő megrendelők mellett színésznőket is megörökített. Közülük is kiemelkedik az a sorozat, amelyet Molnár Ferenc kedvencéről (és szerelméről), a fiatal Darvas Liliről készített a neki írt Földi és égi szerelem különböző felvonásaiban.
Darvas Lili az első világháború után, 1920-ban – Góth Sándor növendékeként – lépett előszőr színpadra a Rómeó és Júliában. Két év múlva már így lelkesedett tehetségéért Hajó Sándor a Színházi Élet hasábjain: „Eszközei most már nem önmagáért valók, tudja vagy legalább is keresi már, amit keres. Hangja eddig csak melodramatikus bezenésítője a szavak prózájának, egyszerre ritmust, dinamikát kapott. Talán még nem ismeri a pontos lélekzetvételt, mindegy, mi már lélekzetelfojtva hallgatjuk. Testének egy-egy vonala vagy mozdulata ma nemcsak a saját szépségét és fiatalságát szolgálja, hanem a festő vagy szobrász illusztrációja a gondolathoz. Elrajzik előttem az irodalom, a festészet és szobrászat egész csomó alakja, mindegyikük mögé oda tudom képzelni modellül az alakját. Szent Cecilia, Monna Lisa, Gretchen, Bovaryné és a Parisienne. A valóságban pedig a legnagyobb művészi izgalommal várom a remek indulás folytatását. Nem kétséges, tavaly óta egy nagy színésznővel gazdagabbak lettünk. Tizenkilenc éves és alig egy éve a színpadon. Úristen, mi lehet még belőle húsz, sőt huszonegy éves korára.”
Égi és földi szerelem
Darvas Lili debütálása élénk sajtóvisszhangot keltett. A színikritikusok mellett felfigyelt rá a sikerei csúcsán álló Molnár Ferenc is. A viharos szerelmi életéről és lobbanékony természetéről ismert drámaíró előbb mégis Fedák Sárit vette el, de közben megírt a fiatal szépségnek az Égi és földi szerelem című darabját. Végül pár évvel később, 1925-ben ment hozzá feleségül Darvas Lili. A világszerte utazgató, dúsgazdag művészek életét élték, együtt emigráltak az Egyesült Államokba is. Molnár Ferenc külön bibliofil könyvben adatta ki az Égi és földi szerelem szövegét 1922-ben, amelyhez Rippl-Rónai készített öt illusztrációt. A litográfiák olyan pasztellképekről készültek, mint amilyen a most vizsgált alkotás is. Rippl-Rónai – ráhangolódva Molnár drámájára – csak a törékeny, angyali szépségű, lázadó, a hétköznapi valóságból az asztrálsíkra távozó Lontit örökítette meg a kötet lapjain, azaz az igéző szépségű modern Opheliát: Darvas Lilit. Ahogy a Színházi Élet korabeli tudósításában olvassuk, páratlanul „érdekes, sőt izgató találkozása irodalomnak, színművészetnek és festészetnek az a szövetkezés, amely Molnár Ferencet, Darvas Lilit és Rippl-Rónai Józsefet összeterelte együttes demonstrálására mindannak, ami a szónak legnemesebb értelmében: örökszép, művészi és tökéletes”.
A pasztellportrén szereplő Darvas Lili a kép születésekor még első színpadi sikereit aratta a Magyar Színháznál. „Az igazi művész nem költő – írta a színésznőről Boross Mihály a Schöpflin-féle színészlexikonban –, de a maga teljes egészében átlényegül abba az alakba, akit a költő szavakba öntött és ugyanakkor, mikor az emberi agy felfogja a szavak értelmét, pontosan az az alak elevenedik meg előttünk, aki a szavak megértésének pillanatában lelkünk érzékeny lemezén kap képet. Darvas Lili ilyen drámai színésznő. Négy esztendei színpadi működése után azok az alakok, akiket ő keltett életre, még ma is élnek. Ő is drámával indult el, Melinda vagy Gertrudis, Elektra vagy Iphigénia, Stuart Mária vagy Julia feladatai égtek vágyva-vágyóan lelkében, de a sors úgy akarta, hogy ő ne másolatokat készítsen vagy esetleg új formát adjon ismert alakoknak, hanem újat teremtsen, új figurák színpadi életének legyen alkotója, s a modern dráma nőit adta föl számára megoldandó kérdésül. Négyévi magyar színpadi tündöklése összeesik Molnár Ferenc egészen különálló írói korszakával. »Az égi és földi szerelem« Lentija, Mima szerepe a »Vörös malom«-ban és az »Üvegcipő« Irmája jelentik Darvas Lili művészetét, egyben őt magát is. Ez a három szerep […] önmagában véve jellemvázlat volt, s ebből kellett Darvas Lilinek hús és vér, valóságú modern nőt ábrázolnia.”