Eladó Ziffer Sándor - Önarckép a nagybányai műteremben festménye

Címlap
>>
Ziffer Sándor
>>
Önarckép a nagybányai műteremben

Ziffer Sándor (1880 - 1962)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Ziffer Sándor képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

145 × 120 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Ziffer Sándor

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kiállítva: Van, aki marad. Ziffer Sándor (1880. május 3., Eger – 1962. szeptember 8., Nagybánya) festőművész kiállítása, Szent István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2019 (kat. 6.).

Reprodukálva: Van, aki marad. Ziffer Sándor (1880. május 3., Eger – 1962. szeptember 8., Nagybánya) festőművész kiállítása. Szent István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2019, 23.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Borghida István: Ziffer Sándor. Kriterion, Bukarest, 1980.

Murádin Jenő – Szücs György: Genius loci. Festői témák és motívumok Nagybányán. Stafan Blasko, Nagybánya, 2014.

Van, aki marad. Ziffer Sándor (1880. május 3., Eger – 1962. szeptember 8., Nagybánya) festőművész kiállítása. Szent István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2019.

„Végre egy jó munka a sok szemét között” – kiáltott fel az életrajzi anekdota szerint Henri Matisse, amikor a Függetlenek Szalonjának 1906-os kiállításán meglátta a fiatal Ziffer Sándor önarcképét. A pályakezdő festő a neós botrányhős, Czóbel Béla hívására ugyanebben az évben látogatott el először Nagybányára. Az egri polgárcsalád bicegő, rossz hallású fiából tősgyökeres nagybányai festő lett, bozontos, vöröslő hajjal és lángoló színpalettával. Korai fauve korszaka 1910–1912 körül lezárult, a vad színkísérletezés helyét átvette a kiérlelt művészi univerzum megteremtésének vágya. Több évtizeden keresztül festette a partiumi kisváros részleteit, polgárait és saját lakókörnyezetét. Jól ismerjük a zifferi mikrokozmosz jellegzetes világát, akár a festményekről, akár Incze János precíz műteremleírásából: „Az utcára néző két nagy ablakán koncentrált fény ömlött be, amit a zöld falak jól beittak, kint a széles úttest és a Zazar térségén túl a Pénzverő és a református templom teste zárta le a látóhatárt. Bent egy hűséges festőállvány, mellette kerekes szekrényre szerelt, sok mindent látott nagy tükör áll, ez az ablak felé fordítva erős kék kontrasztokkal tükrözte a külvilágot, mint egy kész Ziffer-festmény. – Ez már a begyakorolt Zifferiáda! – mondogatta.”

A most vizsgált kompozíción teljes fegyverzetben vonul fel a „Zifferiáda”. Az érett mester olyan összegző önarcképet festett magáról, amelyen – mintegy mestersége címereként – összefoglalta nagybányai művészetének esszenciáját. Az apropót egy olyan cézenne-os gyümölcscsendélet szolgáltatta, amely szinte leszorult a kompozícióról, bár a másik nézetét a hatalmas tükör megismétli. A festmény a látványtükrözés széles skáláját vonultatja fel. A nagy állótükör előtt büszkén feszít nyakkendőjében a mester, csípőre tett kezével hátrahajtva zöld kabátját. A nedvzöld felöltő éles kontrasztot alkot a sok-sok Ziffer-enteriőrről ismerős, piros, kárpitozott székkel. A szobában művészi rendetlenség, a foltos cirmos cica a mintás takarók tetején ül. A kompozíció szerkezetes rendjét a kékre mázolt ablakkeretek teremtik meg. A kitárt ablakon túl ott sorakoznak a nagybányás festészet fő motívumai, a Zazar partja és az emblematikus református templom. De a brillírozó mester is sem állt meg, a kinti világ vakítóan napfényesre fehérített képmása a befelé nyíló ablaktáblákon tükröződésként is megjelenik, becsempészve a város visszfényét a műterembe. Nem lehet kérdés, hogy ha az idős Matisse megnézte volna Nagybányára szakadt egykori pályatársának összefoglaló főművét, ugyanúgy vélekedett volna, mint 1906-ban, a Függetlenek Szalonjában, fiatal arcképe előtt állva.