Eladó Andorkó Gyula - Lovas (Páncélos vitéz) festménye

Címlap
>>
Andorkó Gyula
>>
Lovas (Páncélos vitéz)

Andorkó Gyula (1883 - 1909)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Andorkó Gyula képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

115,5x156 cm
Olaj, vászon
Jelzés nélkül

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: egykor a Kassai Kemenczky család tulajdonában

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Az első magyar, akinek Van-Gogh-ja volt

Sokáig mindenki úgy tudta, hogy az első magyar, aki a holland festőzseni frissen felfedezett életművéből vásárolt, a 20. század egyik legjelentősebb hazai műgyűjtője, báró Kohner Adolf volt. A bécsi Galerie Miethkétől megszerzett Olajerdő című festmény 1910 tavaszán már bizonyíthatóan az ő kollekcióját gazdagította.

2011 őszén azonban sikerült olyan dokumentumokra bukkannom a Szépművészeti Múzeum Irattárábban, amelyek láttán kénytelen voltam új győztest hirdetni e képzeletbeli versenyben. A megtalált iratok tanúsága szerint 1908 folyamán Párizsban, a Quai St. Michel 15. szám alatt lakó Andorkó Gyula többször is képeket ajánlott fel megvételre a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Az év elején egykori akadémiai tanára, Ludwig von Herterich müncheni festő A lovag című festményét küldte be, amelyet a magyar állam 3000 koronáért meg is vásárolt. 1908. október 25-én azonban már szintet lépett: ekkor kelt kelt levélének tanúsága szerint Andorkó 12 ezer koronás áron megvételre ajánlotta a tulajdonában lévő Vincent van Gogh Virágcsendélet című alkotását.

A Szépművészeti Múzeum vásárlásait engedélyező grémium alaposan megfontolás után sajnos úgy döntött, hogy a képet ennyi pénzért nem kívánja megszerezni. Ma már világos, hogy ez volt a Szépművészeti Múzeum történetének egyik legrosszabb döntése. A fiatal magyar festő ezt követően Párizsba vitte a képet és az ottani galériás piacon értékesítette. A csendélet fél évszázad múlva a legendás Wildenstein tulajdonába került, hogy tőle a világhírű Annenberg-gyűjteménybe jusson, végül pedig egy gáláns ajándékozás révén ma már a New York-i Metropolitan Museum of Art állandó kiállításán tündököljön. A Szépművészeti Múzeum vezetése, miközben kínosan ügyelt arra, hogy lelkiismeretesen járjon el, elszalasztott egy világraszóló remekművet, amelynek értéke ma már sok ezerszerese az egykor érte kért 12.000 koronás árnak.

Cézanne, Van Gogh és Matisse nyomában

Az 1883. február 2-án, a mai Szlovákia területén, a Kassához közel fekvő Bodollón született Andorkó Gyula középiskolai tanulmányait Eperjesen, Budapesten és Rimaszombaton végezte, majd a magyar fővárosban az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában, Pap Henrik keze alatt képezte magát. 1902-ben a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, de a hazai intézményt otthagyva már az év őszén a müncheni akadémiára, Hackl osztályába iratkozott be. Később Herterich, végül Zügel mellett leste el a festészet fortélyait. Négy évi müncheni tanulás után Párizsban telepedett le, de 1906 nyarán Nagybányán is dolgozott. 1907-ben több hónapos hollandiai tanulmányutat tett, amely a Van Gogh-kép történetének ismeretében különös jelentőséggel bír. 1907-ben és 1908-ban részt vett a Salon d’Automne kiállításain. Egyes hírek szerint Clovis Sagot műkereskedő szerződéskötést tervezett vele műveinek kizárólagos árusítására.

Itthon a MIÉNK művészegyesület első kiállításán tűnt fel. 1908 nyarán hosszabb időre hazatért, s ekkor élete tragikus fordulatot vett. A Művészet című lap nekrológja szerint „a végzet itt összehozta egy fiatal leánnyal, aki egy ideges rohamában minden ok nélkül öngyilkossá lett. A fiatal művész érzékeny szíve nem bírta elviselni a leány elvesztése felett érzett fájdalmát. Végre maga is fegyverhez nyúlt s kioltotta reményteljes életét.”

A festő hagyatékából 1910 decemberében kiállítást rendezett a budapesti Művészotthon Magyar Művészeti Részvénytársaság, amelyen a most bemutatott festmény is helyet kapott. A tárlat nagy sikert aratott, a kritikák kiemelték Andorkó műveinek Cézanne, Gauguin és Van Gogh képeivel való rokonságát, s a Szépművészeti Múzeum négy festményt is megszerzett a bemutatott anyagból. Közülük a Szajna hídja című, 1908-ban festett kompozíció erős rokonságot mutat az azonos évben készült Tihanyi-művel, a Pont Saint-Michelt szinte azonos nézőpontból ábrázoló festménnyel, valamint Matisse néhány hasonló témájú alkotásával. Utóbbi tény azért is figyelemre méltó, mert egy 1920-as, az Ernst Múzeumban rendezett aukción feltűnt egy 1907-re datált Andorkó-mű az alábbi címmel: Matisse szerecsen modellje. Míg Andorkó párizsi évei alatt a Quai St. Michel 15., addig Matisse és Marquet a 19-es szám alatt lakott. Valamennyien gyakran festették a Szajnát és a Pont San Michelt az ablakukból kitekintve.

Egy kassai gyűjtemény

Andorkó Gyula festménye egykor Kemenczky Kálmán kassai jogász, lapszerkesztő és amatőr fotográfus kollekcióját gazdagította. A modern gondolkodású ügyvéd a két világháború között központi szerepet játszott a felvidéki város magyar értelmiségében. Jogi praxisa mellett főszerkesztője volt a Jogászélet című lapnak, a Kassai Színházi Újságnak, valamint a Kassai Híradónak. 1945 után családjával együtt Sátoraljaújhelyre költözött, s itt élt 1981-ben bekövetkezett haláláig. Andorkó Gyula festménye közvetlenül az örökösöktől került jelenlegi tulajdonosához, egy kivételes értékű, a felvidéki magyar festészetre koncentráló, többek között Jakoby Gyula, Kontuly Béla, Mousson Tivadar, Spányik Kornél és Halász-Hradil Elemér műveit felvonultató egyik jelentős darabjaként.