Eladó Tihanyi Lajos - Karosszékben ülő nő (Charlotte Kármán arcképe), 1929 festménye

Címlap
>>
Tihanyi Lajos
>>
Karosszékben ülő nő (Charlotte Kármán arcképe), 1929

Tihanyi Lajos (1885 - 1938)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Tihanyi Lajos képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

81,5x61 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Tihanyi N.Y. 929

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Egykor a Kármán család tulajdonában

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Csak a színek és vonalak

A művelt, sármosan bohém, négy nyelven író és olvasó Tihanyi Lajos 1927-es önéletrajzában kristálytisztán fogalmazta meg modern művészeti hitvallását: „A velem foglalkozó kritika legtöbbet a portréfestményeimmel és rajzaimmal foglalkozik, legtöbbször hibás következtetésekkel jutott az észrevételekre, mintha belső lelki kifejezésekre gondoltam volna a festéskor. Ehhez éppen olyan kevés köze van a saját lelki történéseimnek (Expressio), mint a valóság leábrázolásának. Csak a színek és vonalak egymás közti hatása (a kép megkonstruálása) a cél, melyet az alkalmazott színek egymással való feszültsége és a vonalak mozgási iránya együttesen idéz elő.” Mintha a Mondiglianit idéző módon döntött fejű Charlotte Kármán arcképe illusztrációja lenne ennek a modernista arspoetikának. A kubizáló idomokból felépített arc és nyakkivágás alabástrom szoborként vonzza magára a tekintetet. Körülötte síkszerű, geometrizáló kompozícióként terül el az egynemű fekete ruhával burkolt női test, a vörös bőrrel borított klubfotel és a szürke háttérfal.

Útban a karrier felé

A Pesti Napló 1926-os diadaljelentése már jelezte, hogy a Nyolcakkal indult festő, Tihanyi Lajos nem kallódott el a modern művészektől nyüzsgő Párizsban. (Ezzel egyedül ért el az egykori Nyolcak tagjai közül számottevő nemzetközi sikert.) A lap tudósítója izgalmas karrierállomásról számolt be: „A karrier úgy indult, ahogy minden karrier indulni szokott s ma oda ívelt fel, ahova a sok karrierek közül nagyon kevés jut fel. A festő egy napon itt hagyja Budapestet, ahol nagyon sokan ismerik s letelepszik Párizsban. Éveken át porszemnyi észrevétlenségben létezik a Párizsba vándorolt idegenrengetegben. Lassan megszokják, azután kezdik észrevenni abban a körben, amelyben megfordul, végül a baráti körön kívül is feltűnik a furcsa egyéniségű magyar művész: Tihanyi Lajos! Francia művészek, írók, majd amerikai világlapok párizsi munkatársai kezdenek róla beszélni s csodálkozva nézik eredeti arcképeit. Kezdik elismerni... Útban: a karrier felé!”

Amerikai rajongók

A Párizsban otthonosan mozgó Tihanyi számára a Brooklyn Museum 1929-es nemzetközi kiállítási meghívása tette lehetővé, hogy eljuthasson Amerikába. Már francia emigránsként is a tengerentúli gyűjtők segítették. „Amerikaiak főleg a híveim” – írta egy 1927-es levelében Tihanyi, majd így folytatta: „Az amerikai sajtóban is folyton szereplek – okkal és ok nélkül. Most egy szép Párizsban megjelenő amerikai angol nyelvű revüben jelent meg 2 képem néhány méltató sorral.” A kedvező előjelek ismeretében nem meglepő tehát, hogy Tihanyi 1929 januárjának végén megérkezett New Yorkba. Másfél évig tartózkodott az Egyesült Államokba, ezalatt két kiállítást is rendezett és bekerült a modern művészet támogatóinak pezsgő körébe. Bár híres modern galériásokkal nem szerződött le, egyre szélesedő ismeretségi köre bőséges portrémegrendeléssel látta el. A jó pár New Yorkban készült, sokáig lappangó arcképéből egyre több bukkan fel a műkereskedelemben.

New York, New York

Sikerei ellenére Tihanyi gyökeret vernie nem tudott az Egyesült Államokban, mert a gazdasági válság elsöpörte nagyratörő álmait. (Ahogy egyik levelében írta: „jött a krach, se munka, se eladás nem volt többé lehetséges”.) Új barátjairól és ismerőseiről így is szép számú kubizáló arcképeket készített. Megfestette Henry Miller feleségét, Frank Dobo, párizsi barátja bátyját, Stephent és feleségét Elsa Rose Fukushimát. Portrét festett a művészkollégáról (Nicolas Suba) és szerelméről, Cecile-ről. Több férfi és női arcképről nem tudjuk pontosan, kiket ábrázolnak, a tulajdonosok nevei alapján részben amerikaiakat (Bennet Toscan), részben honfitársakat (Barta Sándor, Dr. Hollós, Kármán) sejthetünk mögöttük. Ezek közé tartozik Charlotte Kármán hegedűművész portréja, a modern magyar festészet egyik legszebb alkotása, ami Majoros Valéria 2004-es monográfiájában még lappangóként van jelezve (kat. 463.).