Rippl József 23 éves korában, áldozatvállaló családja és gróf Zichy Ödön anyagi támogatásával iratkozik be 1884. elején a müncheni akadémia élő modelles osztályába, ahol Jochann Caspar Herterichtől és Wilhelm von Dieztől tanul rajzolni. A következő évekre már állami ösztöndíjat kap a rézkarcolás elsajátítására. Ripplt tanulmányainak második évében, 1885-ben Somogy megye felkéri, hogy gróf Jankovich László 50 éves főispáni jubileumára készítse el rézkarcban portréját, melyet 350 példányban kívánnak sokszorosítani. Ez már számára is siker és a szülők számára is visszaigazolás, Ś nem hiába hozzák az áldozatot.
"...Minthogy Somogymegyéből ezideig én vagyok az egyetlen egy, a ki külföldre jött a festészeti akadémiára
" - öntudatos, tanárai elégedettek, ő maga is az, és a család is büszke lehet. Ennek ellenére a müncheni időkről kevés ismeretünk és éppoly kevés tárgyi emlékünk van, mintha tudatosan akarta volna e tanulóéveket, ahogy ő mondja, "a kezdő évek tapogatódzó viszontagságai"-t elfelejteni. Emlékezéseit is csak Párizsba érkezésével indítja.
Rippl-Rónainak a Magyar Nemzeti Galéria adattárában található útinaplója (Ltsz. 5119. V. doboz) azonban a festővé válás néhány állomásáról tudósít. Innen tudjuk, hogy a másolás mellett már 1883-ban önálló művekkel is kísérletezik (apja arcképe, Zichy László portréja, Tanulmányfő, Macskareggeli, Tiroli vadász). Ez utóbbi képét 1883. november 27.-én részletesen le is írja: "Ábrázol egy 'tirol vadászt' aki citerál nevetve, énekléssel kisérve, hogy az ének jobban folyjon gyantázza néha-néha torkát a mellette álló asztalon levő borosüvegből és hozzá még nagyokat harap a fekete kenyérből." Mint látjuk az a fajta népies zsáner, amely a - főként amerikai és angol - turisták igényeinek kielégítésére szolgált Münchenben, nem volt idegen Rippltől. Egészen természetes hát, hogy az 1884-től az Országos Képzőművészeti Tanács mindössze 300.- Ft-os ösztöndíjából élni kényszerülő akadémista e közízlésnek megfelelő népies vagy szalon zsánerekkel igyekszik jövedelmét kiegészíteni. 1885-ben a Budapesten megjelenő képes havi folyóirat, a Magyar Szalon rajzpályázatán második díjat nyert szalonképein (1. sz. melléklet) jól látható, hogy még rajzi felkészültsége is hiányosságokat mutat. Figurái darabosak, mozdulataik nehézkesek.
Ezen analógiák alapján gondoljuk, hogy a most felmerült, kuriózumnak számító festmény - hiszen Müncheni éveiből a rajzokon kívül csak egy Brouwers és egy Teniers másolatot ismerünk, valamint egy, a műkereskedelemben néhány évvel ezelőtt felbukkant, meglehetősen édeskés női pasztell portrét - az 1885. évre keltezhető. A szignó írásképe is ezt a feltételezést erősíti. (2. számú melléklet) E korai, egyedisége miatt a Rippl-Rónai kutatás számára is kiemelkedő fontosságú festmény azért is érdekes, mert a népies ideálkép ritka példája. Sem a bútor, sem a viselet nem köthető egyetlen konkrét népművészeti körhöz. Az ónkanna bajor, német területre utal ugyan, de ez az egyetlen, viszonylag helyhez köthető motívum. A virágok azonban beszédesek. Szegfűkről van szó, amelyek a világi szerelem és életöröm, valamint a hiúság jelképeként ismertek. E jelentéstartalmat még tovább erősíti a fiatal nő szegfűt szagoló, kacér mozdulata.
Ha nem ismerném a magyar múzeumok nyomorúságos helyzetét, azt mondanám, hogy a müncheni évek eleddig egyetlen fellelhető Rippl festményének méltó helye vagy a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, vagy a Magyar Nemzeti Galéria lenne. Nyilván Nemes Marcell, majd Sokrates Stavropoulos is hasonlóképen gondolhatta, amikor rangos gyűjteményébe e tárgyat befogadta. A korábbi tulajdonosok közül Nemes Marcell közismert. Sokrates Stavropoulos a Budapesti czím- és lakásjegyzék (Bp. 1928) tanúsága szerint a Modiano Szivarpapírgyár R.T igazgatója volt. Végvári Lajos Munkácsy monográfiája, mint a Zálogházhoz készült Két alakot ábrázoló tanulmány, immár San Gimignano di Triestben élő tulajdonosát említi. Jelentős gyűjteménye leszármazottainál állítólag ma is ott található.
Csernitzky Mária
Hátul a vakrámán balra fent gyűjteményi cédula: "SOKRATES STAVROPULOS GYŰJTEMÉNYE / Rippl-Rónai József / Piros ruhás lány virágokkal / vászonra festett olajfestmény 58x45 cm / a művész Münchenben készült / olajfestménye. Vétetett Nemes Marcelltől."