A történeti háttér és személyes körülmények
Czigány Dezső 1917 márciusában feleségül vette a tudományos élet számos kiválóságával büszkélkedő Szilasi-famíliához tartozó, nála 13 évvel fiatalabb Szilasi Borbálát. Előző, tragikusan elhunyt feleségével közös gyermekeit, Lászlót és Jutkát a továbbiakban közösen nevelték. Czigány elkötelezett baloldali művészként, tevékeny részt vállalt a Tanácsköztársaság kulturális életében. Hitt abban, hogy a művészeteknek szerepe lehet egy jobb és igazságosabb világ megteremtésében. A második nagy világégést követő forradalmak azzal kecsegtették a szociálisan érzékeny gondolkodókat, hogy végső soron mindenki számára pozitív eredményekkel járhat egy, a korábbinál jóval demokratikusabbnak hirdetett rendszer. Tévedtek és csalódtak. 133 nap nem volt elég, hogy az évszázados beidegződéseket felülírja. Czigány már a forradalom első heteiben személyre szabott feladatot kapott. Márffy Ödön, Pór Bertalan, Ferenczy Béni és Czigány megbízást nyertek a balatonfüredi művésztelep megszervezésére és működtetésére. A Művészeti és Múzeumi Direktórium 1919 júniusában egy Csopakon létesítendő művésztelep megszervezésével, majd ez év júliusában a budapesti nyári rajztanár és festőművész átképző tanfolyam tanári feladatainak ellátásával bízta meg Czigányt. Mire ezek az intézmények működésbe léphettek volna és eredményeket tudtak volna felmutatni, a Tanácsköztársaság megbukott és a nagyreményű tervek kútba hulltak. Bár arra nézve nincs hiteles információ, hogy a bukást követően Czigány olyan jellegű üldözésnek lett volna kitéve, mint például korábbi nyolcakos társai, Berény Róbert vagy Kernstok Károly, de 1920 júniusában a Magyar Képzőművészek Egyesülete kizárta tagjai sorából. A határozat szövege szerint: “a proletárdiktatúra alatt tanusított inkorrekt és nemzetellenes magatartása miatt” került sor kizárására, pedig Czigány csupán a politikamentes művészképzésben vállalt szerepet. Ez azt jelentette, hogy hivatalos, az állam által támogatott kiállításokon a továbbiakban nem vehetett részt, sem az Műcsarnok, sem pedig a Nemzeti Szalon tárlatain nem állíthatta ki műveit. Czigánynak tehát nem kellett emigrálnia, mint Kernstoknak és Berénynek, de művészi mozgástere s ezzel összefüggésben megélhetési lehetőségei is drasztikusan beszűkültek. Czigányék a Szilasi-család támogatásával vészelték át az 1920-as évek első felét.
Az akt Czigány Dezső művészetében
A táj, a csendélet, a portré és nem utolsó sorban az akt, a festészet történetének legnagyobb témái.„…a ruhátlan alak ábrázolása az emberiség egész művészeti gyakorlatának mindig a fő problémája és a fő tárgya volt. Az ember akt tanulmányozásán kezdődik és az általa megszerzett tudás fölhasználásával végződik minden művészet. S ahány kor, annyiféle szemszögből és irányból nézi az aktot, s annyiféle felfogás keretében igyekszik a rajta szerzett tanulságokat értékesíteni. De abban az egyben valamennyi megegyezik, hogy számukra a ruhátlan emberi alak a sűrített ’természet’, vagyis a művészi kifejeznivaló leggazdagabb és legváltozatosabb területe; őshazája a forma és a vonal probléma-lehetőségeinek, összegükben: a tömeg fogalmának, s kimeríthetetlen vadászterülete a mozdulat változatainak.”- írta Elek Artúr 1925-ben. Kenneth Clark megfogalmazásában pedig az akt „a lényegi forma megteremtésének eszköze”. A mezítelen emberi test az eszményi forma keresésének kiindulópontja tehát, melyből az alkotás folyamatában akt, vagyis a konkrét érzéki jelentéstől megfosztott művészi forma születik.
Czigány Dezső közel négy évtizednyi munkássága során, álló, fekvő és ülő női aktok sokaságát festette meg. Szinte valamennyi korszakában született legalább egy jelentős, nagyméretű női aktos kompozíciója. Bár Czigány előbb a müncheni akadémián, majd Hollósy Simon tanítványaként is bizonyosan részt vett a kötelező akt-stúdiumokon, működésének első évtizedéből mégsem ismert aktos kompozíció. Először 1909-ben, a MIÉNK második tárlatán állított ki ilyen témájú művet Női akt tükörrel címen. A rózsás hússzínekben pompázó női testet, szinte szobrászi plasztikussággal formálta ekkor a vászonra. Rózsa Miklós az akt modelljében a művész első feleségét, Trebitzky Máriát vélte felismerni. A nyilvánosan bemutatott és folyóiratban is reprodukált festményt, Czigány később két darabba vágta és a nőalak felsőtestét ábrázoló részletet átfestette. A művet kortárs kritikusai a nagy falfelületek igézetében született kompozíciókkal rokon alkotásként értékelték és dekoratív jellegénél fogva, elsősorban Iványi-Grünwald Béla egykorú monumentális műveivel vonták párhuzamba. Bölöni György 1910-ben a Szombat című hetilap hasábjain szentelt először hosszabb lélegzetű tanulmányt Czigány Dezsőnek, akit több helyen meg is szólaltatott ekkor: „– Én még nem tudtam akkor – beszéli –, hogy ki is az a Cézanne. Egy nagy aktját láttam az Indépendant szalonban, és szólottam is a fiúknak: Na, nézzétek, ez az ember, én nem is ismerem, valami fiatal lehet. (Pedig Cézanne akkor már halott volt.) Egy időben vettük aztán észre Puy, Manguin és Marquet jelentkezését, akik akkor legszámottevőbb újdonságai voltak a friss nemzedéknek. – Velazquez és Rembrandt tették – mondja – Párizsban mégis rám a legnagyobb hatást.” Czigány művészetére tehát 1904–1906 közötti párizsi tartózkodása során, – saját bevallása szerint – a nagy klasszikusok közül főként Rembrandt és Velázquez volt hatással. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Női akt tükörrel megfestésekor Diego Velázquez Vénusz a tükörrel (1648–1651 körül London, National Gallery) című festményének kompozíciós sémáját követte. Czigány művéről azonban elmaradtak az életképi jellegű és szimbolikus elemek, helyettük drapériával letakart körasztalka jelenik meg gyümölcscsendélettel. Az akt és környezetének egyenértékű és hangsúlyozott dekorativitása pedig arra utal, hogy modelljét az erotikától teljes mértékben elvonatkoztatott csendéleti tárgyként kezelte. A Női akt tükörrel stilizált formálásmódjának legközelebbi párhuzamai Félix Vallotton 1910 körüli aktfestészetében lelhetőek fel (pl. Fekvő akt vörös szőnyegen, 1910, Genf, Petit Palais).
Czigány következő korszakának aktos főműve a kaposvári múzeum Rippl-Rónai Ödön gyűjteményében található, 1912 körül született nagyméretű Fekvő női akt, mely a további évek szinte kivétel nélkül tájképi környezetben ábrázolt aktjainak nyitódarabja is egyben. Annak a képtípusnak, melyen drapérián fekvő és vánkossal alátámasztott felsőtestű női akt, kulisszaként funkcionáló táj előterében helyezkedik el, a Giorgione által festett és halála után Tiziano által módosított Alvó Vénusz (Drezda, Gemäldegalerie Alte Meister) szolgált őstípusként. Czigány műve Giorgione képéhez hasonlóan a festészet allegóriájaként értelmezhető s egyben az itáliai mester festményének huszadik századi parafrázisa.
Czigány legnagyobb hivatalos sikerét is egy női aktot ábrázoló festményével érte el, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1915-1916. évi Téli Tárlatán bemutatott Akt-jával, mellyel előbb elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó 500 koronás díját, majd a Gróf Andrássy Dénes Alap meg is vásárolta azt. “A Képzőművészeti Társulat téli tárlatán aktfestményekkel résztvevő művészek számára az Erzsébetvárosi Kaszinó ötszáz koronás díjat tűzött ki. A pálya [díj] bíróság dr. Kohner Adolf elnöklésével megtartott ülésén a díjat egyhangúlag Czigány Dezső festőművésznek ítélte oda 3. [sic! 2.] katalógusszám alatt kiállított női aktot ábrázoló olajfestményéért.” - adta hírül a Pesti Hírlap 1915. december 21-én. A festmény ezt követően díszhelyen szerepelt a magyar aktfestészet két háború közötti legjelentősebb, de azóta is páratlan seregszemléjén, a Műcsarnok 1925-1926. évi nagy Akt-kiállításán és annak reprezentatív díszalbumában is. A képet az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1942-ben ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének a dísze Női akt korsóval címen leltározva.
A most aukcióra kerülő remek Fekvő akt, az 1920-as évek első felében született, Czigány újklasszicista korszakának derekán. Klasszicizáló tendenciák már a Nyolcak időszakában is felismerhetőek főként csendéletein, de az a fajta neoklasszicista festői irány, mely a Szőnyi István körül csoportosuló művészek munkásságát meghatározta, csak a húszas évek első felében érintette meg, észlelhető Czigány műveiben. A Fekvő akt a már korábban említett kaposvári nagy Fekvő női akt továbbgondolt, továbbfejlesztett változata. Czigány ebben a néhány évben, a korábbiaktól is eltérően sok női aktot festett. E képek nagyobb részben kisméretű, tanulmány jellegű munkák, melyek közül a legtöbbet 1922 májusában, a budapesti Helikon kiállítóhely mutatott be a nagyközönségnek. Ez egyben Czigány első érdemi jelentkezése is volt a művészeti közéletből való háttérbe szorítása óta. A korábbi nyolcakos elvbarátokkal, Márffy Ödönnel és Vedres Márkkal közös tárlaton, Czigány aktjai közül a katalógusban is reprodukált Női akt, egy fatörzsön ülő, fehér lepellel körülölelt aktot ábrázol. Az egyelőre lappangó kép, még a fekete-fehér reprodukció dacára is elárulja közeli rokonságát a most bemutatott Fekvő akttal. A hasonló tájképi környezet, a fények és árnyékok azonos kezelése és nem utolsó sorban ugyanaz a klasszicizáló festésmód jellemző mindkét aktos kompozícióra. A Fekvő aktot Czigány nem állította ki nyilvánosan sem ekkor, sem a későbbiekben, így arra lehet következtetni, hogy megrendelésre festette. Erre utal az a körülmény is, hogy egy már meglévő képének a hátoldalára festette meg a Fekvő aktot, így orvosolva, hogy Budapesten a húszas évek elején, a minőségi festőkellékekhez meglehetősen nehéz volt hozzájutni. Művészettörténeti szempontból kifejezetten izgalmas a kép hátoldalán fellelhető képtöredék, mely fatörzs két oldalán megjelenő női alakokat mutat, mivel feltehetően egy jóval korábbi kompozíció lett felhasználva a Fekvő nő megfestésekor. Sajnos a nagyigényű és monumentális méretű aktfestmény megrendelőjéről és korábbi tulajdonosairól nincs információm. A kép egyik legközelebbi párhuzama tehát egy 1922 májusában bemutatott kép, a másik pedig egy grafika, melyet Czigány az Alexander Bernát filozófus és esztéta 75. születésnapjának tiszteletére kiadott díszalbum számára rajzolt. A grafika egy a Fekvő akthoz nagyon hasonló testhelyzetű nőalakot ábrázol és az 1925-ös dátumot viseli. E két analógia alapján lehet datálni a Fekvő aktot 1921 és 1925 közé, de ennél pontosabban egyelőre nem.
Az 1922-ben kiállított Czigány művekkel, a művész új stílusával több korabeli kritika is foglalkozott. Bálint Aladár a Nyugatban így írt ekkor: “Czigány Dezső erősen lehiggadt az utolsó években, ámde ez a lehiggadás nem megállást, tespedést jelent a művészetében, hanem pozitív alapra való elhelyezkedést, a múlt megértését, átélését. Az impresszionizmus káprázatát széttépve aszkétikus komorság páncélját rakta magára. Kifejezésmódja végletekig egyszerű és markáns. Klasszikus latin felírások, négysoros versek tömörségét juttatják eszünkbe e képek, hol néhány alapszínbe sűrítette össze a művész a természettel folytatott párbeszédének eredményeit. Néhány szó is elbírja hosszú esztendők tanulságának súlyát, át tudja fogni annak kiterjedtségét, Czigány Dezső se óhajtja a szivárvány minden színét rászórni vásznaira, egy-egy erősebben hangsúlyozott bíborpiros színfolt, meleg kék vagy fülledt barna színtömeg elmond mindent. Fegyelmezettsége a rajzban, a szerkezetbe megnyilatkozó fölényes biztonsága, az érett tehetség jóleső kiegyenlítettségét mutatja. Nem ingadozik, határozottan , bizakodva megy előre kijelölt útján.” Bálint Jenő pedig a következőkre hívta fel a figyelmet a Helikon-kiállítás katalógusának előszavában: “Czigány Dezső nem a könnyű fajsúlyú piktorok közül való. A gordonka nem hiába kedves hangszere – pikturája is a gordonka dallammal teli mélységével szól hozzánk, elmélyít, anélkül, hogy ellágyítana, férfias, bátor, s mindezeken keresztül festői szépségekkel teljes.”
A mélyzengésű gordonka és Czigány ekkori festészetének párhuzamba állítása, igazán telitalálat volt Bálint Jenő részéről, aki ezzel a különböző művészeti ágak szinesztéziás egybecsengésére is felhívta a figyelmet. A Fekvő akt Czigány újklasszicista korszakának kiemelkedő darabja, mely a két világháború közötti magyar művészet bármely bemutatójának díszére válhat. A festmény modellje feltehetően a művész felesége, Szilasi Boriska volt. Csak remélni lehet, hogy Czigány e remekműve, a korszakkal foglalkozó leendő kiállítások alkalmával elérhető lesz a nagyközönség számára is.
Rum Attila
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
