Irodalom
Sós Endre: „Magyarországon letagadják az új utakat járó művészeket.” Hat magyar művésztagja van a berlini Sturmnak. Félóra Scheiber Hugó műtermében. Esti Kurír, 1925. szeptember 9.
Sós Endre szerzői estje. Magyar Hírlap, 1926. október 10.
Haulisch Lenke: Scheiber Hugó. Serpent, Budapest, 1995.
Molnos Péter: Scheiber Hugó. Festészet a jazz ritmusában. Kieselbach Galéria, Budapest, 2014.
Ropogósan modern felfogású festmény a sturmos korszakának csúcsán álló Scheiber Hugótól. A férfi arcvonásainak, hátrafésült frizurájának és elegáns ruházatának térbeliségét sötétkék íves vonalak kubizáló erezete rajzolja ki. A szerkezetes formaképzés a kubizmus, a futurizmus és az expresszionizmus stílusvilágát idézi meg. Scheiber szálkás vonalai kihangsúlyozták az elemzett látvány belső struktúráját az arc árkaitól kezdve a fülkagyló elemein át az öltönyhajtóka részleteiig. Tihanyi Lajos, Kokoschka, a fiatal Moholy-Nagy vagy az olasz futuristák keresték ilyen lényeglátó tekintettel az emberi arc szerkezeti vázát. De Scheiber nem állt meg a dinamikus vonalstruktúra feltérképezésénél: a felületet izgatottan sraffozott, eleven expresszionista ecsetkezeléssel töltötte ki. A tükörfényesre brillantinozott hajon világoskékek és lilák játszanak, az arcon citromsárga, zöld és vörös részletek. A hátteret kubizáló mustra tölti ki, csak a kép modelljét jellemző régi telefon vehető ki – a férfi bal válla felett – a vörös asztalon. Mintha a modern információáramlás nyüzsgő központjában, egy lapszerkesztőség közepén lennénk, ahol ki-be futnak a hírek a kubofuturizmus ívei mentén.
Egy értelmiségi hős
A portrén ábrázolt férfi, Pünkösti Andor a 20. század első felének tragikus sorsú értelmiségi figurája volt. A neves újságíró és színházi ember életét Molnos Péter a Scheiber-monográfiában foglalta össze: „Az 1892-ben Kassán, tekintélyes múltú nemesi család sarjaként, még Pünkösty néven született Andor kezdetben szülővárosában, majd Debrecenben, végül Budapesten végezte általános és középiskoláit. Jogi tanulmányait is itt kezdte meg, majd idővel Münchenben folytatta. Az első világháború kitörése miatt kénytelen volt az egyetemet abbahagyni, hogy huszártisztként teljesíthessen frontszolgálatot. […] A hadikórházban cikkeket, színházi kritikákat írt Az Ujság című lap számára. Családja nem nézte jó szemmel a família patinás múltja jogán császári és udvari kamarásság rangjára is esélyes fiatalember pályaválasztását. A »bajt« végsőkig, szinte a kitagadásig fokozta, hogy Pünkösty Andor házasságot kötött az izraelita vallású Fischer Erzsébettel. A fiatal férj levonta a szomorú tanulságokat, s nevének nemesi »y«-ját pontos »i«-re cserélte. Az Ujság szerkesztőségében karrierje rohamos emelkedésnek indult, rövid idő múlva ő lett a színházi rovat vezetője. Valóságos sztárújságíróvá vált, hatalmas műveltségről, kiterjedt nyelvismeretről és érzékeny műértői vénáról tanúskodó kritikái elismert szakemberré avatták.
A harmincas évek folyamán már színházi rendezőként is feltűnést keltett […]. A színházi rendezés és az újságírói munka mellett két, erősen háborúellenes üzenetet hordozó regénye is megjelent, forgatókönyveket írt és filmet rendezett, sőt drámai gyakorlatot tanított a Színészegyesület Iskolájában. 1941-ben a Madách Színház igazgatójává nevezték ki. A tartalékos főhadnagyi rangot szerzett Pünkösti fokozatosan szembekerült a jobbra tolódó hatóságokkal. Már 1942 elején kivívta a szélsőjobboldal erős kritikáját, mikor Felkai Ferenc – általa rendezett – Nero című drámájában a közönség sokatmondó párhuzamra lelt a szadista, őrült római császár és a világuralomra törő Hitler között. Az elkerülhetetlen véget a német bevonulás, majd a nyilas hatalomátvétel hozta meg. Pünkösti 1944. március 19-én felöltötte egykori főhadnagyi egyenruháját, majd a színházban többek előtt kijelentette, hogy többet nem hajlandó megjelenni munkahelyén, a Madách Színházban. Igazgatói engedélyét napokon belül bevonták, majd imádott színházának épületét a nyilaskeresztes pártnak utalták ki. 1944. július 9-én, mikor felesége már álnéven bujkálni kényszerült, Pünkösti Andor önkezével vetett véget életének. Az egykor ünnepelt, rendkívül széles társadalmi kapcsolatokkal rendelkező színházi szakembert – búcsúleveléhez híven – minden ceremóniát elhagyva, beszéd nélkül temették el.”
Pesti entellektüelek
Pán Imre visszaemlékezéseiben megírta a tanulatlan, de ösztönösen avantgárd Scheiber magányosságát a pesti művészeti életben: „Kívül állt csoportokon, kívül állt társaságokon […]. A kormány művészei közt nem foglalhatott helyet, mert zsidó volt, ellensége a fasizmusnak, a hivatalos ellenzék nem fogadta be, azon vélemény alapján, hogy túl messzire megy. Egy barátja volt a művészetben is és mint ember is, Kádár Béla. Kádár és Scheiber erősen összetartoztak és mindig együtt voltak.” A sors mégis úgy hozta, hogy a pesti művészeti élet két eltérő súlyú figurája, az örökké marginalizált Scheiber Hugó és a sikerei csúcsán álló sztárújságíró, Pünkösti útjai a húszas években keresztezték egymást. A Magyar Hírlap hirdetése szerint egy újságíró barátja, Sós Endre tartott szerzői estet 1926-ban a Musica hangversenyteremben, színészek és jazzbandes verselőadás kíséretében, amihez a díszletet Scheiber készítette, a bevezetőt pedig Pünkösti tartotta.
Nagyon valószínű, hogy a Musica hangversenyteremben végzett közös munkának köszönhetően készült el a magyar avantgárd portréművészet egyik legkiválóbb alkotása, Pünkösti arcképe. Az előadást tartó Sós Endre is régóta jó kapcsolatot ápolt Scheiberrel, egy évvel korábban az Esti Kurírban interjúvolta meg a sturmos sikereket arató fiatal művészt, aki a hazai érdektelenséggel a nemzetközi karrierjét állította szembe: „A berlini Sturmnak hat magyar tagja van – köztük Kádár Béla és Moholy-Nagy –, és ezeket a magyar festőket valósággal dédelgeti a német művészeti közvélemény… Két kollektív kiállításom volt az előző szezonban Berlinben. Jól sikerültek. Legközelebb Londonba szeretnék menni. Bemutatkozni. Idehaza?… Ki kíváncsi… Az ország határain kívül mindenütt nagy művésznek tartanak, csak éppen a saját otthonomban hallgatnak el. Majdnem mindegyik német politikust lerajzoltam. Luthert, Stresemannt, Simont, Oesert, Schachtot. Lekaptam az egyik tibeti lámát is. A Sturm majdnem mindegyik száma hoz tőlem valamit. Közölte többek közt címlapján Andrássy-portrémat is…” Ennek a sornak a végére bártan oda lehet illeszteni a most elemzett Pünkösti-portrét, a magyar avantgárd portréművészet egyik főművét, amely hosszas lappangás után 1991-es felbukkanásával okozott művészettörténeti szenzációt. A rendszerváltás korának meghatározó műkereskedelmi intézménye, a Műgyűjtők Galériája aukciós kiállításának címlapjára tette, jelezve azt a rangot, amely az újraértékelt Scheiber sturmos kulcsműveinek kijárt.