Irodalom
Tolnai Károly: Ferenczy Noémi. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.
Jankovich Júlia: Ferenczy Noémi. Corvina, Budapest, 1983.
Pálosi Judit: Ferenczy Noémi. FUGA, Budapest, 1998.
Bodonyi Emőke: Teremtés. Ferenczy Noémi művészete. Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2020.
A szelíd középkor művésze
A Nagybányán felcseperedő Ferenczy Noémit a kézzel szőtt anyagok világa falusi környezetben varázsolta el először. Édesanyja, Fialka Olga is lelkesedett a népi szőttesekért, Ferenczy Károly Októberének asztalán is egy általa gyűjtött román terítő látható. A papa tanácsolta, hogy ha már szőni szeretne a lánya, akkor látogassa meg a szőnyegszövés tradicionális központját, a franciaországi Manufacture des Gobelins-t. A müncheni és bécsi varrodákban töltött rövid időszak után Ferenczy Noémi beiratkozott a neves párizsi műintézménybe. De a több száz éves kárpitszövő gyakorlat nem tudta magával ragadni. Az igazán katartikus művészeti élményt a katedrálisüveg misztériuma jelentette számára. „Anyámmal nagyon sokat utaztunk. […] Így jutottunk el Chartres-ba, a híres XIII. századbeli üvegfestmények katedrálisába. […] A fénykévéktől ragyogó, gyönyörű művészi üvegfestmények lebilincselő hatással voltak rám. Itt éreztem legelőször az alkotás vágyának azt a lebírhatatlanul ösztönző erejét, amely azóta sem hagyott el engem egész pályám folyamán” – nyilatkozta művészi pályafutása kulcsélményéről 1926-ban.
A hagyományos gobelin a klasszikus – és rendszerint nagy méretű – festészeti remekművek kárpitba való átültetéséről szólt. Festők készítették a mintaként szolgáló kartonokat, bejelölve a formákat és a színeket, de a kivitelezést szövőmesterek végezték. Ferenczy Noéminak a család kibérelt egy műtermet Párizsban 1912-ben, ahol saját szövőszéken kísérletezhetett. A gobelinmanufaktúrából mellé felvett idős mester teljesen megrökönyödött, amikor a fiatal lány nem sorról sorra haladt gépiesen, hanem egyben megszőtte a virág- és madármotívumokat. De nemcsak ebben újított Ferenczy Noémi, hanem saját maga tervezte és készítette el kárpitjait, mint a középkori mesterek vagy az ő nyomukban járó 19. századi angol preraffaeliták. Így emelte fel a gobelint a képalkotás magas művészeti rangjára.
Korai formavilága és motívumköre a késő középkori és kora reneszánsz „millefleurs” (ezervirágos) kárpitok és a 16. századtól divatos „verdure-ök” (zöld lombos szőnyegek) szellemiségét értelmezte újra: stilizált növényi ornamentikába helyezte az apró emberalakokat és állatfigurákat. A most vizsgált, gobelinhez készült festmény ebben a korai, középkori hatással telített korszakban született. Mintha a fiatal művésznő a szelídség archetipikus figuráját akarta volna megfogalmazni a történeti motívumok révén. A 2020-as Ferenczy Noémi-kiállításához írt katalógusban monográfusa, Bodonyi Emőke is a klasszikus gobelinek hatását emelte ki: „A mai címen ismert Ártatlanság kora, illetve az Alvó lány című kompozíciók egyértelműen visszanyúlnak a középkori kárpitművészet legjelentősebb alkotásaihoz, köztük a párizsi Musée de Cluny-ben őrzött Hölgy az unikornissal (La Dame à la licorne) hat darabból álló sorozatáig vagy a New York-i The Metropolitan Museum of Art gyűjteményében található Hölgy sólyommal című kárpitig.” A művésznő az alvó leányt ábrázoló, szelíd középkori hangulatot sugárzó kompozíció különféle variánsait több ízben is kiállította. A most vizsgált festményváltozat feltehetően a Ferenczy Bénivel közös 1925-ös tárlatán szerepelt.
Művészcsalád zsenikkel
„A lélek új valóságát ismeri, új hitnek a birtokában van. Művészi problémája csak ez: hogyan ölthet testet a művészetben az új valóság. Művészete levetette az európai szubjektivizmus önkényességét, művei egyetemes formájuk és tartalmuk által ismét mindenkihez szólnak” – kezdte egész himnikus hangnemben 1934-es Ferenczy Noémi-monográfiáját Tolnay Károly (Charles de Tolnay), akit a szakma az egyik legnagyobb karriert befutó magyar művészettörténészként tart számon. Amerikában és Olaszországban kutatta és oktatta a reneszánsz korszakát, számos alapművel (Michelangelóról, Bruegelről, Boschról) gazdagítva a nemzetközi tudományos szakirodalmat. Nem lehet túlhangsúlyozni annak jelentőségét, hogy 1934-ben egy kortárs magyar képzőművészről írt monográfiát. Ráadásul értékelése szerint Ferenczy Noémi nemcsak a hazai, hanem az egyetemes művészettörténetben is korszaknyitónak számít: „A magyar művészet – írta – általa kapott először a szó szoros értelmében »korszakot alkotó« szerepet az egyetemes kultúrfejlődésben.”
A középkorból ismerünk olyan nagy festődinasztiákat, amelyeknek több nemzedékéből is kerültek ki elsőrangú alkotók. De a Ferenczy családhoz hasonló nemcsak a hazai, hanem az egyetemes művészettörténetben sem akad. Az apa, Ferenczy Károly a nagybányai modern magyar festészet nagy hatású alapítója, akinek esztétikummal átitatott szellemiségét gyermekei is örökölték. Bár az idősebb fiú, Ferenczy Valér nem tudott apja szintjéhez felnőni tehetségben, a fiatalabb ikerpár, a szobrász Béni és a gobelinszövő Noémi megújították a saját maguk által választott képzőművészeti ágat. Ferenczy Noémi ugyan nem részesült formális művészeti képzésben, de a család szellemi körében a legkifinomultabb műveltséghez jutott hozzá. Nemcsak a nagybányai festőket ismerte jól, hanem a nyugati utazások során eljutott a legrangosabb európai múzeumokba is, Bécsbe, Firenzébe és Párizsba. Az első világháború vége felé pedig kapcsolatba került a Vasárnapi Kör társaságával is, ahol a kor legműveltebb koponyái gyűltek össze. Nemcsak a fiatal Tolnay Károllyal találkozhatott itt, de azzal a filozófus Lukács Györggyel is, akinek bankár apja, Lukács József a modern magyar művészet támogatója volt. A fiatal Ferenczy Noémi két kárpitterve, a szelíd bájt sugárzó Ártatlanság kora és a most vizsgált kompozíció egykor a Lukács-villa nagypolgári szalonjait díszítette, Rippl-Rónai-, Szinyei Merse- és Berény-képek társaságában.