KIÁLLÍTVA
Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. kiállítása, Nemzeti Szalon, 1909. (30. Látogatás, 2500 korona)
Magyar táj- és életkép-kiállítás, Műcsarnok, 1927. (117. Látogatás, Érdi Krausz Simon tulajdona)
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítása, Műcsarnok, 1927/28. (133. Beszélgetés, Érdi Krausz Simon tulajdona)
Ungersk Konst, Stockholm, Liljevalchs Konsthall, 1928. október.
Utställning av Ungersk Konst, Göteborg, Konsthallen, 1928. november.
Utställning av Ungersk Konst, Malmö, Radhus, 1928. december.
Krausz Simon képgyűjteménye és berendezési tárgyai, továbbá más műtárgyak árverése. Magyar Királyi Postatakarékpénztár Aukciója, 1929. október-november.
REPRODUKÁLVA
A Ház, 1909. 1-2. sz. 65. l.
Magyar táj- és életkép-kiállítás, Műcsarnok, 1927. Katalógus.
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítása, Műcsarnok, 1927/28. Katalógus.
Magyar Művészet, 1927. 1. sz. 29. l.
Pesti Napló Képes Melléklete, 1927. Január 23. 51. l.
Krausz Simon képgyűjteményének és berendezési tárgyainak, továbbá más műtárgyak árverése. Magyar Királyi Postatakerékpénztár Aukciója, 1929. Katalógus. XVIII. tábla.
Oelmacher Anna: Fényes (1867-1945). Budapest, 1962. 23. kép.
IRODALOM
Feleky Géza: Fényes Adolf. In.: Múlt és Jövő, 1916. november, 426-443. l.
Oelmacher Anna: Fényes. Budapest, 1962.
Aradi Nóra: Fényes Adolf. Budapest, 1979.
Bálintné Hegyesi Júlia: Fényes Adolf festőművész munkássága. Bibliográfia. Szolnok, 1992.
Kövér György: Egy magánbankár a XX. században - Krausz Simon. In.: Valóság, 1987/7. 56-62.
A műgyűjtők kedvence
A 20. század első évtizedeiben Rippl-Rónai József mellett Fényes Adolf volt a modern ízlésű magyar műgyűjtők legkedveltebb és leginkább megbecsült festőművésze. Az urbánus, zömében zsidó származású gazdasági és szellemi elit rajongott művészetéért. Nemes Marcell, a korszak nemzetközi viszonylatban is párját ritkító gyűjtő-óriása, El Greco egyik első felfedezője, Cézanne, Van Gogh és Picasso kiemelkedő műveinek birtokosa valóságos kollekciót alakított ki képeiből. Fényes 1912-es, Ernst Múzeumban megrendezett gyűjteményes tárlatán külön szekciót képviseltek a Nemes Marcell birtokában lévő alkotások, köztük olyan főművek, mint a Mákoskalács, a Testvérek és a Terített asztal. Fényes Adolf képeinek tulajdonosai között feltűnik a rendkívül értékes francia posztimpresszionista anyagot, többek között Van Gogh, Gauguin, Cézanne és Matisse jelentős műveit is gyűjteményében tudó Kohner Adolf is, aki az 1900-as évek elején több mint egy tucat képet vásárolt Fényestől. Legkedvesebb magyar festőjét több alkalommal felkérte portréja megfestésére is. Az Ernst Múzeum kiállításának műtárgylistáján végigtekintve a kölcsönző gyűjtők sorában feltűnik még a kiváló festő és műgyűjtő, báró Hatvany Ferenc, a Szépművészeti Múzeum későbbi legendás főigazgatója Petrovics Elek, Jakab Dezső építész, László Fülöp festőművész, valamint a most bemutatott alkotás egykori tulajdonosa, Krausz Simon is.
A Látogatás sorsa - a tőzsdemágustól a legendás műkereskedőig
Érdi Krausz Simon a 20. század első évtizedeinek egyik leghíresebb magyar pénzügyi szakembere volt. Az első magyar tőzsdecápának is nevezhetnénk, bár saját korában egyaránt titulálták "tőzsdevirtuóz"-nak, "pénzügyi zseni"-nek és "hazardeur"-nek. Annyi azonban biztos, hogy vakmerő tőzsdei üzletkötései nem egyszer kerültek a korabeli sajtó vezető hírei közé. 1937-ben publikált emlékirata még ma is az egyik legnépszerűbb ismeretterjesztő munka a témában, melyet 1991-ben újra megjelentettek, s ajánlott irodalomként forgatnak a közgazdasági iskolákban. Krausz karrierjét a budapesti kereskedelmi akadémia elvégzése alapozta meg. Képességeiről már ebben az időben legendák születtek, ösztönös tőzsdei érzékére jellemző, hogy az iskolában megalapította a "felelés elleni részvénytársaságot". Reggelente pár krajcár befizetésével mindenki megtehette aznapi felelését, s "ha az illető felelt, visszakapta a pénz négyszeresét, ha elégtelent kapott, a hatszorosát". Az akadémia befejezése után a Schosberger S. és Fia cégnél helyezkedett el, ahol egyre erősebb pozíciót vívott ki magának, annak ellenére, hogy - mint öregkori visszaemlékezésében epésen megjegyzi - " A pozíciókat, állásokat igyekeztem másoknak juttatni, magamnak csak a hatalmat tartva fenn". 1895-ben nyer felvételt a tőzsde tagjainak sorába. Bettelheim Mórral együtt 1900-ban értékpapír-kereskedő és tőzsdebizományos céget alapított. 1912-ben a tőzsdetanács tagjává választották, két évvel később már a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója, 1920-tól pedig alelnöke. Többek között ő vezényelte le a patinás cég átalakulását, melynek új részvényeit már Angol-Magyar Bank néven bocsátották ki, s melyben jelentős részesedést szerzett a Marconi Wireless Co. Ltd. vezette nemzetközi pénzcsoport. Krausz - legendás személyes varázsa eredményeként - kitűnő kapcsolatba került Európa egyik legbefolyásosabb pénzügyi hatalmasságával, Sir Gofrey Isaacs-al. Mindeközben rendületlenül cégeket vett és alapított: nevéhez fűződik többek között a Chinoin és az IBUSZ létrehozása is, utóbbinak egészen 1926-ig elnöki tisztét is betöltötte.
A húszas évek második felében magánbankházát is működtette, sőt idővel csupán ebben a minőségben akart helyt állni. Vakmerő tőzsdemanővereket folytatott, hatalmas lombardkölcsönök révén szerzett pozícióit azonban nem tudta nyereségre váltani. 1929 nyarán cége gyakorlatilag tönkrement, a teljes krachtól csak az intervenciós tőzsdeszindikátus mentette meg. Még így is kénytelen volt 1929 végén egy árverés keretében megválni egykor fényűző Stefánia úti palotájának berendezésétől és legendás műgyűjteményétől, melynek egyik legszebb darabja Fényes Adolf Látogatás című festménye volt. A harmincas évek elején már a palotát is el kellett adnia. "A budapesti tőzsde Napóleonja a Kismező utcából indult a világ meghódítására, míg utolsó lakásában, az Aréna úton más csak a hálószobát tudta teljesen berendezni."
Krausz Simon műgyűjteményében a 19. századi magyar festészet minden irányzata képviselve volt, többek között Munkácsy, Szinyei, Benczúr és Markó művei, Barabás híres Galambpostája, Paál László 1875-ös Erdőrészlete reprezentálta a magyar nemzeti művészet hőskorát. Rippl, Iványi, Ferenczy és Koszta mellett Fényes Adolf életművét a most bemutatott Látogatás, valamint egy szolnoki és egy Velencében készült tájkép képviselte.
A kép további sorsa ezután már nem követhető teljes pontossággal, annyi azonban bizonyos, hogy egy idő után a 20. század közepének egyik legjelentősebb kollekciójába, Hidas László gyűjteményébe került, majd a két világháború között működő műkereskedelem legendás alakja, Fränkel József vásárolta meg.
Színköltészet
A Látogatás című kép 1907-ben készült, Fényes Adolf életművének legértékesebb és legsikeresebb korszakában. Ezekben az években már elhagyta a weimari iskola borongós, szűk regiszteren mozgó színvilágát, palettája kivilágosodott, eljutott a tiszta színek költészetéig. E korszakának alkotásait látva elképzelhető, hogy stílusának átalakulásában szerepet játszott Gauguin műveinek 1907-es budapesti kiállítása, mely a korszak kétségtelenül legnagyobb hatású tárlata volt Magyarországon. Fényes szolnoki enteriőrjeinek tiszta színekkel kitöltött dekoratív foltritmusa közeli rokonságban van a francia festőóriás művészi látásmódjával.
A magyar falu és a kisvárosok élete, Szolnok hétköznapjai és ünnepi tisztasága kitűnő "alapanyagot" szolgáltatott Fényes új festői stílusa számára. Nem valamiféle irodalmi tartalom, anekdotizáló elem keresése révén jelentek meg ezek a témák érett korszakának főművein: éppen e környezet "öncélú", par excellence festőisége, a népművészet alapvetően koloritközpontú díszítő szemlélete és összefoglaló, stilizáló formakezelése terelte Fényest a népi életkép témavilágához. Ez a rövid, alig hét éves, 1906-tól induló színgazdag korszak olyan szigetet alkot Fényes életművében, mely érdekes párhuzamosságot mutat az európai, elsősorban párizsi művészeti szcénán tapasztalható kolorit-központú irányzatok középpontba kerülésével. A fauvizmus egyfajta helyi, sajátos vetületeként is értelmezhetők ezek a művek, s ebben a tekintetben szoros hasonlóságot mutatnak Rippl-Rónai József enteriőrképeivel vagy Csók István olyan alkotásaival, mint a híres Tulipános láda. Ez az intenzív - s a magyar népművészet alkotásaihoz forduló - "szín-szeretet" érhető tetten Ferenczy Károly néhány alkotásán is, aki szintén előszeretettel emelt be kompozícióiba népi eredetű tárgyakat: felesége, Fialka Olga valóságos gyűjteményt állított össze belőlük, melyből egy-egy érdekes mintájú szőttes, mázas kerámiatál vagy kancsó újra és újra megjelenik a nagybányai enteriőrökön, kerti jeleneteken. Rippl-Rónairól leveleiből is tudjuk, mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy környezetét, Kaposvári házának és a Róma-villának festői gazdagságú enteriőrjeit friss színekben pompázó népi hímzések díszítsék, s ezek a tárgyak - nemegyszer hangsúlyos, képalkotó motívumokként - alkotásain is gyakran megjelennek. Éppen Rippl-Rónai volt az, aki a tüzes, tiszta színfoltok rafinált festőiségű elrendezését Fényes Adolfhoz hasonló tudatossággal használta képein. A festményt végső soron mindketten ornamensnek tekintették, ahol elsősorban nem a mondanivaló és a téma, hanem a színek, formák és ritmusok adják a kifejezés igazi erejét.
Ám Fényes Adolf művészete - mint most bemutatott alkotása is bizonyítja -, ha kompozícióinak kialakításában domináltak is a tisztán festői szempontok, képeivel mindig többet adott, mint színek és formák dekoratív ritmusát. E korszakában készült művei a magyar festészet történetének legemelkedettebb, legünnepélyesebb alkotásai közé tartoznak. Ihletett csend, tiszta harmónia, külső és belső béke sugárzik műveiről. Egyedülálló képessége volt, hogy pátosz nélkül tudott monumentális lenni, hogy az ünnep emelkedett csendje mellett is egyszerű, közérthető, s minden mesterkéltségtől mentes maradt. Képeinek halk mozgású, befelé forduló szereplői ugyanazt az organikus egyszerűséget közvetítik, mint műveinek festői nyelve, melyet a korszak egyik legfelkészültebb műkritikusa, a modern irányzatok, így a Nyolcak támogatója, Feleky Géza 1912-ben a következő szavakkal jellemzett: "
jóleső látvány és rég szomjazott megnyugvás Fényes nemes, tartalmas, fölényes, de egyszerű és közérthető természetregisztrálása, egy problémamentes művészet, mely örömét leli a valóság szépségeiben és ezeket a szépségeket viszi képeire, hátsó gondolat és skrupulusok nélkül."
Molnos Péter
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
