Eladó Schadl János - Különös idők, 1922 festménye

Címlap
>>
Schadl János
>>
Különös idők, 1922

Schadl János (1892 - 1944)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Schadl János képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

78,5 × 95 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: S. J. 1922 XI.

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: A festő hagyatékából az 1990-es évek elején került jelenlegi tulajdonosához.

Kiállítva:

Nyolcak és aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999. november 12–21.,

Schadl János 1892–1944. Budapest Galéria, Budapest, 2002. augusztus 25. – szeptember 1.

Reprodukálva:

Schadl János 1892–1944. Kiállítási katalógus. Szerk.: Kiss Ferenc, Budapest Galéria, Budapest, 2002, 59.,

Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 119.,

Modern Hungarian Painting 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 119.,

Die Moderne in der Ungarischen Malerei 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Nicolai, Berlin, 2008. 119.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Szabó Júlia: Schadl János (1892–1944). Művészet, 1966/3., 26–28.

Schadl János 1892–1944. Kiállítási katalógus. Szerk.: Kiss Ferenc, Budapest Galéria, Budapest, 2002.

Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892–1944). Kuny Domokos Múzeum közleményei 19., 2014, 163–172.

Bernáth és Schadl

A fiatal Bernáth Aurél Keszthelyen, hadikórházba utalt katonaként találkozott Schadl Jánossal. Kapcsolatukról, az inspiráló beszélgetések stílusformáló hatásáról az Utak Pannóniából című könyvében olvashatunk: „Majdnem azt mondhatom, hogy János avatott, legalábbis egy időre absztrakt festővé. Az ő lelkesültsége biztonságot adott. […] rendkívül eleven képzelete és nyugtalan lénye nagyon ösztönző volt. […] mindenről értesülve volt, ami az európai szellem útkeresésére vonatkozott, barátságunkat mozgalmas tartalommal töltötte meg.” Bernáth memoárjából azt is megtudhatjuk, hogy Schadl adta először a kezébe Wilhelm Worringer és Sigmund Freud írásait, amelyek azokban az években a szárnyra kapó expresszionizmus legfontosabb inspiráló könyvei közé tartoztak. Mindennek fényében már nem is meglepő, hogy Bernáth korszakos főműve, az 1922-ben megjelent, megrázó erejű Graphik-mappa mind stiláris, mind gondolati téren Schadl avantgárd műveinek hatását mutatja. A Krisztus-szobor és az előtte a karjait magasba emelő torzó egyértelműen a legendás Graphik-mappa Keresztút című lapját idézi – ez a sajátos művészi kommunikáció az egymástól elszakadt barátok, a bécsi emigrációban dolgozó Bernáth és az itthon maradt Schadl János között önmagában is szimbolikus értelmű: a Magyarországon végigsöprő történelmi kataklizmák az emberi kapcsolatokat is örökre megváltoztatták. A Vihar nem véletlenül idézi fel a Golgota-képek sok évszázados hagyományát. A vallásos gondolkodású, mélyen istenhívő, de a hivatalos egyházat nem sokra tartó festő mintha a Biblia leírásait követné: Krisztus keresztre feszítésének drámai részletei vonulnak fel a kompozíción. Az elsötétülő égbolt, a megrendülő föld, a megrepedő sziklák apokaliptikus víziója azonban nem az üdvtörténet mechanikus illusztrációjaként öltenek testet.

Út az avantgárdig

Annak ellenére, hogy az aktivistákról, a Kassák Lajos által szervezett Ma-körről, sőt a nemzetközi futurizmus képzőművészetéről szóló kötetekben rendre találkozhatunk a nevével, Schadl János munkássága mindeddig mégsem vált a klasszikus magyar avantgárd sokak által ismert, megkerülhetetlen részévé. Ennek a hosszan tartó feledésnek elsősorban az volt az oka, hogy életművének csupán egyetlen korszaka, az 1920 körüli néhány esztendő termett igazán kiemelkedő alkotásokat. Ám e fájóan kevés, alig féltucat festmény vitathatatlanul a magyar aktivizmus legfontosabb, legreprezentatívabb darabjai közé tartozik: a Város, a Lidércnyomás, a Krisztus, az Álom, a most bemutatott Vihar és e pazar sorozat csúcsa, az 1923-ban készült Emberek, legyetek tiszták! nem csupán e túlságosan hamar lecsendesedő és megszelídülő életmű, de egyben a magyar avantgárd legjelentősebb művészi tettei közé tartozik.

Az 1892-ben Keszthelyen született Schadl János 1915-ben kezdte meg hivatalos művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Ferenczy Károly keze alatt. Újat akaró kortársainak jelentékeny részéhez hasonlóan ő is hamar kilépett a formális oktatás konzervatívabb keretei közül: 1917-ben otthagyta a főiskolát, és csakhamar a Ma folyóirat körül csoportosuló művészekhez csatlakozott. Két alkalommal, 1918-ban és 1919-ben szerepelt a Ma kiállításán, sőt két tusrajzát a lap reprodukción is a közönség elé tárta. Kassák Lajos kitüntető megbecsülését jelzi, hogy egyik munkáját címlapon mutatta be. Schadl festészetének változása még a modernizmus legviharosabb korszakában is szokatlanul gyorsnak számított: Ferenczy naturalizmusától indulva alig két év alatt jutott el a kubizmus, az expresszionizmus és a futurizmus eszköztárából válogató új stílusához, amely egyszerre mutatta a frissen felfedezett manierista festőóriás, El Greco, valamint a legújabb orosz, francia és német művészforradalmárok hatását.

A jelképek ereje

Schadl képe egy kisváros ovális alakú terét idézi: a házak, a templomtorony, a feszület és a két emberi figura egy baljós, sejtelmes és drámai érzés vizuális kivetüléseként tűnik fel. A jellé redukált motívumok alakja, egymáshoz való viszonya, a látványvilág megszokott szerkezete csupán közvetítő nyersanyag, amelyet a festő a kifejezőerő fokozása érdekében önkényesen megváltoztat: a dülöngélő, hajló, csavarodó formák, a torzuló tér, a drámai fényviszonyok és a megbillenő kompozíció egy olyan univerzumot teremt, amelyben a gondolat, az érzés és a hangulat felülírhatja a fizika sérthetetlennek tűnő törvényeit. A festmény páratlanul erős érzelmi telítettsége a nemzetközi expresszionizmus legnagyobbjait idézi, hatása alól a néző képtelen kivonni magát. Ez a brutális vizuális erő természetesen legfőképpen a közvetíteni kívánt tartalommal való tökéletes azonosulásból, vagyis a művészi őszinteségből ered, de formai összetevői sem tagadhatók: Schadl tudatos felületi bárdolatlansága, minden könnyed manírtól való tartózkodása az új primitivizmus romlatlan, ősi és ösztönös festői nyelvét idézi. A Vihar pontos tartalmi értelmezése természetesen lehetetlen: a festészet egzakt verbalizálása éppen a remekművek esetében van leginkább kudarcra ítélve. Annyi azonban bizonyos, hogy Schadl művének gondolati centrumában a világháború tragédiájának emléke, a reményteljes újrakezdés esélye és annak elvesztése áll. Nem véletlen, hogy a kép legfontosabb szimbóluma maga Krisztus, akinek szobrát egy titokzatos erő ugyanúgy meghajlítja, mint a kompozíció másik oldalán álló templomtornyot. A mű mögött felsejlő érzés hasonló lehetett ahhoz, amelyet Romain Rolland 1916 novemberében, a világháború kellős közepén e szavakkal rögzített naplójában: „Hadd tudja meg az utókor, hogy egyike voltam azon keveseknek, akik látták az Európai Szellem egész tragédiáját, amint elborítja a háború, mintha elevenen temetné el ezt a sztoikus és hűséges kis csapatot, amely üldöztetésében is tovább hitt a keresztre feszített Európa egységében, és hitével fel is támasztotta.” Schadl elemi erejű festménye a világháborút túlélő Európa és Magyarország, a drámai változások előtt álló emberiség és a korszakhatárra érő, szellemi és egzisztenciális választásra kényszerülő festő érzéseit közvetíti. Nagy mű, amely korát és alkotóját egyszerre jellemzi, „leplezi le” és menti fel a megrendült utókor előtt.