Eladó Román György - Különleges jelenet (Álom), 1948 festménye

Címlap
>>
Román György
>>
Különleges jelenet (Álom), 1948

Román György (1903 - 1981)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Román György képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

48,5 x 70 cm
Olaj, karton
Jelezve jobbra fent: Román György

2 706 000 Ft
6 907 EUR / 7 496 USD / 6 622 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: álom különleges ábrázolás különleges felület jelenet

Stílus: II. világháború után & Kortárs

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kolozsváry Marianna: Román György. Pogart – Román György Alapítvány, Budapest, 2001.

El Kazovszkijról köztudott, hogy két nagy kedvence volt a hazai festők közül, a két nagy magányos: Farkas István és Román György. A körkérdésre, hogy ki az öt legjelentősebb modern magyar festő, jó pár művész válaszolt úgy Váradi Júliának két évtizeddel ezelőtt, hogy Román György benne van a legfontosabbak élmezőnyében. Olyan alkotók álltak ki Román különleges festészete mellett, mint Roskó Gábor, Hecker Péter vagy Gábor Áron. Mivel a kortárs képzőművészet figyelmét irányító fókusz a nemzetközi konceptualizmus és a geometrikus absztrakció felé fordult, sokan nem értik a Román által képviselt, zabolátlan erejű, egzisztencialista mélységből feltörő, senkiéhez nem hasonlítható festőiséget. Pedig ő a hazai kánon ünnepelt ikonja, aki mellett a 20. század derekának legjobb gyűjtői álltak ki (például Kolozsváry Ernő). Ha nemzetközi példák kellenek a megértéséhez, akkor – a naiv, elbeszélő, fekete festészet mai reneszánsza mellett – a Londoni Iskola olyan kulcsfontosságú alkotóit említhetjük, mint Francis Bacon, Lucian Freud vagy R. B. Kitaj, vagy akár az amerikai Philip Gustont.

Román György a 20. századi festészet egyik legkülönösebb figurája, festő, szépíró és bokszoló, aki a kegyetlen őszinteség és az eredeti nézőpont frissességét hozta a kurzusok, ideológiák és a pénz szolgálatában kompromittálódott magyar művészetbe. Zsigeri különlegességének fizikai és lelki okai voltak: a csecsemő Román György agyhártyagyulladás miatt időszakosan félig lebénult és örökre elveszítette hallását. Kétségbeesetten torzította maga köré az alig megismerhető világot; ahogy maga emlékezett vissza erre önéletrajzi regényében: „a siketnéma, az elvontabb fogalmakat nem ismerő gyereknek nehezen lehetnek igazi élményei, hiszen, némi túlzással csak azt értheti meg, ami megehető, megiható, kézzel markolható.” Kínkeservvel tanult meg mozogni és beszélni, de ettől még a magány kalodájában maradt, saját álomszerű képzeteivel, rezgő húrú hegedűjével, apja ijesztően mozgó nagy bajszával, a rendet hozó ólomkatonákkal és panoptikumi látványosságokkal, amelyek megtanították arra, hogy szembeszálljon a rémséges Gonosszal. A betegségek dacára a kis Román Györgyöt szerető család vette körül, anyja megtanította beszélni, fiatalon rákapott a testedzésre és elmerült a betűk csodálatos világában. Kifejező íráskészségének köszönhetően tudjuk visszafejteni csodálatos művészi motívumvilágát, fennmaradt szövegein keresztül. Életrajzát nézve igazi népmesei figurává vált, akivel Rejtő Jenő-i kalandok sora esett meg. Nemcsak a festők által kedvelt városokban járt, Bécsben vagy Párizsban, hanem ellátogatott az Egyesült Államokba és beutazta Ázsiát is. Berlinben hivatalos ökölvívóként lépett fel, Sanghajban csokoládégyártásba fogott, Budapesten kalandregényeket írt – bár egyik sem járt nagy sikerrel. Rajongott a gésákért, sűrűn látogatta a távol-keleti mulatókat, de közben képzőművészként is működött. Származása miatt behívták munkaszolgálatra, de a bujkálást választotta, és bár túlélte a vészkorszakot, családja egy része odaveszett a holokausztban. Az 1960–70-es években végül boldogulhatott festőként, így tett szert viszonylagos ismertségre a kor értelmiségi műértőinek és gyűjtőinek körében.

Bár Román nyelvezetét – belülről fakadó őszintesége és elbeszélő modora miatt – leginkább a naiv festészettel lehet rokonítani, komoly akadémikus képzésben részesült. Pesti kereskedőcsalád fiaként közeli kapcsolatot ápolt a művészvilággal: nagybátyja volt a neves műkritikus, Elek Artúr, keresztapja pedig Móricz Zsigmond. Román a 20-as években járt a főiskolára, ahol ugyan elsajátította az akadémikus tudást, de soha nem érezte a magáénak. Eredendően natív kifejezésmódja a gyerekkorából örökölt képzetek és álmok megörökítésének vágyából fakadt. „Igaz – írta egyik 40-es évekbeli képéről –, hogy a festési előadásmód eléggé primitívre sikerült, de […] a gyermekkori szemléletet, az akkori élmények hangulatát csak az azoknak megfelelő, gyermekes stílussal lehet érzékeltetni.” Majd négy évtizedig alkotott gyermekrajszerű, naiv, minden részletet kitöltő, sajátos stílusában, majd a 60-as évektől kibomló második korszakában expresszívebbé vált, a kompozíciói pedig szellősebbé, tagoltabbá. Gyermekkori képzelgései élete végéig elkísérték, de nemcsak azokból táplálkozott, hanem az álmok birodalmából is. Kései kompozíciói gyakran követik a tudatalatti éjszakai útjait, ahogy feljegyezte, ezekből építkezett vizuális művészete: „alvásomból felébredvén, nem késlekedtem őket [az álmokat] pár vonással azon nyomban papírra vetni.” Ezekből a vázlatokból születtek meg később nagy festményei, amelyeket farostlemezre felhordott széles, expresszív ecsetvonásokból épített fel. A most vizsgált képén is ezt láthatjuk: csillogó babatestű figurát körbevevő nőalakok – mint megannyi archetípus – keretes vázú, díszletszerű épületek között. Guggoló alakok, lovas kocsi, De Chiricót idéző álomszerű szürrealizmus, belülről felfakadó, tudatalatti varázslattal.