Eladó Rippl-Rónai József - Kora reggel (Kék kötény, macska, virágos tapéta), 1900 körül festménye

Címlap
>>
Rippl-Rónai József
>>
Kora reggel (Kék kötény, macska, virágos tapéta), 1900 körül

Rippl-Rónai József (1861 - 1927)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Rippl-Rónai József képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

43 × 34 cm
Pasztell, papír
Jelezve jobbra lent: Rónai

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Egykor Alexander Bródy gyűjteményében

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Rippl Rónai József emlékezései. Nyugat, Budapest, 1911.

Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Ernst Múzeum, Budapest, 1923.

Petrovics Elek: Rippl-Rónai. Athenaeum, Budapest, 1942.

Genthon István: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1977.

Keserü Katalin: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1982.

Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1990.

Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Bernáth Mária – Nagy Ildikó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998.

Szabadi Judit: Rippl-Rónai. Corvina, Budapest, 2000.

Neuillyben. Rippl-Rónai József és James Pitcairn-Knowles. Szerk.: Jeremy Howard – Keserü Katalin, Ernst Múzeum, Budapest, 2004.

A kifinomult századvégi francia művészkörökben a pasztellképek valóságos kultusza alakult ki. A pasztelltechnika illeszkedett az éteri szépség, a költői színhatások és a l’art pour l’art esztétika nyelvezetéhez. Ahhoz, amit Verlaine verselt meg a Költészettanban: „Mert csak te kellesz, Árnyalat, és semmi Szín, koldusi ékül.” Rippl-Rónai József hibátlan stílusérzékkel kapcsolódott ehhez a párizsias kifejezési módhoz. Ahogy Ödön öccsének írta 1884-ben, otthon nem értették ezt a választékos stílust: „különös sors jutott osztályrészemül, Pesten visszautasítják a képemet, Párizsban pedig kitüntetett híres festőknek kell corigálnom; mesterük lenni. Most már nem tudom, hogy ezeknek ment-e el az eszük, vagy a pestiek tespednek penészes butaságban.” A párizsiak jól tudták, hogy az intim hangulatú, érzékeny húrokon játszó enteriőrképek műfajához a pasztellkréta semmi máshoz nem hasonlítható éteri derengése illik. Ilyen ez az „ágyjelenet” is, amelynek a fehér paplanok közé burkolódzó férfi és az elegánsan öltözött nő a főszereplője, bár szinte feloldódnak a festői formák mintázatában. A kréta simogatva tapogatja le a párnázott, gömbölyded idomokat, a ruha ráncaitól az ágynemű redőin át a vörösréz teáskanna megcsillanó hasáig. Sőt, még a virágos francia tapéta is bekapcsolódik ebbe a hullámzó játékba, amit egyedül a padló perspektivikus vonalai és a kötény kék zuhataga ellenpontoz.

Rippl-Rónai tudatosan települt ki Párizsba, hogy bekapcsolódjon a korabeli francia művészei életbe. Miközben Munkácsy szárnyai alatt dolgozott, előkészítette saját pályakezdését. Kereste kortársainak, a sejtelmes hangulatokra fogékony Nabis csoportnak a társaságát. Pontosan tudta, hogy a párizsi művészek tolongó tömegéből csak egy nagyszabású attrakcióval tud kitűnni. Ezért készült nagyon komolyan első, a Palais Gallierában megrendezett kiállítására 1892-ben. Jogos szorongása büszkeséggé változott, amikor a megnyitót elárasztó elegáns közönség véleményét levélben írta meg apjának: „Kiállításom általában mindenkit meglepett eredetiségénél fogva… mindenben sok ízlést látnak. Annyi bizonyos, hogy a Párizsban élő 25 000 festő közt előnyösen fognak ismerni és egy kis névre is szert teszek, máris tudják, hogy van egy Rónai nevű magyar festő, aki az ő francia ízlésüknek teljesen megfelel.” A francia műértők még ma is pontosan értik ezeknek a műveknek a kifinomult szépségét, nem véletlenül látható a Musée d’Orsay állandó kiállításán, a pasztellteremben – Degas és Denis művei között – a nyolcvanas évek óta Rippl-Rónai 1891-es Nő virággal című híres kompozíciója. A magyar festő korabeli képeivel még Gauguin elismerését is kivívta. Tudatosan kereste a szokatlan festői témákat, virágcsokrok és női aktok helyett szívesen mutatta meg oroszlánkörmeit olyan korábban nem ábrázolt zsánereken, mint például a szülők vagy éppen ágyban fekvő figurák témája. Ez utóbbi leghíresebb példája a Magyar Nemzeti Galéria ikonikus, Ágyban fekvő nő című 1891-es alkotása, amelyen egy rajzos kontúrokkal jellemzett figura fúrja fejét a párnába a zöld falú szoba közepén. Hasonló témát dolgoz fel a most vizsgált pasztellkép is, bár az enteriőr – a faragott ágyfejjel és a mintás tapétával – sokkal előkelőbb. A bensőséges, személyes hangulatot a Nabis csoportbeli barátok művészetéből vette át Rippl-Rónai. Elsősorban Vuillard szecessziósan-japánosan kígyózó vonalakkal megfogalmazott híres kompozíciója a legközelebbi példa (Edouard Vuillard: Nő ágyban, National Gallery of Art, Washington). A nabik közé tartozó Rippl-Rónai maga is hasonlóan érzelmes, otthonos hangot ütött meg intim szobabelsőképeivel, szokatlanul modern megfogalmazásként az akadémikus 19. századi festészetben.