Irodalom
Ybl Ervin: Képzőművészet. Budapesti Szemle, 1933, 112.
Alessandro Baumann: Olio Sasso. Látogatás az olaj birodalmában. Ujság, 1934. szeptember 30.
CLVIII. csoportkiállítást. Basch Andor, Domanovszky Endre, Ijjász H. Imre, Kontuly Béla, Vadász Endre festőművészek, Halmágyi István szobrászművész. Ernst Múzeum, Budapest, 1936.
Fenyő Béla: Egy délután a cinquecentoban. Műteremlátogatása Klebelsberg-díjas Kontuly Bélánál. 8 Órai Ujság, 1936. október 30.
P. Szűcs Julianna: A „római iskola”. Corvina, Budapest, 1987.
Bizzer István: Kontuly Béla, 1904–1983. Mikes, Budapest, 2003.
Kosice modernism. Kosice Art in the Nineteen-Twenties. Szerk.: Lena Leskova, Vychodoslovenska Galeria, Kassa, 2013.
New Realisms. Modern Realist Approaches across the Czeshoslovak Scene, 1918–1945. Szerk.: Ivo Habán, National Heritage Institute, Liberec, 2019.
Art deco álom
„A művész éljen a maga korában” – vallotta meg a Római Iskola kiválósága, Kontuly Béla a cinquecento karakterre számító Fenyő Béla újságírónak, váratlan meglepetést okozva. Az itáliai ösztöndíjról hazatérő ifjú tehetség a klasszikus hagyományokat újszerű megközelítésmóddal fogalmazta újra: modern életérzéssel társította az időtlen reneszánsz ideákat. A narancs meleg árnyalataiban fürdő, kivételes kvalitású csendéletet az art deco lekerekített, márványszobor simaságúra csiszolt formái határozzák meg. Az előtérbe helyezett asztalon tárgyak sorakoznak. Két palack bor, nyolc lángoló színű narancs, egy porcelántányér és egy teáscsésze, valamint egy – az 1930-as években egzotikusnak számító – nyúlánk kaktusz. Kontuly a rajzos, leegyszerűsített formákhoz különlegesen delikát színskálát társított.
A csendélet mögött kitárul a tér. Mintha egy függönyök között feltáruló balkont látnánk, széles párkánnyal és kőoszloppal. A posztamensszerű pilléren egy különös, hártyaszerű terméseket hozó növény látható, a kerti holdviola, amelyet a népnyelv júdáspénzként ismer. (Az ókor óta mágikus erővel felruházott növény népszerű volt a szárazvirágkötők körében is.) Cserepét narancssárgára hevíti a mediterrán napsütés. A balkonkorláton túl egy modern nagyváros tűnik fel, pár geometrikus idomra egyszerűsített, sematizált épülettömbbel. Kontuly kivételes kolorista érzékkel választotta ki hozzá az okkerek és olajzöldek delikát tónusait. Alig észrevehető modern gesztusként olasz városokat jellemző reklámfeliratokat írt fel a házakra, a szemközti falra az Olio Sasso olívaolaj-gyártó nevét, míg a bár napellenzőjére a Martini cég likőrje, a Vermouth márkanevét. A jelenet nem egy reális pillanat megörökítése, inkább az itáliai emlékek álomképbe való összesűrítése. Egy olyan esszenciális párlat, amely múzeumi rangú főművé avatja Kontuly különleges alkotását.
Róma – Kassa
Kontuly Béla 1928 és 1931 között tartózkodott ösztöndíjasként Rómában. A Római Iskola magyar alkotóira a korabeli olasz művészetből mindenekelőtt a novecentót megelőlegező pittura metafisica és a valori plastici tendencia hatott. Kontuly 1930-as évek elején kiforró táblaképfestészetének hűvös realizmusát, rajzos szerkesztésmódját és plasztikus mértani formáit a mai kutatás a pittura metafisica, a mágikus realizmus, az art deco, az új tárgyilagosság és a precizionizmus vonzáskörében helyezi el. A kortárs kritika pontosan értékelte formai megoldásait, Ybl Ervin például 1933-as egyéni kiállításáról írt részletesen: „Nincs átmenet a színfoltok között, minden forma határozott, a színek csak a formákat töltik ki. A figurális motívumok is hangsúlyozott, zárt egységet alkotnak, az idomok néha szinte a mértani testek alakját veszik fel. Mindent a kompozíció szigorúsága hat át, minden mozdulat architektonikus harmóniába olvad.” A művészre – saját vélekedése szerint – a quattrocento modorától ihletett Felice Casorati és a novecentista Ubaldo Oppi volt nagy hatással.
A művészettörténet a két világháború közötti „újrealizmusok” néven ismert jelenséget a világ minden táján kutatja. (Miközben a hazai szaktudomány P. Szűcs Julianna sok évtizedes, a Római Iskoláról szóló 1987-es monográfiájára kénytelen támaszkodni.) Az elmúlt évtized szlovákiai kiállításai nyomán vált egyértelművé, hogy a két világháború közötti Kassán – ahonnan Kontuly származott – különleges művészeti teljesítmények születtek. A frissen alakult csehszlovák állam soknemzetiségű keleti nagyvárosában különböző származású modern művészek gyűltek össze, a cseh Frantisek Foltyntól kezdve az emigránsként ide vetődő Bortnyik Sándoron át az itt született Kontulyig. A „kassai modernek” szlovákiai kutatásának radarján szerepelnek a Magyarországon hazai művészekként számon tartott alkotók is. Így került be a felfedezés alatt álló Kontuly is a 2013-as szlovák kötetbe (Kosice modernism. Kosice Art in the Nineteen-Twenties). Hasonló módon szerepel alkotásaival a csehszlovák realista tendenciákat feldolgozó példamutató New Realisms című friss tanulmánykötetben is.
Reklám és költészet
A kép 1936-ban szerepelt először a közönség előtt, a művész Ernst Múzeumban bemutatott gyűjteményes kiállításán. Lázár Bélának a katalógusban közölt elemző sorai pontosan ráillenek az alkotásra: „A színek finom egymásba ötvényezésével az érzéseknek olyan lehelletszerű könnyedségét érezteti, amely nemcsak a szemet ejti meg, de megremegteti a szívet is. Hatalmában áll a forma és beburkolja azt színfátyollal. […] A gondolat és érzés harmóniája nélkül nem juthat kielégítő eredményekhez. Az élő olasz művészek között találunk rokonaira, de Kontuly magyarsága színeinek drámaiságában és kezelése nemes tisztaságában kiütközik. A fejlődés útját maga fogja maga elé tűzni, de kétségtelen, hogy ez az út a legmagasabb művészi ideálok felé vezet.”
A misztikus, álomszerű hangulat mellett a reklámfeliratok játszanak fontos szerepet a képen. A szemközti falra felmázolt Olio Sasso olyan országmárkává nemesedő márkának számított az 1930-as évekbeli Olaszországban, mint a Coca-Cola az 1960-as évekbeli Egyesült Államokban. Érdemes idézni a pesti Ujság című lap hasábjairól Alessandro Baumann 1934-es cikkét: „Közép-Európában csak a legutóbbi időben kezd tért hódítani a zsírral és vajjal való főzés mellett az olajbogyó nedvének, az olívaolajnak használata. Magyarországon és Ausztriában ma még sokan idegenkedéssel gondolnak az olajra, amely pedig a kitűnő olasz konyhának egyéni jellegét megadja. Spanyolországban, Olaszországban, Dél-Amerikában és számos keleti országban az olaj szerepe a főzésben évszázadokon keresztül domináló. De hogy az olajat ma már Európa északi országaiban is egyre inkább használják a főzéshez, elsősorban egy olasz világcég érdeme, amely több mint félszázad óta folytat világpropagandát az olívaolaj népszerűsítése érdekében. A céget P. Sasso & Figli név alatt ismerik az egész világon, és az olaj, amely a cég finomító telepeiről kikerül és amely egyike a legkeresettebb exportcikkeknek, a híres Olio Sasso. Bármelyik határról jöjjön be az idegen Olaszországba, az első vasúti állomáson megragadja már figyelmét.” Kontuly fantáziáját is megragadta az Itália-szerte látható jellegzetes reklámfelirat, és belefoglalta kompozíciójába. Az időtlen tökéletességet sugárzó, különleges narancskoloritú csendélet e modern referenciapontok révén nemesedett a két világháború közötti magyar újrealizmus nemzetközi rangú főművévé.