For sale Gulácsy, Lajos - Oliver Proposes Olivia, c. 1910 's painting

Starting page
>>
Gulácsy, Lajos
>>
Oliver Proposes Olivia, c. 1910

Gulácsy, Lajos (1882 - 1932)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Gulácsy, Lajos painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

59x47 cm
Oil on canvas
Signed lower left: Gulácsy

Price on request

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Wedding Love

Subject : Portrait

Exhibited:

Gulácsy Lajos kiállítása, Rónai Dénes műterme, 1912

Gulácsy Lajos gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, 1922 (kat. 64.)

Gulácsy. Na’Conxypan hercege, Magyar Nemzeti Galéria, 2023 (kat. 93.).

Reproduced: Gulácsy. Na’Conxypan hercege. Szerk.: Bellák Gábor – Plesznivy Edit, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2023, 245.

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő. Amicus, Budapest, 1922.

Eisler Mihály József: Gulácsy Lajos. Magyar Művészet, 1933/., 65–70.

Gerevich József – Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos személyiségének vázlata. Valóság, 1977/9., 86–96.

Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, Corvina, 1969.

Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Corvina, Budapest, 1979.

Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Budapest, 1989.

Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Mundus, Budapest, 2008.

Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.

Gulácsy. Na’Conxypan hercege. Szerk.: Bellák Gábor – Plesznivy Edit, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2023.

Kosztolányi Dezső írta szeretett kortársáról, hogy olyan „költő, ki ecsetjével verseket festett”, majd nemes gesztussal befogadta a szépírók közé: „céhbeli volt az írók között is.” Gulácsy nemcsak költői képi világát fogalmazta meg a századforduló irodalmi világának hatása alatt, de sokszor kifejezetten regények inspirációjára dolgozott. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett idei nagy Gulácsy-kiállítás katalógusában Sz. Horváth Ágnes fogalmazott így (abban a fejezetben, amelyben a most vizsgált mű is helyet kapott): „Gulácsy szépirodalmi munkássága legalább olyan súllyal van jelen életművében, mint képzőművészeti alkotásai. Egyedülálló fantáziája szüleményeit – így saját, nagyszabású regénykísérletét, Pauline Holseel történetét vagy Na’Conxypan meséit – nemcsak szavakban, de képekben is megfogalmazta. Saját olvasmányélményei szintén fontos inspirációs forrássá váltak.”

A rokokó ruhás, bordó selyemkabátján fodros zsabót viselő fiatalember feszengve ül a rizsporos parókája alól szigorúan figyelő öregúr vizslató pillantásának kereszttüzében. Balra, szinte alig láthatóan sejtelmes nőalak tűnik fel, a testét borító zöld kosztüm leomló ráncait halványan világítja meg a nyitott ablakon beáradó napfény. Gáláns, titokzatos jelenet, amelynek feloldására aligha lenne esély, ha nem ismernénk a festmény közgyűjteményben őrzött párdarabját. A Herman Ottó Múzeum hasonló méretű s csaknem azonos kompozíciójú Gulácsy-képe – a rajta olvasható felirat szerint – egy lánykérés döntő pillanatát ábrázolja: Olivér megkéri Olíviát.

A festő 1922-es gyűjteményes tárlatán is bemutatott kép és most vizsgált változata a népszerű brit író, Oliver Goldsmith nagy sikerű regényének, A wakefieldi lelkésznek egyik jelenetét dolgozza fel. Gulácsy Lajos monográfusa, Szíj Béla a következő szavakkal elemezte a múzeumban őrzött festmény erényeit: „A leánykérés áhítatos pillanata határozza meg elsősorban a mondanivalót, de a rokokó élmény mellett a biedermeier világából is megsejtünk valamit, és ez is Gulácsy sajátos meglátását mutatja. A szemközti ablakon beáradó napsugarak szinte bearanyozzák a szereplőket, az ablakon túl pedig a fényben úszó városképi részlet és a ragyogó égbolt, mint a szabad messzeség tűnik föl. A XVIII. századi velencei mesterek képein is megtaláljuk a háttérnek ezt a felragyogó megoldását, és különösen megtaláljuk ott az előzményeit annak a finom aranysárgás és olajzöld árnyalatokban dúskáló meleg barna tónusnak, amely a képmező egészét átjárja. Honnan támadhatott Gulácsy képzeletében maga a téma és a főhős nevének, Olivier-nek megválasztása? Goldsmith Olivier-t, A wakefieldi lelkész című regény kalandos és hányattatott életű szerzőjét kedvelt írói között említették már előző méltatói is. Bizonyára megragadta érdeklődését az említett mű naivul idilli, szentimentális története, sok túlrajzolt részlete, amelyekben a valós helyzeteket is mintha folytonosan saját paródiájuk kísérné. Közben egy rokonszenves leánynak, Olíviának sorsa úgy alakul, hogy ő is és atyja is, a wakefieldi lelkész, a leánykérés meghitt pillanatait várja. Gulácsy most sem illusztrál, hanem élményeit (ez esetben valószínű, hogy az irodalmi élményt) művészi lelkületének legegyénibb sajátságai szerint újraköltötte.”

A wakefieldi lelkész szinte megjelenése pillanatától kezdve festmények és sokszorosított grafikák sorát ihlette. Gulácsy minden bizonnyal találkozhatott a regény egy illusztrált példányával, amely előképül szolgálhatott számára. A most elemzett festmény jól illusztrálja Gulácsy jellegzetes témaválasztásának, szín- és formaalakításának minden jellegzetes vonását: redukált, szűk regiszterben mozgó kolorit, lebegő formák, furcsa, zavarba ejtő perspektivikus megoldások, hol vaskosan festett, hol szinte áttetsző, transzparens képi részletek jelennek meg rajta. Amit sokan ügyetlenségnek vélnek alkotásaiban, a pontatlan anatómia és a formaképzés következetlensége, valójában tudatosan választott módszerének egyenes következménye. Az esetlegesség, kiforratlanság látszatát keltheti az is, hogy a kép felületén egyszerre van jelen az aprólékos rajz és az impulzív, széles ecsetkezelés, a lazúrosan könnyű és a zsírosan, vastagon felhordott festék. Gulácsy saját szavai adnak magyarázatot minderre: „a kép egyes részei kidolgozatlanok maradnak, torzítanak, esetleg rajzhibásoknak látszanak… ez nemhogy hibája, hanem legnagyobb értéke a képnek, erre a hatásfokozásra már bizonyos mértékben rájött Giotto és Giorgione is, akik már szándékosan bizonyos hanyagságot is megengedtek festményeiken maguknak.”

Ezek a tudatosan használt eszközök segítették Gulácsyt abban, hogy elemelkedjen a látvány gúzsba kötő konkrétumától és az álom transzcendens szféráján keresztül kitágítsa az ábrázolás, a műalkotás dimenzióit.