Irodalom
A Balatoni Társaság második kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, Budapest, 1924.
– ó –: Kiállítások. 8 Órai Ujság, 1924. február 2.
A magyar táj, a magyar vidék kötötte le nyáron át a magyar festőművészeket. Ujság, 1926. október 3.
Márjás Viktor: A mai Vaszary. Magyar Művészet, 1935, 161–168.
Petrovics Elek – Kárpáti Aurél: Vaszary. Athenaeum, Budapest, 1941–1942.
Haulisch Lenke: Vaszary (1867–1939). Képzőművészeti Alap, Budapest, 1960.
Egry breviárium. Szerk.: Éri István, Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, Veszprém, 1973.
Haulisch Lenke: Vaszary János. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1978.
Hajdú Virág: Vágó László (1875–1933). Új Magyar Építőművészet, 2000/2., 53.
Rum Attila: Vaszary János. Bumbum, Budapest, 2005.
Plesznivy Edit: Vaszary János. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.
Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Veszprémi Nóra, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.
Vaszary. Az ismeretlen ismerős. Szerk.: Gergely Mariann, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2023.
A balatoni vitorlázók tudják, milyen szeszélyes a magyar tenger. A nyári viharok jönnek és mennek, néha a felerősödő szél úgy korbácsolja fel a hullámokat, hogy közben még a nap ragyogja be a strandot. Egy ilyen pillanatot örökített meg Vaszary János valamikor az első világháború utáni években. Az égbolton látványos fényjátékot szül a készülődő vihar, a felhők egymásra torlódnak, a napsugarak misztikus ragyogásként törnek át a párán. A parton öt figura ténykedik a csónakok körül. A bal oldali férfi a hajója orrát húzza ki a partra, a jobb szélen álló mintha még a vízben akarna megmártózni, a középső, jól öltözött házaspár intézkedik, talán ők is a csónakjukat akarják biztonságba helyezni. Egy háttal álló izmos, fürdőnadrágos férfi két sárga evezőt tart a kezében, klasszikus kontraposztba merevedve, mint a görög szobrok atlétái. Nézi a fenséges fényjátékot, olyan belefeledkezéssel, ahogy csak a balatoniak tudják nézni.
A hullámok zöld örvényként csapkodnak, a túloldalon kéklő dombok sorakoznak. Vaszary akkor ment ki festeni a Balaton-partra (talán Fürednél), amikor Egry József még csak ismerkedett a környékkel. Később mégis az ő aforizmái híresültek el. „A Balaton párás fényei átalakítják a reális formákat, tárgyakat. A távlatok, perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és a fények maguk is képi formát kapnak” – mondta egy helyen. Vaszary pont egy ilyen pillanatot örökített meg a képén, amikor az optikai jelenségek testet öltenek. Expresszív stílusával az égboltot absztrakt fényjátékká, gesztusok özönévé alakította át. Vastagon traktált festék, visszakaparások, az alsó színértékeket láttatni engedő felső rétegek. Ez az expresszív Vaszary pár termékeny évének kvintesszenciája. Ekkor tört ki belőle a leplezetlen szenvedély, tapintásra ingerlő festékcsomókat hagyva maga mögött. Kortársai lenyűgözve álltak az első világháború után feltörő érzelmi-festői vihar előtt. Művészetének értő tolmácsa, Kárpáti Aurél írta: „Művészete ekkoriban, a húszas évek elején ért csúcsra. Ékkő ragyogású tiszta színei mintha megolvadtak volna az izzó szenvedély hevében: világító erővel tüzeltek elő a bársonyos alap ugyanolyan színjátszó feketéjéből. A széles-vastagon felrakott festékfoltok régebbi zsírossága, tésztás ragadóssága megszűnt. Rubinpirosai, smaragdzöldjei, topázsárgái, akvamarinkékjei, gránátvörösei, opálos fehérei és ametisztfényű lilái szikrázva freccsentek szét maguk körül és felgyújtották az egész képet.”
A kaposvári születésű Vaszaryt joggal tartják a francia és az olasz Riviéra hű megörökítőjének. Festői munkásságának azonban ugyanúgy részét képezi a magyar tenger is, bár kétségtelen, hogy balatoni képein sokszor visszaköszönnek tengerparti inspirációi. A Münchent, Párizst, Rómát megjárt, korában ismert és elismert alkotó 1920–30-as években készített képein központi szerepet kapott a trianoni békeszerződést követően felvirágzó Balaton. Rendszeresen örökítette meg a fürdőéletet és a tájat, a parti sétánytól kezdve a hullámok felett egymás kergető felhőkön át egészen a fürdőző nőkig és a dolgozó halászokig. 1926-ban a tihanyi Biológiai Intézettől megkapta élete legnagyobb felkérését, a Víz alatti világ elkészítését, de már előtte is sokszor megfordult a Balaton körül. (Ne feledjük, hogy Füreden állt nagybátyja, Vaszary Kolos villája, ahol ma a Vaszary Galéria működik.) A magyar tenger és a művész közötti termékeny kapcsolatnak váratlanul felbukkanó új gyöngyszeme a most vizsgált expresszív alkotás.