Please choose!

 

Paintings

 

Photography

Johann Kupetzky (1667 - 1740)

Hungarian Aristocratic Brothers (Batthyány Brothers), 1710s

Themes:  Hungarian History Child

  • We provide certificate work of origin for every purchased work of art
    We provide certificate work of origin for every purchased work of art

  • Personal viewing in the gallery
    After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest

  • Free painting valuation
    Free painting valuation

148x113 cm
oil, canvas
Unsigned

Exhibited: Old Hungarian Portraits, Domonkos Kuny Museum, Tata, Savaria Museum-Szombathely Gallery, 1988, Zsánermetamorphoses: secular genres in Central European Baroque painting, exhibition in Székesfehérvár, organized by the Museum of Fine Arts, 1993

Reproduced Enikő Buzási: Old Hungarian Portraits - Alte Ungarische Bildnisse. Exhibition catalog. Tata, The Castle, May-August 1988, Szombathely, Gallery, September-October 1988. Hungarian National Gallery, Budapest, 1988 (item 15), Zsanzermetamorphoses: secular genres in Central European Baroque painting. Edited by: Miklós Mojzer, Museum of Fine Arts, Budapest, 1993, 152-153. Page (Cat. No. 4)

NO EXPORT

Subject :  Portrait Old Masters (before 1820)

Do you have any question?

Do you have a Johann Kupetzky painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

  • Biggest Hungarian painting collection
    More than 100.000 Hungarian works of art

  • We provide certificate work of origin for every purchased work of art
    We provide certificate work of origin for every purchased work of art

  • Personal viewing in the gallery
    After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest

  • Free painting valuation
    Free painting valuation

Study

Kivételes patina és kvalitás

A fiatal Batthyány grófokat magyar öltözékben ábrázoló csoportos családi portré múzeumi kvalitású remekmű: az arcok hamvas pírja, a csillogó tekintetek fénye, a sújtásos ruhák megjelenítése vagy a bonyolult csoportfűzés, mind ezt teszi egyértelművé. A történelmi családok ősgalériáinak java bekerült már a magyar közgyűjteményekbe (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Szépművészeti Múzeum). De ha végignézzük ezeknek a termését, szembeszökő a különbség a most vizsgált Kupeczky-alkotás javára. A 16–18. századi, Nagy-Magyarország területén készült nemesi portrék nagy többségét közepesen képzet vándorpiktorok festették nem múzeumi színvonalon. A stílus provinciális, bántóan archaizáló, az arcok kifejezéstelenek, sokszor már karikaturisztikusak, a beállítások merevek, fantáziátlanok (rézmetszetekről másoltak), még a gazdagságot jelképezni hivatott anyagok (szőrmék, ékszerek, hímzések) megjelenítése is mesterkélt, iskolás, bántóan rajzos. Mindezzel szemben a most felbukkant családi portré elsőrangú múzeumi minőséget képvisel, artisztikus, ihletett részletekkel, kiegyensúlyozott kompozícióval és jól átgondolt szimbolikával. Ráadásul a festmény mindvégig családi tulajdonában maradt, így nem került abba a helyzetbe, mint a legtöbb hazai klasszikus mű, hogy restaurátorok tisztítják túl és festik át időről időre, eltüntetve az eredeti részleteket és a semmivel nem pótolható patinát. A most vizsgált kép felbukkanása kivételes pillanat a műkereskedelemben: ilyen magas minőséget képviselő, eredeti állapotában megőrzött, történelmi rangú alkotás egy évtizedben egyszer kerül a magyar műtárgypiacra.

A „legmagyarabb” Kupeczky

A festmény már két rangos, komoly művészettörténeti kutatásokra épülő múzeumi tárlaton vett részt. Elsőként Buzási Enikő mutatta be a Magyar Nemzeti Galéria Régi magyar arcképek című 1988-as kiállításán, amelyet külsős helyszíneken rendeztek meg, a tatai várban (Kuny Domokos Múzeum) és a szombathelyi múzeumban (Savaria Múzeum – Szombathelyi Képtár). A festmény pár évvel később szerepelt a Szépművészeti Múzeum által Székesfehérvár több múzeumában rendezett tematikus tárlaton is, az 1993-as Zsánermetamorfózisok című kiállításon. Buzási Enikő a katalógusban itt is Kupezky bécsi korszakának kivételes darabjaként ismertette az 1710-es évekre datált festményt. Buzási ikonográfiai értelmezése szerint a négy gyermek kezében tartott tárgyak (virágcsokor, miniatűr, medál és szőlőfürt) jellegzetes barokk vanitas-szimbólumok, míg a miniatűr portré talán a hanyag öltözetű művész – szignóval felérő – önarcképe. A most vizsgált festmény nem áll egyedül a magyarországi műtárgyak között. A Szépművészeti Múzeum régi képtára – a 2003-as katalógus alapján – több alkotást őriz Kupeczkytől (Jan Kupezky). Mindegyik érzékeny ecsettel kivitelezett portré, jobbára ma már beazonosíthatatlan előkelő férfiakról, de találunk közöttük művészarcképeket (önarcképet is), valamint egy meghitt csoportképet a festő családjáról. Egyik sem olyan bravúros, négyszereplős csoportporé és egyik sem ábrázol olyan magyar kötődésű családot, mint amilyen a most vizsgált Batthyány fivéreket megörökítő alkotás, amelyet joggal nevezhetjük a „legmagyarabb” Kupeczky-képnek.

Egy közép-európai barokk festő

Kupeczky János cseh származású magyar–szlovák barokk festő, aki a Pozsony melletti Bazin (ma: Pezinok) városkában született. Rövid bécsi tanulmányok után 22 évig dolgozott Itáliában, majd visszatért a császárvárosba sikert sikerre halmozva, végül élete utolsó másfél évtizedét Nürnbergben töltötte. Bár felekezeti hovatartozása miatt sokszor kellett rettegnie életéért, gazdag pártfogói – akik között grófok, hercegek, császárok is akadtak – megvédtél a támadásoktól. Életrajzát regényes formában Dr. Nyári Sándor mesélte el az 1906-os Művészet hasábjain: „Kupeczky János szülői, a vallási villongások idejében, 1666-ban a csehországi Jungbunzlauból menekültek s a pozsony-megyei Bazinban telepedtek le, hol az öreg Kupeczky polgárjogot szerzett s takácsmesterségét folytatta. Bazinban született 1667-ben művészünk, Kupeczky János, kit apja szintén takácsnak akart nevelni, aki azonban a művészet iránt érzett hajlandóságot s 15 éves korában, 1682-ben hazulról megszökött. Kóborlásai közben bevetődött a nyitramegyei Holics várába, melynek ura, Czobor gróf, rendkívüli műbarát hírében állott s akkoriban a luzerni Klaus festőt foglalkoztatta kastélyában. A mű-barát grófnak a fiatal legény megtetszett, magánál tartotta s mikor Klauss 1684-ben elhagyta a kastélyt s Bécsbe költözött, a gróf megbízásából és anyagi támogatása mellett magával vitte Bécsbe, hol a festészeti pályára készítette elő. Három évig tanult Klaus mesternél Bécsben s azután 1687-ben Olaszországba vándorolt. (…) Erről a 22 évi olaszországi tartózkodásról alig tudunk eddig valamit. Erről is csak a zürichi Füssli közlését. Sovány jelentésében elmondja, hogy Kupeczky különösen Rómában tartózkodott sokat, ott különböző festők műtermében kapott alkalmazást, mindig a főnökei nagy megelégedésére; mert hisz ő olyan ügyes és gyorskezű művész volt, hogy naponta megfestett négy-öt fejet. (…) Kupeczkyt betegsége idején a német követség orvosa kezelte, kinek fizetni nem tudott, a honorárium helyett két képet adott neki. Ezek a képek olyan jók voltak, hogy az orvos a német követnek ajándékozta őket, (…) e képeket a német követ szalonjában meglátta Sobiesky Sándor herceg, a lengyel trónkövetelő, kinek a képek annyira megtetszettek, hogy Kupeczkyt magához hívatta s teljesen szolgálatába szegődtette, úgy, hogy ez idő alatt Kupeczky más ember számára nem is festhetett. (…) Ez a viszony a herceg és Kupeczky János között két évig tartott. (…) Kupeczky olaszországi idejéből egyetlenegy kép sem volt ismeretes. Ennélfogva művészi pályafutását a művész második korszakától lehetett csak figyelemmel kísérni, azaz attól az időtől kezdve, amikor Liechtenstein Ádám herceg meghívására Velencéből Bécsbe költözött. (…) Kupeczky Bécsben a Schröckenstein báró házában vett lakást a Lipótvárosban, a nagy Dunafürdőben s első festménye házigazdájának arcképe volt. Ezzel köszöntött be Bécsben s ez az első lépése kitűnően sikerült. (…) Savoyai Jenő herceg példáját követve, a művészetek pártfogását magukra vállalták a Schwarzenberg, Liechtenstein, Trantsou, Althan és más főúri családok, de ezek figyelme is Kupeczky felé kezdett fordulni, (…) a bécsi társaságokban csak Kupeczkyről és művészetéről volt a szó, a szalonokban az új emberről beszéltek, sőt az udvar figyelme is feléje irányult, amennyiben I. József császár Wilhelmina Amália császárné, az udvar többi tagjai s ezek után a társaság emberei mind Kupeczkynél rendelték meg arcképeiket. (…) Az udvar tagjai és mindenki, kik az akkori bécsi társasághoz tartoztak, mind Kupeczky által akarták arcképeiket megfestetni. Megrendelésekkel teljesen elhalmozták s ő vasszorgalommal fogott munkához. (…) Az 1716. évben újabb kitüntetés érte. Nagy Péter orosz cár Karlsbadba érkezett s miután alkalma volt a művész több képét látni, ezek annyira megtetszettek neki, hogy Kupeczkyt magához hívatta Karlsbadba. (…) Midőn a cár részére készített munkáit befejezte, először is Lipcsébe utazott, hogy a cár megbízásából néhány kommissziót végezzen. De az akkor már nagy hírnévre szert tett művészt a lipcsei előkelőségek annyira elhalmozták megrendeléseikkel, hogy a tervezett időnél sokkal később tér vissza Bécsbe, ahol 1716-ban, családi öröm is várt reá, amennyiben fia született. (…) Még egy nagy megtiszteltetés érte a művészt Bécsben. Megfestette a császárné arcképét, ki többször ült neki. A kitűnően sikerült kép hatása alatt újból özönével jöttek a megrendelések. Althan gróf sokszor megfordult Kupeczky műtermében a császár és császárné megbízásából. Főrangú urak biztosították pártfogásukról, – mégis, Kupeczky pályafutása Bécsben véget ért. (...) A félénk természetű emberrel, kit a császár vett pártfogásába, elhitették, hogy a császár tudtán kívül, titokban, éjnek idején le akarják tartóztatni és ártalmatlanná tenni, mivel vallása szálka a katholikus papság szemében. (…) Visszaemlékezett régi barátjára, Blendinger György nürnbergi festőre, kivel még Olaszországban ismerkedett meg s aki folyton hívta a híres német városba, írt neki, megkérdezte, jöhetne-e, szívesen látnák-e? Blandinger válasza kedvező volt. Tárt karokkal várják Nürnbergben, ahova nagy hírneve is eljutott s ahol számos megrendelés vár reá. (…) A nürnbergi korszak a művész életében a harmadik, már csak mintegy tizennégy évig tartott. (...) Új székhelyén csakhamar megfesti a nürnbergi előkelőségek arcképeit s művészi hírneve mindinkább terjed. Hízelgő meghívásokat kap kívülről. A mainzi választófejedelem, a gótai herceg, az anspachi őrgróf, a würzburgi püspök az udvarukhoz hívták meg s amidőn az angol király Hannoverben tartózkodott, meghívta, hogy jöjjön Londonba, míg 1733-ban a dán királynétól kapott meghívót. S habár mindezek a meghívások a leghízelgőbb módon történtek, Kupeczky kénytelen volt őket visszautasítani, mivel hajlott kora és fájdalmas köszvény bántalma az utazásra képtelenné tették.”

Kupeczky jellegzetes közép-európai festő volt, akit a különféle nemzeti művészettörténet-írások számontartanak magyarként (Kupeczky János), csehként, illetve szlovákként (Jan Kupecký), vagy osztrák–németként (Johann Kupetzky). Alkotásai ugyanúgy megtalálhatóan a bécsi Belvederében, mint a prágai Nemzeti Galériában, a firenzei Uffiziben, a lipcsei Képtárban vagy a budapesti Szépművészeti Múzeumban.

Négy Batthyány fiú

Kupeczky diadalmas bécsi korszakában, az 1710-es években készült festményen látható négy fiatal arisztokrata fiú – Simon István geneológus kutatásai alapján – a Batthyány család grófi ágának sarjai. A 17. század derekán született Batthyány Zsigmond 1695-ben vette feleségül a Krajna egyik ősi nemesi családjából származó Isabella Rosina Gallenberg grófnőt. A házaspárnak kilenc gyermeke született, köztük négy fiú, a legújabb genealógiák szerint az alábbi sorrendben: 1702-ben Pál, 1704-ben Ádám, 1707-ben Imre, 1712-ben pedig Zsigmond. A két idősebb fiúból az egyik a papi pályát választó elsőszülött, a későbbi győri nagyprépost, Pál, a másik pedig a tárnokmesteri címet szerző Ádám; egyikük sötétbarna kabátjában mutat egy Janus isten kettős fejét ábrázoló medálra, míg a másik vörös ruhában, könyvhalom felett merészen előrelépve emel egy férfiportrét a néző felé. (Az arcmás lehet a festő miniatűr portréja, de akár a családfőre utaló képmás is.) A középső fiút, a későbbi magyar királyi főasztalnokmester egy csokor mezei virágot tart a kezében, míg a legkisebb Zsigmond, akiből egyszer alsóausztriai kormányzósági ülnök vált, egy érett szőlőfürtöt emel a magasba. Az utóbbi, legfiatalabb fiú leszármazottja volt Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök, és az ő családja révén kerülhetett át fizetségként a neves bécsi ügyvéd, Jurkovich Mátyás (1777–1847) birtokába, aki a vég nélkül pereskedő Batthyány Józsefné jogtanácsosa volt (és Szemere Bertalan apósa). A család körében, nemzedékről nemzedékre örökölt barokk remekmű így kerülhetett ma a műkereskedelem színpadára.

Johann Kupetzky works by the artist on the current auction

Similar works of art

We are looking for high quality works of the selected artists for immediate purchase.

Details

Newsletter

Subscribe to our newsletter to stay informed about upcoming auctions, exhibitions, and newly arrived works of art.