Eladó Márffy Ödön - Téli táj kerítéssel festménye

Címlap
>>
Márffy Ödön
>>
Téli táj kerítéssel

Márffy Ödön (1878 - 1959)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Márffy Ödön képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

54x66.5 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Márffy

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: ház táj fehér kerítés Tél magyar táj téli táj

Kategória: Tájkép

Stílus: Nyolcak

Életmű-katalógus szám: 5.3.1.1

Kiállítva: Márffy Ödön és Gulácsy Lajos kiállítása, Uránia, Budapest, 1907. (kat. 18.: Téli tájkép)

Reprodukálva: Modern magyar festészet 18921919, szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2003. (292. kép), - Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus, Budapest-Paris, 2006. (175. kép)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Négy éves tanulmányainak végeztével Márffy 1906 őszén tért vissza Párizsból Budapestre, és bár tett még hosszabb-rövidebb festőutakat Olaszországba és Dalmáciába is, az elkövetkező éveket a magyar művészi életbe való integrálódásnak szentelte. Az École de Beaux Artsban megszerzett mesterségbeli ismeretek biztos alapot jelentettek számára, hogy a Párizsban megismert új francia mozgalmak eredményein tovább kísérletezve a hazai modernizmus egyik úttörője legyen. Párizsi korszakának összegzéseként sikeres tárlattal mutatkozott be 1907 tavaszán a hazai közönség előtt az Urániában, amelynek következtében a fiatal festőre felfigyelt Rippl-Rónai József és Kernstok Károly is. Rippl-Rónai az esztendő végén alakuló MIÉNK-be hívta meg alapító tagnak, Kernstokkal pedig később közösen alapították meg a Nyolcakat. Márffy számára Rippl-Rónai barátsága nem utolsó sorban azért bírt különös jelentőséggel, mert már a személyes ismeretséget megelőzően is az ő művészetében fedezte fel a követendőnek gondolt hazai példát. Egy, még a század legelső éveiben látott Rippl-Rónai festményre úgy emlékezett vissza, hogy „benső örömmel töltött el, mert magános kísérletezéseimre valami igazolás félét véltem benne felfedezni.” Márffyra Párizsban elsősorban Matisse és a fauve-ok színvilága, Cézanne újító térszemlélete és a nabik színfoltokban komponáló festészete hatott. Ez utóbbiban érezte meg a rokonságot az egykor ugyancsak a nabik közé tartozó Rippl-Rónaival. Visszaemlékezései szerint Márffy 1905-1906 között sokat vívódott, hogy az impresszionizmus utáni irányzatokból melyik lehet, úgymond, „a helyes”. Tudjuk, hogy 1908-ra festészetében végül a fauvizmus kerekedik fölül, amit a Nyolcak időszakában Cézanne nyomán fejleszt tovább konstruktív irányba. Ám 1906-ban a Párizsban és Brugge-ben, illetve 1907-ben Magyarországon festett képei még elsősorban a posztimresszionisták és Rippl-Rónai festészete iránti rokonszenvéről árulkodnak. A korabeli magyar kritika is leginkább a kaposvári festő hatását emelte ki. Márffy legkedvesebb témái ekkoriban – a portrék mellett – leginkább a meghitt francia és flamand interieurök valamint a kis- és külvárosi utcaképek voltak, amelyeket a magyar falvak világa váltott fel. Előszeretettel festett dimbes-dombos vidékeken paraszt és polgárházakat, mindig az adott évszakra jellemző nagy színfoltokban fogalmazva meg a látványt, általában anélkül azonban, hogy a nabik cloisonnista kontúrozását – amely oly jellemző volt a magyar modernistákra is – ekkor különösebben erőltette volna. Képünk is ebből az időszakból származik, szinte bizonyosra vehető módon 1907-ből, a helyszín pontos megjelölésére azonban egyelőre nem vállalkozhatunk. Télvégi tájat látunk, rózsaszín falu házzal, havas udvarral: előtérben a korszak festői által kedvelt repoussoir motívummal: a kerítéssel, háttérben a dombos táj látványával. A képen a hó már nem friss, a csupasz faágakon alig-alig maradt meg, de az udvart még beborítja. A lemenő nap hosszú árnyékot rajzol az aprócska kéménynek, és a tetőn roskadó havat a ház falához hasonló színűre festi. Márffy könnyed ecsetkezeléssel, meleg színekkel jeleníti meg ezt a tavaszt hívogató alkonyi hangulatot.