Nagyvilági páholyban
A Lajta Béla által tervezett, mezopotámiai-jellegű, geometrikus ornamensekkel ékszerdobozzá varázsolt Parisiana mulató a mai napig álló mementója annak, hogy a késő szecesszió és a korai art deco között milyen szoros a kapcsolat. A mulatók, a félvilági hölgyek, a mámoros álmodozások és a hömpölygő díszítőkedv mind összekapcsolja őket. Ahogy az 1909-ben elkészült Paulay utcai mulató egyszerre kötődött a két korstílushoz (amelyek közrefogták a klasszikus avantgárd születésének két évtizedét), úgy kötötte össze Sassy Attila művészete is egymással a szecessziót és az art decót. Sassy Nő fotelben című art deco kompozícióján ópiumos álombeli vízióként vetíti egymásra a síkokat. A bubifrizurás, harisnyás táncosnőt egy felnagyított, íves támlájú karoszszékbe ülteti, mintha egy orfeum páholyában lenne, köré pedig odavarázsolja a vörös szőnyeget és az éjszakai nagyváros – mozivászonként lüktető – fényeit.
Szecessziós grafikák mestere
Sassy Attila – ismert művészneve: Aiglon – Miskolcon született a polgármester helyettes fiaként, tanulmányait Nagybányán, Münchenben és Párizsban végezte a 20. század első évtizedében. Vidám tagja volt a párizsi magyar művészvilág bohém társaságának. Ifjúságának fő ihlető forrása és múzsája a Nyugat körének ismert írója, Kaffka Margit volt, akinek első verseskötetét, az 1906-ban megjelent Kaffka Margit könyve című munkáját ő illusztrálta. A századforduló merengő hangulatában fogant versekhez tökéletesen illeszkedtek Sassy – szecessziós vonalakat dekoratív árnyékokká növesztő – nádtollal rajzolt fantasztikus képei. Az illusztrációk hatására Sassy rövid időn belül népszerű grafikussá vált, Walter Crane és Aubrey Beardsley legközelebbi magyar rokonává. 1909-ben megjelent, Ópium álmok című rajzalbumának japonizáló-egyiptomizáló stílusa, örvénylő vonalornamentikája és delejezően erotikus fantáziája a legjobb hazai szecessziós grafikussá avatta.
1920-as évek stílusa
Sassy az 1910-es években rendszeresen szerepelt festményeivel a budapesti modern képzőművészeti kiállításokon. Archaizáló, mitológiai képeinek rajzkultúráján továbbra is megőrződött a századforduló hatása. Bár borzongató motívumaira idegenkedve néztek a kortársak, különleges hangulatú, erotikus jellegű női aktjai újra találkoztak a korszellemmel az 1920-as években. Számos pályatársához hasonlóan 1920 körül a geometrikus megformáltság és a kompozíciós rend felé fordult. Ekkor alakult Párizsban az az új művészeti korstílus, amelyet – Le Corbusier 1925-ös világkiállításról írt kritikája nyomán – ma már art decónak nevezünk. Ez a jazz, a modern hedonizmus, a fiús rövid hajak és a luxustermékek izgalmas birodalma, amelyben az élet örömeire fogékony Sassy is boldogan alámerült.
Art deco főmű
1925-ben az art decóra érett festőként ráérző Vaszary János pontosan és költőien rögzítette párizsi élményeit: „A pillanatnyi kábulatok felhajtása, a beteg lázas nyugtalanságával lüktető élet, a késő éjjeli órákat beragyogó, örökös, karneválra emlékeztető bengáli tüzek, a revükben a női mezítelen szépségek babilóni felvonulása és diadala – az idegek túlfeszültségére mutatnak. (…) Az időt és teret meghazudtoló találmányok édeskeveset támaszkodnak a múlt telített civilizációjára: rádiózenék, távoli fényképek, szikratáviratok, repülőgépek mellett a hagyomány – vieux jeu.” Sassy Attila festészete új szárnyakat kapott az art deco korszellemét követve, egymás után készítette az erotikus hatású, harisnyás aktokat, összemontírozva körülöttük a villanyvilágításos lakásbelsőt a modern metropoliszok látképeivel. Ennek a sorozatnak fő műve a Nő fotelben című kompozíció, amely a magyar art deco egyik legérzékibb női képmásaként megihletett már belső építészeket, megjárt rangos műgyűjteményeket és felkerült a Sassy-monográfia címlapjára is.